2011. december 27., kedd

Az olcsó kínai kézi csörlő visszavág

Szűk költségvetés esetén az egyik legolcsóbb önmentő eszköz a kézi csörlő. Ehhez nem kell más, mint egy adag spanifer és egy kézi csörlő, amit természetesen Kínában gyártanak. Korábban már beszámoltam arról, hogy elég egyértelmű jelek utalnak a 2 tonnács csörlőnél a minőség hiányára, most ismét szembesültem ezzel - ráadásul havas terepen, éles szituációban. A történet egyszerű: enyhe emelkedőn kellett volna felhúzni az autót, a csörlő azonban félúton meggondolta magát, és elhajlott az erőkar:
Az elgörbült erőkar
A fenti képen kivehető, ahogy a kar vagy 15°-kal odébb áll a keleténél (nem szimmetrikus így a csörlő). Ennek van egy olyan kellemetlen következménye, hogy a reteszt mozgató rugó sem funkcionál rendesen, sőt maga a retesz is elmozdul a helyéről, és nem harap bele rendesen a fogaskerékbe.

Deformációk tárháza
Jól láthatók a deformáció nyomai mindkét száron. És ha ez még nem lenne elég, akkor megemlítem, hogy ismét előjött a múltkori hiba, vagyis ledobta a dob magáról a korongot, így le tud csavarodni a drótkötél a dob és a korong közé, ahol persze egyből beszorul, és onnét kezdve se fel, se le:
A becsípődött drótkötél

Röviden és tömören összefoglalva: a csörlő halott. Nem volt túl hosszú életű. Sajnos az olcsó kínai cuccok továbbra is gyenge minőségűek, ennek ékes példája ez a 2 tonnás kézi csörlő, amivel egy 900 kilós minibuszt próbáltam csak huzogatni eddig. Lehetne még kalapálgatni, de kár vele foglalkozni, elvégre terepre csak olyan eszközt viszünk, amiben meg lehet bízni. Nem ér semmit egy olyan csörlő, amire éles helyzetekben nem lehet számítani. Azóta volt alkalmam személyesen is összehasonlítani a 4 tonnás változattal, az minden szempontból nagyobb, több anyag van benne, talán az alkalmas lenne hosszabb távon is a csörlő feladatának ellátására.
Azonban ott a terepen valahogy meg kellett oldani a helyzetet, és új ötletem támadt. Ennek részletezése egy későbbi bejegyzésben várható.

2011. december 25., vasárnap

A gyeprács amortizációja

Korábban már volt róla szó, hogy a műanyag gyeprács amolyan "szegény ember homokvasaként" is használható. Tapadást ad ott, ahol a sár/hó/jég miatt már elpörög a kerék, tehát kiválóan alkalmas önmentésre, miközben filléres eszközről van szó (darabja 200-300 Ft). Persze van egy csomó limitációja, például áthidalásra nem alkalmas. A legújabb tapasztalatok pedig az alátámasztás fontosságával és a rácson elpörgő kerék okozta "sebekkel" kapcsolatosak.

Mióta leesett az idei első hó, többször is volt szerencsénk az erdőben próbára tenni a kis 4WD gépet, több elakadásból is az önmentő eszközök segítettek ki. Ezek során előkerültek a gyeprácsok is, és bizony volt olyan szituáció, ahol csak hosszas kerékpörgetés árán sikerült kikecmeregni. Az autógumi tartósabb anyagból van, mint az egyszerű műanyag kellék, így az egyik ilyen pörgetős kalandnál az alábbi sérüléseket szenvedte el a gyeprács:
Jól látszik, hogy a rácson surlódó gumi szabályoan megolvasztotta a műanyagot:
A nagy darálás hatására szabályos "gödrök" alakultak ki a rács felületén:

De a fenti darab legalább egészben maradt. Egy másik rácsot viszont sikerült eltörni:
A történet egyszerű: egy hóbucka szélén sikerült úgy a kerék elé tolni a gyeprácsot, hogy az nem feküdt fel rendesen a hóra, így amikor ránehezedett az autó, a korábban már linkelt videón látottakhoz hasonló módon eltört a rács. Érdemes tehát szükség esetén némi hó/földmunkát végezni, hogy a rács teljes felülete felfeküdjön a talajon, különben gyorsan fogyóeszközzé válhat a gyeprács. A törés során egyébként helyenként éles, hegyes felületek jönnek létre:
Amivel elvághatjuk a kezünket, vagy sérülést okozhatunk a kocsinak, guminak. Tehát keményebb használat során a gyeprács forró lehet vagy "csipkés" a széle, már csak ezért is érdemes megfogadni a klasszikus alapszabályt, miszerint minden önmentési műveletet munkavédelmi kesztyűben végzünk, legyen az gyeprácsos, waffle boardos, rántóköteles vagy csörlős tevékenység!

Mivel a kezdeti 4 rácsból sikerült egyet próbából eltörni, egy másik pedig a terepen "elfelezni", a harmadikat pedig a fent látható módon picit "megcsiszolni", így lassan szükség lesz egy újabb garnitúrára: nagyjából 1000 Ft-ért.

2011. december 22., csütörtök

Elakadás és önmentés - gyeprács, waffle board, spanifer és kézi csörlő segítségével

A friss, helyenként 30 centis hóban nem is olyan nehéz elakadni. A hó fogságából viszont nem volt egyszerű a szabadulás: waffle board, műanyag gyeprács, spanifer és kézi csörlő segítségét is igénybe vettük ahhoz, hogy a buckáról le tudjunk jönni (Y-ozás) és sikerüljön menetirányba forgatni a kocsi orrát.

Valószínűleg el sem akadt volna az autó, ha hólánc lett volna mindegyik kerekén. A 2 pár hólánc persze ott pihent a csomagtartóban, de szerettük volna kipróbálni, hogy a különféle önmentő eszközökkel mennyire bonyolult megoldani a feladatot. Elsősorban időigényes. Ugyanis az Y-ozgatás sok időbe kerül: waffle board és gyeprács beigazítása, haladás előre/hátra 1 métert, homokrács újbóli igazítása, újból tolatás, elakadás, spanifer előfeszítés, csörlőzés 1 métert, waffle boardok beigazítása stb. Ennyi idő alatt bárki fel tudja dobni mind a 4 hóláncot (vagy csinálhat sajátot ott helyben), amik aztán beleharapnak a hóba, és le van tudva az ügy.

De azért hasznos tapasztalatokkal szolgált a próba. Kiderült például, hogy bizony nagyon alaposan be kell gyömöszölni a waffle boardokat a kerék alá, különben könnyen elpörög a kerék a rács tövében, nem tud rákapni. Ugyanez persze a gyeprácsra is igaz. Az önmentés közben például olyan helyzetbe kerültünk, ahol egyszerűen nem sikerült rákapatni a kerekeket a rácsokra, és mivel nem volt nálunk ásó, így nem is tudtunk segíteni némi hó/földmunkával. Ekkor került elő a korábban már bemutatott kézi csörlő - spanifer duó, mellyel sikerült kimozgatni a kocsit a holtpontból. Ezután már a rácsok tették a dolgukat, és sikerült menetirányba állni.

Jó tanácsok szűz hóra: hólánc és ásó/lapát. Rengeteg hazai és külföldi off-road videón is azt látni, hogy megy a szenvedés a csörlővel, homokvassal és waffle boardokkal, miközben valószínűleg el sem akadt volna az autó, vagy simán kijönne a szorult helyzetből, ha fent lennének a hóláncok. Szóval ha nem csak játszós céllal megyünk az erdőbe (például próbálgatni az önmentő eszköztárunkat), akkor az aszfaltról letérve célszerű felrakni a láncot, sok problémától megkímél. Az ásó pedig télen-nyáron hasznos társ a terepen, hiszen a hó hatékony ellapátolása mellett a felhasalt autó kiszabadításában és a rácsok kerék alá helyezését megakadályozó felszíni egyenetlenségek felszámolásában is segíthet, hóban-sárban egyaránt.

2011. december 20., kedd

Waffle board a szűz hóban - első tapasztalatok a téli alkalmazhatóságról

Lassan Dunát lehetne rekeszteni a waffle board (üvegszál erősítésű műanyag homokrács) terepi alkalmazhatóságát taglaló elméleti és gyakorlati írásaimmal (1, 2, 3, 4), de újból vissza kell térnem a "műanyag homokvasra". Ugyanis végre lehetőség nyílt olyan körülmények között tesztelni, melyekről eddig még kevés szó esett: hóban-fagyban. Tapadást biztosító eszközről van szó, a friss hó pedig tipikusan olyan közeg, ahol jól jön némi extra tapadás. Az idei első hó meghozta az első havas elakadást is, így előkerültek a waffle boardok a csomagtartóból:

Tapasztalatok:

- Az első és legfontosabb, hogy a videón is látható elakadás nagy valószínűséggel meg sem történik, ha a kerekeken hólánc lett volna. Ekkora szűz hóban a téligumik nem nyújtanak elég tapadást, 2 pár hólánc segítségével azonban vígan lehetett volna közlekedni. Ott voltak ugyan a kocsiban, de a waffle board képessége érdekelt, így végül nem használtam őket.

- A homokrács összességében jól vizsgázott. Amikor sikerül rá felkapatni a kereket, akkor tud annyi tapadást biztosítani, hogy az autó végre kimozduljon a holtpontból. Ez azonban - ahogy a videó is mutatja - nem feltétlenül megy elsőre, néha meg kell dolgozni azért, hogy a gumi végre beleharapjon a rácsba. Jelentősen megkönnyítheti ezt a munkát egy ásó/lapát, amivel némi havat lehet elmozgatni a kerék alól, így jobban oda lehet nyomni a waffle-t. Ez nagyon fontos, mivel ilyenkor a gumi mintázata és a rács is el van tömődve hóval, tehát ha nem illesztjük megfelelően oda a waffle boardot, el fog pörögni a kerék, mintha a rács ott sem lenne. A videón látható rövid "hintáztatás" (kicsit előre, majd "lendületből" hátra) is sokat segíthet abban, hogy az autó ráharapjon a rácsra.

- A 4 itt is jobb, mint a 2. Vagyis 1 pár waffle boardnál ilyen esetekben is hasznosabb 2 pár waffle board, hiszen így mindegyik tengely kerekei megtámogathatók.

- Azóta már sikerült újból elakadni, ennél nagyobb hóban is. A waffle board ott is segített, de csörlőzésre is szükség volt, tehát a homokrács sem mindenható, senki se gondolja, hogy minden havas szituációból ki lehet jönni csak a rácsra hagyatkozva! Ezért ajánlott, hogy egyéb önmentőeszközök is legyenek kéznél.

- A waffle a sár mellett a havat is szépen "magában tartja", vagyis a mentési művelet után jóval nehezebb lesz, mint előtte. Fához, földhöz, kőhöz csapkodva a hó is kihullik belőle, ezt a csomagtartóba rakás előtt célszerű elvégezni, mivel a fűtött autóban a hó több liter víz formájában távozik majd a cellák közül (25x7 db cella, cellánként 3.1x3.1x3.8 centis méretekkel, vagyis nagyjából 6000 köbcentiről beszélhetünk teljesen eltömődött waffle esetében).

- Hóban néha okos ötlet, ha nem a kerék elé, hanem mögé rakjuk a rácsot, ahol már az előrehaladás során letaposta a kerék a havat. Így tolatva könnyebben rá lehet állni a rácsra, amin aztán lendületet tudunk venni előre.

- Hólánc ismét. Rengeteg hazai és külföldi off-road videót látni, ahol erőlködnek a hóban a legpengébb terepjárókkal is, miközben 4 darab hólánccal sokkal nagyobb eséllyel lehet meghódítani a szűz hóval fedett tájakat. 2 pár hólánc ára nem is túl vészes, és a téli szezonon kívül is kiválóan hasznosítható.

Itt a tél! - Subaru Libero 4WD a friss hóban

Végre leesett az első hó, méghozzá rögtön nagyobb mennyiségben, helyenként 25-35 centi is! Mivel mostanában ritka kincsről van szó, így némi képzavarral élve érdemes minden cseppjét kiélvezni. Mi is megjárattuk az öreg Subarut a szűz hóban.

További téli videók hamarosan!

2011. december 1., csütörtök

Hasznos kellékek a terepen 8. - Hólánc és sárlánc házilag, nejlon kötélből

Bár a hóra idén még várni kell, nem árt fejben felkészülni a fehér áldásra. Egy korábbi bejegyzés már foglalkozott a hólánccal, ami nem kizárólag a fagyos időkben jön jól - a sárban is nagy segítség lehet. Tehát eleve célszerű egy terepjáró esetében mindig az önmentő eszközök között tartani. Ha mégsem lenne velünk, vagy esetleg sikerült elszakítani, akkor jön jól az alábbi filléres ötlet: a kötél. az elv a hólánc működési elvéből indul ki, miszerint a lánc extra kapaszkodó felületként (karomként) viselkedik, melyet a hó vagy a sár a gumi mintázatával ellentétben nem tud eltömíteni, hiszen a lánc sávok egymástól kellően messze helyezkednek el. Ehhez viszont nem feltétlenül van szükség acél láncra, az inkább csak a tartósságot és az előre összeállított szerkezetet biztosítja.

A feladat nem túl bonyolult: a kb. 10 mm-es nejlon kötelet a klasszikus létra (másik nevén H) mintás hólánchoz hasonló alakzatban fel kell kötni a kerékre. Ha kellően feszesen tudjuk rögzíteni a kötelet, akkor az hóláncként fog viselkedni, segítve ezzel a hóban/sárban való közlekedést, vagy az elakadásból való elindulást. Persze ennek a filléres megoldásnak is megvannak a limitációi:
- Száraz, szilárd talajra érve nagyon gyorsan amortizálódik, az elszakadó kötél pedig balesetveszélyes (feltekeredhet a féltengelyre, felsértheti a fékvezetékeket stb).
- Közúti közlekedésre nem engedélyezett a használata (nincs E jelzés rajta, tehát a rendőr büntethet érte) .
- Eléggé egyszer használatos megoldásnak tűnik.
- Főleg könnyűfém felnik esetében egyszerű a kivitelezés, a klasszikus, apró lyukú acélfelnikkel nehezebb a meló.
- Az autó (és a felni) típusától függően előfordulhat, hogy a fék miatt nincs elég hely a biztonságos rögzítéshez és üzemeltetéshez.

A hátrányai ellenére leleményes megoldás, hiszen az előrelátó terepjárósnál mindig akad kötél, ha pedig a hólánc otthon pihen, vagy szétszakadva a csomagtartóban, akkor végszükség esetén jó önmentő eszköz hozható létre a nejlon kötélből. Abban az esetben is hasznos lehet, ha a hóban/sárban elakadva már nem tudjuk a klasszikus hóláncot felszerelni, mert egyszerűen nincs hely ahhoz, hogy átbújtassuk a láncot hátul, a kerék mögött, a féltengely alatt - ekkor a kerék szabad felére lehet kötni a kötelet.
Magam még nem próbáltam ezt a technikát, mert a kocsi alaptartozéka télen-nyáron a hólánc, de a videók alapján bőven életképesnek tűnik. Az első videón részletes útmutatót láthatunk, a másodikon pedig egy picit továbbfejlesztett "láncszerkezetet":



2011. november 25., péntek

Hasznos kellékek a terepen 7. - Ragasztó és tömítő gyurma (epoxy putty - Pattex Repair Express)

A terepjárás egyik kellemetlen mellékhatása az autó kisebb-nagyobb mértékű sérülése. Ez csak akkor kerülhető el 100%-osan, ha nem is megyünk ki a terepre. Ha viszont letérünk az aszfaltról, a kisebb karcoktól a leszakadó karosszéria-elemeken át a kilyukadó hűtőig és differenciálműig sok váratlan szituáció adódhat, ezek egy része pedig azonnali megoldást kíván, ott, az erdő közepén. Aki tehát nem kíméli a vasat a terepen, annak előbb-utóbb a szerszámos ládájába költözik valamilyen ragasztó és/vagy tömítő kence. Mivel a susnya közepén az időigényes és bonyolultan kikeverhető ragasztók kerülendők, így a lehető legegyszerűbb megoldás ajánlott: az epoxy putty.
Konkrét tapasztalatom a Pattex Repair Express nevű kétkomponensű epoxy gyurmával van, de nem árt tudni, hogy elég sok gyártó készít ilyen jellegű terméket, a Pattex nem is a legolcsóbb, de mivel a cég termékeiben eddig még nem csalódtam, így putty ügyben is náluk nézelődtem először. Miről is van szó? Egy olyan epoxy gyurmáról, mely két komponense egymás körül koncentrikusan helyezkedik el, gyúrás hatására pedig ugyanaz történik, mint amikor egy folyékony állagú kétkomponensű ragasztó két összetevőjét összekeverjük: rövid idő után megszilárdul az anyag, ragaszt és tömít az idők végezetéig.
Az ilyen típusú gyurmáknál az a nagy trükk, hogy nagyon könnyen és gyorsan használható az anyag. Csak le kell levágni a rúdból a feladat elvégzéséhez szükséges mennyiségű gyurmát, el kell távolítani róla a fóliát, majd 1-2 percig gyúrni kell, általában addig, amíg egyenletes színű lesz az egész (a Pattex esetében eltűnik a kék szín és egységes piszkosfehér árnyalatot vesz fel a meggyúrt galacsin). Ekkor odatapasztjuk a ragasztandó vagy tömítendő felületre, a többit pedig elintézi nekünk a kémia, 10-30 percen belül (nyilván a hőmérséklet függvényében ez lehet kevesebb és több is) megszilárdul az anyag, onnét kezdve pedig már nagyon erős kötésről beszélhetünk.

Mik az előnyei?
- A zárható műanyag csőben nem szárad be a gyurma
- Nem lehet elrontani a komponensek keverési arányát, hiszen a két komponens egymásra van felhordva
- Rengeteg anyagra tapad és tömít (fa, fém, műanyagok stb)
- Keményedés után fúrható, csiszolható, festhető
- Víz alatt is köt (!)
- Olajjal, benzinnel, alkohollal, oldószerekkel szemben ellenálló
- Nagyon erős kötést hoz létre
- Könnyen adagolható, terepen is egyszerű a használata

Mire használható terepen?
- Letört karosszéria-elemek visszaragasztása, elrepedt elemek javítása (pl. lökhárító, tükör)
- Kilyukadt csövek foltozása (pl. üzemanyagcső, hűtőcső)
- Szivárgó alkatrészek tömítése (pl. hűtőborda, differenciálmű, üzemanyagtartály)
- Kiszakadt csavarok, menetek javítása, tömítése
- Egyéb off-road kellékek terepi javítása

Mik a hátrányok?
- Viszonylag drága. A Pattex 48 grammos gyurmája átlagos barkácsáruházban 1400 Ft körül kapható, ami a sima epoxy gyantákhoz és hagyományos ragasztókhoz képest soknak mondható, igaz egyesíti azok előnyeit.
- Bizonyos feladatokhoz jobb/egyszerűbb a folyékony ragasztó/tömítő használata, mert pl. a gyurma nem fér be (nehezen betuszkolható) a két ragasztandó felület közé.

Tapasztalatok
Első alkalommal egy "önálló életre kelt", félig lefittyedt balos tükröt kellett újból stabilan a kocsihoz rögzíteni, mert félő volt, hogy a további terepi zötykölődések során előbb-utóbb leesik és eltörik a tükörlap, márpedig ritka autó ritka tükrét törni-zúzni nem szerencsés, drága mókának számít. A gyurma használata ebben az esetben kézenfekvő volt. Késsel elegendő volt egy fél centis hosszúságú szelet levágása, amit a védőfólia eltávolítása követett. Nagyjából 3 perc gyúrás után teljesen eltűnt a kék szín, egységesen szürkés-fehér árnyalatot vett fel a gyurma. Itt jegyezném meg, hogy a gyártó is említi a csomagoláson, és a személyes tapasztalat is az, hogy nyugodtan lehet védőkesztyű nélkül gyurmázni, a munka végeztével némi vízzel leöblíthető a kézre tapadó minimális mennyiségű anyag. Szaga is enyhe, a Pattex többi, folyékony kétkomponensű epoxy termékéhez képest nagyon diszkrétnek nevezném.
A gyúrás után még nagyjából 5-10 percig jól formázható maradt a gyurma, így kényelmesen be lehetett igazítani a helyére, nem kellett kapkodni. A tükör esetében fém és műanyag kontaktusáról volt szó, mindkettőre jól tapad. Kicsit olyan érzés az eporúddal dolgozni, mintha rágógumit használnánk, igaz az epoxy gyurma kevésbé nyúlékony, ebből a szempontból a szárazabb gyurmákhoz hasonlít. A ragasztást igénylő felületeket elegendő volt kb. 3-5 percig egymáshoz szorítani, azután már a gyurma összefogta a két felületet, nem kellett tartani. Az anyag ettől függetlenül még egy darabig formálható, kevésbé ugyan, mint közvetlenül a gyúrás után. A gyártó szerint 60 perc elteltével válik fúrhatóvá, csiszolhatóvá, tehát a végleges kikeményedés nagyjából ennyi időt vesz igénybe, a tapasztalatom szerint ez kb. így is van, bár a használható ragasztást/tömítést már fél órával az összegyúrás után megkapjuk, vagyis ennyi idő után már be lehet ülni a kocsiba és lehet tovább menni az utunkon, a rázkódás, rezonancia valószínűleg nem lesz érezhető hatással a kötésre.
Az ilyenkor előírt "felületek kosztól és zsírtól való előzetes megtisztítása" elmaradt, ennek ellenére az epoxi ragasztó tette a dolgát, szépen ragadt mindkét anyagra (illetve mindháromra - fényezés, fém, műanyag). Ettől függetlenül azért célszerű legalább vizes ronggyal, zsebkendővel megtörölni munka előtt a munkaterületet, hiszen biztosan tartósabb eredmény érhető el.

A hűtőmosás után az egyik hűtőcső is lyukat kapott, ennek befoltozását is sikerült megoldani a Pattex gyurmájával. Erről készült egy rövid "tanmese":
Összegzés: A tükör köszöni szépen, jól van, és miután meggyőződhettem tömítési képességeiről is, az epoxy gyurma bekerült az állandó off-road kellékek közé, hiszen bármikor jól jöhet, ha szivárgást, repedést, törést kell orvosolni. Azóta sikerült vele egy robogó automata szivatóját összeragasztani (szét kellett vágni a műanyag házát, hogy a belseje javítható legyen), így elkerülhető volt az új alkatrész vásárlása. Egy másik autó világításkapcsolóját is sikerült felújítani (kopásból eredő hiba) a putty segítségével. A fenti videón bemutatott csőfoltozás is tartósnak bizonyult. Bár a sima ragasztókhoz képest nem olcsó, de szerintem megéri az árát, mert ez az egyik legegyszerűbben használható tömítő-ragasztó terepen. A kábelkötegelő és a duct tape mellett egy harmadik típusú általános, szinte kötelező jellegű eszköznek nevezném az off-road során.

2011. szeptember 30., péntek

Subaru Libero 4WD - a multifunkciós minibusz

Mi mindenre lehet használni egy 3.5 méter hosszú, másfél méter széles minibuszt? A leleményes japán tervezésnek köszönhetően elég sok dologra! Természetesen kompromisszumot kell kötni minden téren, de az ötletes kialakítás eredménye egy olyan összkerékhajtásos kempingbusz lett ami funkcionálhat:
- irodaként
- konyhaként
- étkezőként
- hálószobaként
- nagy befogadó képességű csomagtartóként (egy kisebb motorkerékpár fektetve és állítva is elfér benne ilyenkor, hűtőszekrény, mosógép nem kérdéses)
- "terepjáróként"

Az alábbi videón az imént felsorolt funkciók egy részét mutatják be azok a videórészletek, melyek a kocsi használata során keletkeztek:

2011. szeptember 18., vasárnap

Off-road: homokrács (waffle board) a sárban (+videó)

A waffle boardról már elég sok bejegyzést írtam, az elmélettől a gyakorlatig összefoglaltam a tudnivalókat. Legutóbbi terepjárásunk során lehetőség nyílt olyan körülmények között is tesztelni a homokrácsot, mely a korábbi beszámolókból, videókból hiányzott: sárban. A waffle ilyenkor is duplán hasznos tud lenni: tapadást biztosít a kerekeknek, valamint lehetőség van vele áthidalni meredek buckákat, dagonyák partját. Így biztosítható, hogy ne érjen le pl. kocsi orra, illetve ne pörögjenek el a kerekek a képlékeny masszában.


Amit a videóról tudni kell: az erdei út egyik oldala száraz volt, a másik viszont időről időre feldagasztott, extrém süppedős dagonyákkal várt ránk. Segédeszköz nélkül garantált volt, hogy az autó tengelyig süllyed a sárban. Időt és energiát is spórol az ember, ha előre gondolkodik, és megelőzi a bajt - mi is ezt tettük. Elővettük a rácsokat, majd utat építettünk belőlük a sár tetején. Ennek megvan az az előnye, hogy a kerék végig tapadó felületen tud haladni, valamint a rács a hótalphoz hasonlóan segít nagyobb felületen elosztani a kocsi súlyát, így az kevésbé fog a besüllyedni.

Az első akadály
A videón látható első akadálynál az első waffle abban segít, hogy a kocsi le tudjon ereszkedni a dagonyához, nélküle leért volna az orra (0:27-nél így is látszik, hogy az első kötény súrolja a dzsuvát). 0:26-nál megfigyelhető, hogy mekkora és milyen állagú sárról volt szó az iménti bevezetőben. 0:31-nél az is látszik, ahogy a második waffle széle rálóg a harmadikra, így miközben a második már süllyed, lenyomja a harmadik szélét, ami kicsit megcsapja a kocsi orrát. Ez benne van a pakliban, a sárban könnyebben elmozdul a rács, mint szárazon, ráadásul amikor ráhajtunk (lenyomva az egyik végét), a másik oldala picit megemelkedhet. A sár mélységére jó bizonyíték az, hogy 0:33-nál már mennyire a jobb oldalára billen a kocsi, illetve (0:35-nél) az, hogy még homokráccsal együtt is több mint 20 centit süllyedt az autó.

Takarítás
A sárból való kiemelés 0:36-nál kezdődik, rengeteg sarat képes összeszedni a waffle. Ennek az a legnagyobb hátránya, hogy nehéz lesz. Eredeti tömege 6 kg, sárral "megrakva" ennél jóval több, érzésre valahová 12-18 kiló közé tenném - mérleg nem volt velünk a pontos érték meghatározásához. Szerencsére elég sok sártól megszabadítható a waffle, ha párszor földhöz csapjuk (eredmény 0:57-nél). A "makacsabb szennyeződések" eltávolításához további csapkodásra van szükség, ez látszik 1:01-től, az eredmény pedig 1:17-től. Ebben az állapotában már akár csomagtartóba is rakható, persze csak akkor, ha nem plüss vagy kárpit a bélés, hanem valamilyen mosható műanyag. Ha ilyenkor egy picit megfürdetjük a porban, akkor kevésbé hajlamos összekenni azt, amivel érintkezik. A takarítás utáni állapot 1:21-nél látszik egy pillanatra. Érdemes még beszélni a sárból való kibányászásról: a waffle nagyon bele tud süllyedni a sárba, így célszerű erős madzagot kötni mindegyik rácsra, hogy ki tudjuk őket húzni, ne kelljen akár több centi mélyről kiemelni őket, mert ez nehéz művelet (főleg úgy, ha nem akarjuk nagyon összesározni magunkat).

Második akadály
A videón szereplő második akadály (1:34) hasonlónak tűnik az előzőhöz, de mégsem ugyanaz. Itt ugyanis már megkeményedett a sár, így annak tetején gond nélkül át lehet hajtani. A "száraz" oldalon viszont az első keréknek némi áthidalásra volt szüksége, hogy ne érjen le a kocsi orra a kis süppedés utáni bukkanón. A hátsó keréknél már nem volt erre szükség (1:57).

Harmadik akadály
A harmadik "próba" (2:07) abban hasonlít az elsőhöz, hogy mély, "vendégmarasztaló" sár volt az jobb kerék előtt, még víz is állt benne (lásd 2:42-től). Szerencsére azonban a dagonya széle elég stabilnak tűnt ahhoz, hogy ne kelljen megint hosszú hidat építeni, itt csak azt kellett megoldani, hogy ne érjen le a kocsi orra és feneke. Elég széles volt ahhoz a száraz rész, hogy akár az egész dagonyát elkerüljük, de mivel rögtön a manőver után erős bal fordulatot kellett venni, így ez a megoldás tűnt egyszerűbbnek.
Két rács lett tehát felhasználva (2:07), egymásra helyezve őket stabil átkelési pontot kaptunk. Az első kerék áthaladása után a hátsó kerékhez igazítottuk a rácsokat (2:42), hiszen kanyarodáskor a hátsó kerekek más íven mozognak, mint az elsők. Erre kanyarodáskor mindig fontos figyelni, különben a hátsó kerekek le fognak csúszni a rácsról.

Tapasztalat
Volt még pár kisebb-nagyobb sárátkelés, amelyek nem lettek filmre véve, de kijelenthető, hogy a rácsok segítségével nagyon kényelmesen, elakadás nélkül sikerült átjutni minden akadályon. A waffle board tehát jelesre vizsgázott dagonyából. Ha nem kimondottan a sárdagasztás, elakadás, csörlőtesztelés stb a cél, hanem - hozzánk hasonlóan - egy adott útvonalon való áthaladás, akkor eleve bele se másszunk a kétes átkelési esélyekkel kecsegtető trutyiba, hanem próbáljuk a rendelkezésre álló rácsokkal biztosítani a garantált átjutást. Ilyenkor a waffle kreatívan használható, hiszen az akadály típusától, méretétől függően lehet változtatni a rácsok elhelyezését (a videón például 3 akadály és 3 különböző megoldás szerepel). Röviden és tömören: nagyon univerzális off-road kellék a waffle board.

2011. szeptember 8., csütörtök

Hasznos kellékek a terepen 6. - waffle board (homokrács) (+videó)

A homokráccsal mostanában igen sokat foglalkoztam: először a homokvas alternatíváit kutattam, majd miután megtaláltam az ideális alanyt, összeszedtem azokat a technikai információkat, amiket a waffle boardről tudni érdemes. Ezután eljött a beszerzés ideje, amivel együtt az első személyes tapasztalatokra is sikerült szert tenni. A mostani írás a waffle board terepi használatát mutatja be, szöveggel, ábrával és videóval.

Néhány tanács:

Mivel minden homokrácsos szituáció más és más, ezért csak néhány általános érvényű "szabályt" lehet megfogalmazni, a többi úgyis a helyszínen dől el.

1. Kesztyű. A waffle board ugyan nem harap, nem szakad, de praktikus kesztyűt használni, mert ahogy az első tapasztalatok között beszámoltam róla, a kristályszórt felület horzsol, valamint előfordulhat, hogy szúrós növények, kövek között kell vele dolgozni.

2. Mindig igazítsuk pontosan a kerekek nyomvonalába a rácsokat! Ehhez célszerű a lehető legjobban megközelíteni a rács konkrét felhasználási helyét, árokátkelésnél például az árok széléig gurulni. Ilyenkor pontosan be tudjuk lőni a rácsok pontos helyét.

3. Mindig próbáljunk egyenesen megközelíteni a rácsot! Kanyarodáskor az első és a hátsó tengely kerekei más nyomvonalon közlekednek, így szinte biztos, hogy ha az első tengely kerekei pont a rácson haladnak át, akkor a hátsó kerekek le fognak róla lógni, ami az autó komoly sérüléséhez is vezethet. Ez valamennyire kiküszöbölhető, ha közben igazítunk a rácsok helyzetén (lásd 4. pont), de így is bonyolultabb művelet, mivel az ívet leíró keréknek széltében is több hely kell, vagyis keskenyebbnek fogjuk érezni a waffle-t (könnyebben fut le róla oldalt a kerék).

4. Ha nem szükséges lendületből áthajtani a rácson (pl. partfal mászásakor sokszor muszáj), akkor az első tengely áthaladása után célszerű megállni, és hátsó tengely kerekeihez igazítani a rácsokat. Előfordulhat ugyanis, hogy az első tengely kerekei az áthaladás során elmozdítják, elrúgják a homokrácsokat, így a hátsó kerekek számára már nem lesznek jó helyen.

5. Ha nincs szükség nagy lendületre, akkor lassan, óvatosan haladjunk át a rácsokon! Így lehetőség van időben korrigálni és kisebb a rácsról való "lepottyanás" esélye. Az sem mellékes szempont, hogy a nagy tempó nagyobb lehajlást is eredményez, ami extrém esetben töréshez vezethet.

6. Ügyeljünk arra, hogy a rács a két végén teljes felületén felfeküdjön a talajra! Ez két okból is fontos: először is azért, mert ha pl. kő, bucka stb. miatt csak kis felületen érintkezik a talajjal, akkor azon a felületen kapja a rács a teljes terhelést, ez pedig a waffle sérüléséhez vezethet. Másodszor pedig a kis felületen felfekvő rács nem lesz stabil, könnyen tud billegni, ami veszélyessé teszi a használatát.

7. Mielőtt a rácsokra hajtanánk, győződjünk meg arról, hogy stabilan állnak/fekszenek a helyükön! Próbáljuk megmozgati: ha könnyen tudjuk előre-hátra vagy oldalra mozdítani a rácsokat, akkor az autó kerekei is meg tudják majd ezt tenni, az elmozduló waffle pedig veszélyes. Elég hatékony teszt, ha párat ugrálunk a rácson (vagy a rácsra merőleg irányban megrugdossuk picit) - ha nem érzünk jelentős elmozdulást, akkor valószínűleg nem lesz baj az áthaladás során sem.

8. Legyünk kreatívak! A különböző akadályokat különböző rácselrendezéssel lehet megoldani. Akár két rácsot is egymásra lehet rakni (néhány példa a lenti ábrákon is látható), illetve előfordul olyan helyzet, amikor minden rácsra az egyik oldalon van szükség. Aki teheti 2 pár rácsot szerezzen be, mivel így sokkal több féle terepakadály válik leküzdhetővé.

9. Elpakolás után célszerű a koszt (sár, por, homok, hó) leverni a waffle board-ról. Ehhez elég párszor a földhöz csapni  a rácsot, a kosz nagyobb része kihullik, a maradékot pedig otthon (pl. slaggal) lehet eltávolítani. A sár és agyag esetében ez hatványozottan igaz, sokkal könnyebben lejön, ha már száraz, ráadásul a rácsot sem kell félteni, nem rozsdásodik, nem árt neki a víz és a sár.

Példák a felhasználásra:

- Átkelés, áthidalás

Ilyenkor arra célszerű ügyelni, hogy a rács mindkét végén stabilan felfeküdjön. Ha képlékeny az árok szélén a talaj, óvatosan járjunk el, nehogy a terhelés hatására leszakadjon a partfal a támasztási pont alatt.

- Átkelés, áthidalás két pár ráccsal
Ha nagyobb az árok a waffle board hosszánál, két pár segítségével még mindig megoldható az átkelés. Ügyeljünk arra, hogy stabilan egymásnak legyen támasztva a két rács, nehogy a terhelés hatására a felső rács elcsússzon. Arra is célszerű figyelni, hogy a két rács által bezárt szög ne legyen túl nagy, különben fennakad a kocsi orra a második rácson.

- Partfalra, meredek emelkedőre való felmászás
Ebben az esetben is arra kell figyelni, hogy a rács és a felszín által bezárt szög ne legyen nagyobb az autó első terepszögénél, különben leér a kocsi orra mászás közben. Fontos az is, hogy stabilan álljanak a rácsok, különben felhajtás közben a kerekek el tudják maguktól lökni őket.

- Bucka, domb leküzdése 2 pár ráccsal
A kis kiterjedésű, de meredek buckák akár 2 pár rácsot is igényelhetnek, ezért az ilyeneken való átkelés előtt ne csak azt próbáljuk megsaccolni, hogy felfelé hogyan fog haladni az autó, hanem azt is, hogy le tud-e jönni biztonságban a másik oldalon. A nagyobb buckáknál elég 1 pár waffle is, mivel ott a hátsó tengely áthaladása után megállhatunk, és átrakhatjuk a kocsi elé a rácsokat.

- Mászás, ereszkedés 2 pár ráccsal
Ha túl meredek az emelkedő/lejtő, vagy esetleg kisebb árok található a tövében, akkor is jól jöhet a 2 pár rács. Ilyenkor az átkelésnél már ismertetett módon lehet a 2 rácsot egymásra helyezni, így csökkenthető a dőlésszög. Ilyenkor is fontos ügyelni arra, hogy stabilan álljanak a rácsok.

- Nyomvályú
A nyomvályú akkor jelent problémát, ha mélyebb, mint az autó szabad hasmagassága. Ilyenkor az autó legalacsonyabb pontja felül, és nem tudunk tovább haladni. A homokrács ilyenkor, illetve még a felülés előtt nyújthat segítséget. A nyomvályú legmélyebb pontja fölé fektetve csökkentjük annak mélységét - ne feledjük, a 38 mm vastag rácson haladva 38 mm-rel magasabb az autónk, mint rács nélkül. Előfordulhat, hogy még ez is kevés, de sokszor csak 1-2 centin múlik, így hasznos lehet. Ha már felhasalt az autó és szabadon elpörögnek a kerekei, akkor is jól jöhet a rács. Ilyenkor a "levegőben lógó" kerekek alá kell gyömöszölni a rácsokat. Jó esetben ezekben meg tudnak kapaszkodni, és le tudunk tolatni az akadályról.

- Nyomvályú 2 pár ráccsal
Természetesen 2 pár rács segítségével nagyobb eséllyel tudjuk elkerülni az autó felhasalását, hiszen hosszabb szakaszon tudjuk biztosítani a +38 mm extra magasságot.

- Kidőlt fa
Elég bosszantó tud lenni, amikor több kilométert kell kerülni csupán azért, mert egy nagyobb fa az útra dőlt. Ha nincs kéznél láncfűrész, illetve méreténél, súlyánál fogva csörlővel sem lehet megmozdítani, akkor jó szolgálatot tehet 2 pár waffle. Az elv a buckán való átkeléshez hasonló, azonban van pár specialitása a famászásnak. A legfontosabb az, hogy a fáról könnyen lecsúszik a waffle board (ezt a videót párszor már linkeltem, jól látható rajta a lényeg), illetve alaposan célszerű mérlegelni, hogy nem fog-e leérni a kocsi alja mászás közben. A rács elmozdulását több módon is meg lehet akadályozni, egyik praktikus ötlet, ha mindig van nálunk pár nagyobb szög, amit ilyenkor a rács közé, a fába verünk - ezek megfogják a rácsot, használat után pedig simán kihúzhatók fogóval (élő fával ilyet ne tegyünk!).

- Sár, hó, homok, képlékeny talaj

Ezekről a szituációkról nem készült ábra, de nincs is szükség nagy fantáziára: a rácsot, mint tapadást biztosító kapaszkodó-felületet használjuk az elekadt autó kimentésére. Az elv ugyanaz, mint amit a gyeprács kapcsán már leírtam (illetve videón is bemutattam), annyi különbséggel, hogy a waffle sokkal strapabíróbb, tehát nem törik.

Az itt bemutatott megoldásokon kívül még rengeteg másik módszer és off-road alkalmazási terület is létezik, ahol a homokrácsot hasznosítani lehet. Mindig az adott helyzet dönti el, hogy hogyan érdemes nekiállni a probléma megoldásának - legyünk kreatívak! A waffle használata esetén azonban nem hátrány, ha van más önmentő felszerelésünk is (elsősorban csörlő és emelő), hogy ha rosszul sülne el a rácson való átkelés, akkor legyen nálunk megfelelő eszköz, amivel a szorult helyzetből ki tudjuk menteni a kocsinkat.

Néhány saját videó a rács teszteléséről és első éles bevetéséről:




2011. szeptember 7., szerda

Első waffle board próba, avagy ismerkedés a homokráccsal (+videó)

Amikor jobban körüljártam a homokvas lehetséges alternatíváinak kérdését, arra a megállapításra jutottam, hogy az angolszász vidékeken waffle board-nak becézett homokrács tűnik a legalkalmasabbnak a homokvas helyettesítésére. Ha csak a sárból/hóból/homokból akarunk kimászni, akkor megfelelő tapadást biztosít a magyar leleményesség által felfedezett, filléres gyeprács is, de árkok áthidalásakor, meredek partfalak mászásakor, buckák leküzdésekor masszívabb anyagra van szükség, ami maradandó deformálódás nélkül elbírja az autó súlyát. Így tehát előző írásomban annak néztem utána, hogy miből készül a waffle board, milyen paraméterekkel bír, hogyan lehet a terepjárós boltok árainál olcsóbban beszerezni stb. Most pedig végre a terepi felszerelésünk részét is képezi néhány GRP rács. Íme tehát az első tapasztalatok:

Megmunkálhatóság:

Viszonylag kemény anyagról van szó, egy izmosabb flex (2000 Watt) viszont szépen viszi. Mivel szörnyen porzik, és az üvegszálas cuccok pora állítólag nem túl egészséges, ezért ajánlott a vagdosáshoz pormaszkot húzni (védőszemüveget pedig a flex használata miatt amúgy is kötelező). Szerencsére nem reped, nem törik vágáskor, így nem kell félteni a rácsot munka közben. Arra érdemes figyelni, hogy ha nem zárt profilra vágjuk, akkor kerekítsük le a sarkokat, különben szúrni fognak. Ez a waffle pakolásakor is kellemetlen lehet, de komoly problémát okozhat (pl. kiszúrhatja a gumi oldalfalát), ha a kerék véletlenül lecsúszik oldalra a rácsról.
Flex-szel jól vágható - a hegyes sarkokat érdemes lekerekíteni
Rugalmasság:

Egy korábban már linkelt videón nagyon jól látszik, mennyire rugalmas a GRP rács. A személyes tapasztalat is azt mutatja, hogy maradandó alakváltozás nélkül lehet rajta ugrálni, illetve az autó súlyát is jól bírja. Hajlik egy picit, de a terhelés megszűnésekor visszaáll az eredeti alakja.
Rugalmas, így terhelés után visszanyeri eredeti alakját
Méret:

Az 1 méteres hosszúság nagyjából ideálisnak vehető a 38 mm-es vastagság esetén. Ennél hosszabb rácsnál egy nehezebb terepjáró alatt túl nagy lehet a lehajlás (könnyű gépeknél - Suzuki Samurai, Lada Niva stb - talán 120-130 cm-ig el lehet menni), rövidebb változatnak pedig nem lenne túl sok haszna. Az sem utolsó szempont, hogy az 1 méter hosszú waffle általában bármelyik autó csomagtartójába befér széltében, a hosszabb változatról ugyanez már nem feltétlenül mondható el.
Az optimális szélesség meghatározása már bonyolultabb feladat, mivel attól függ, hogy mire használjuk gyakrabban a rácsot. Ha például sárból való kimászáshoz, akkor a keskenyebb megoldás előnyösebb lehet, hiszen pl. a kerék által a sárba vájt nyomvályúba nem lehet túl vastag waffle-t fektetni, csak hosszadalmas ásás után. Meredek domboldal/partfal mászásához, árokátkeléshez viszont a szélesebb rács való, hiszen arról nehezebb "leesni", vagyis biztonságosabb. Ebből adódóan a legelőnyösebb megoldás persze az lenne, ha 4 darab rácsunk lenne: 2 szélesebb és 2 keskenyebb. Ráadásul a 4 rács segítségével bonyolultabb terepakadályok is leküzdhetők.

Súly:

A 100x31 centis waffle tömege 6 kg. Ez még kellemesnek mondható, mivel akár 1 kézzel is vihető, nem megerőltető. Viszont ahhoz kellően nehéz, hogy csak úgy ne mozduljon el a helyéről. Az autó kereke sem tolja maga előtt. Az ennél nehezebb eszközök használata már kevésbé lenne kényelmes.

Felületkezelés:

Egyelőre nehéz megmondani, mennyire lesz tartós a kristályszórt csúszásgátló bevonat a rácson, de jelenlegi állapotában nagyon jó tapadást biztosít. Érdemes kesztyűben pakolni, mert a durva betonhoz hasonló módon horzsol. Ha nincs túl nagy árkülönbség a sima konkáv és a kristályszórt változat között, akkor feltétlenül az utóbbit ajánlom.
Nagyon meggyőző tapadást biztosít a kristályszórt felület
A recsegésről:

Nagyobb terhelés során néha enyhe reccsenéseket hallani a rácsból. Nyilván korai lenne még a tartósságról, élettartamról beszélni, de valószínűleg ezektől a zajoktól nem kell nagyon tartani. A neten fellelhető videókon is hallani a recsegést, illetve fórumokon is beszámolnak róla, de törött waffle board-ot nem említenek sehol.

Az első próba:

Célszerű minden terepjárós kelléket "békeidőben" kipróbálni, ez a waffle-re is igaz. Emiatt többnyire veszélytelen, óvatos gyakorlatokkal kezdtük meg az ismerkedést, hogy lássuk, mit tud a rács, hogyan viselkedik az autó rajta, mennyire érezni a lehetőségeket és határokat. Az alábbi kis videó ezt mutatja be:


2011. szeptember 4., vasárnap

Waffle board enciklopédia, avagy homokrács a homokvas helyett

A homokvas alternatíváit taglaló írásban már említettem, hogy a legéletképesebb megoldásnak a waffle board (szabad fordításban homokrács) tűnik. A "működési elvét" felesleges hosszan tárgyalni, sárban, hóban és homokban tapadást biztosít, árkok fölött jó áthidaló, és akár a partfalak és változatos terepakadályok megmászásában is nagy segítség lehet. Most inkább arról lesz szó, hogy miből készül, hol használják, milyen paraméterekkel rendelkezik, ezek közül melyekre kell figyelni vásárláskor, illetve hogyan szerezhető be olcsón a waffle board (az angolszász nyelvterületeken előszeretettel használják többes számban, tehát waffle boards-ként).

Miből készül?

A homokrács alapanyaga gyakorlatilag az üvegszál. A becsületes neve angolul Glass Reinforced Plastic (GRP), vagyis üvegszál erősítésű műanyag, németül Glasfaserverstärkter Kunststoff (GFK), mindkét rövidítéssel sűrűn találkozni. A GRP rács erős, nagy teherbírású anyag, a fémekhez (vas, acél, alumínium) képest viszont rugalmasabb, így kevésbé hajlamos a maradandó deformálódásra (az alábbi videón egy vasrácsra, majd a műanyag rácsra ejtik ugyanazt a súlyt). Azonos feladat ellátására a GRP rács súlya kisebb, mint az acélból készült megoldásé, és elvileg az előállítási költség sem magas. A GRP rács nem rozsdásodik, nem vezeti az áramot.
Az üvegszálat többféle műanyaghoz lehet hozzákeverni, legjellemzőbb a poliészter és a vinilészter. Ez kihatással van a rács tulajdonságaira is, például a tűzállóságra és a vegyszerekkel szembeni ellenállóképességre. Ez egyben a felhasználási területet is meghatározza.

Hol használják?

Rács formájában leggyakrabban járórácsként használják, főleg ipari létesítményekben, illetve gyakorlatilag bárhol, ahol nincs kibetonozott közlekedési útvonal. Így már érthető, miért olyan nagy előny, hogy nem vezeti az áramot és nem rozsdásodik. Kültéri felhasználás esetén rendelhető kristályszórt csúszásgátló bevonattal is, mely vizes, sáros, havas körülmények között is használható tapadást biztosít. Lépcsőfokokat és térelválasztókat, kerítéseket is készítenek a GRP rácsból.
Az alábbi reklámvideó bemutatja a különféle GRP termékeket, illetve azok felhasználási területét:

Technikai paraméterek

A waffle-nek van néhány jól meghatározható paramétere, mely alapján el lehet dönteni, hogy megfelel-e az adott célra, vagy sem. Ezek a következők:
- Méret:
A GRP rácsokat nagyobb táblákban gyártják (lásd alábbi videó), melyek mérete nagyban eltérhet egymástól. Van azonban néhány standard méret, ami a legtöbb gyártó kínálatában megtalálható. Ilyen például: 1x2m, 1x3m, 1x4m, 1.22x2.44m, 1.22x3.66m, 1.5x3m. Ha nem járórácsként, hanem off-road célokra kívánjuk használni, akkor értelemszerűen ezekből a táblákból kell kivágni a megfelelő méretet.
- Rácsosztás:
A terhelhetőséget, súlyt és a felhasználási területet alapvetően meghatározza az, hogy mekkora az elemi rács mérete. Szabványos értékek közül lehet választani, a legkisebb általában 13x13 mm, a legnagyobb 50x50 mm, de létezik 25 és 30 mm-es változat is, a legelterjedtebb pedig talán a 38 mm-es vastagság. Léteznek téglalap alapú rácsok is. A terepjárósok körében a 38 mm a leggyakoribb méret.
- Vastagság:
A waffle vastagsága a rácsosztáshoz hasonlóan fontos paraméter. Itt is több standard érték létezik: 13, 26, 30, 38 és 50 mm. Minél vastagabb a rács, annál nagyobb a teherbírása, de a súlya is. Off-road célokra a 38 és az 50 mm-t szokás választani, a többi nem ad kellő terhelhetőséget. Nagy és nehéz, jól megpakolt (pl. expedíciós) terepjáróhoz érdemes az 50-es vastagságot választani, a könnyebb gépekhez viszont a 38-as is elegendő.
- Borda szélessége:
Itt nincs igazán választásai lehetőség, el kell fogadni, hogy ilyen vastag anyagból épül fel a waffle. Ha egy nagyobb táblából több homokrácsot szeretnénk kivágni, akkor viszont fontos ez az információ, hiszen ennek és a rácsosztásnak birtokában lehet csak kiszámolni, hogy kijön-e az adott méretű táblából a kivánt mennyiségű waffle.
- Súly:
A GRP rács súlyát mindig négyzetméterre vetítve adják meg. Az eddig tárgyalt paraméterek mind befolyásolják a rács súlyát. A standard 38x38-as rácsosztású, 38 mm vastag rács tömege kb. 18-19 kg/m2, vagyis egy kb. 100x30 centis homokrács tömege 6 kg körül van. Ez jó értéknek mondható, hiszen a hasonló méretű alumínium homokvas sem könnyebb, az acél változat pedig sokkal nehezebb ennél.
- Max. megengedett lehajlás:
A fenti ábrán ugyan konkrét értéket találunk, de több szempontból sem érdemes vele foglalkozni. Először is azért, mert a legnagyobb megengedett lehajlás off-road esetén sokkal nagyobb lehet, mint pl. ipari járórácsként történő felhasználásnál, valamint sok gyártó inkább %-ban adja meg ezt az értéket, a terhelhetőség rovatban.
- Felület típusa:
A felhasználási területtől függően többféle felületkialakítással is kaphatók a rácsok. A legelterjedtebb a kristályszórt csúszásgátló felület, a konkáv kialakítás, valamint a teljesen burkolt változat. Off-road célokra az előbbi kettő terjedt el, a szemcsés verzió (amit gyakorlatilag a konkáv szórásával hoznak létre) kimondottan jó tapadással bír, kezünket végighúzva rajta a betonhoz hasonlóan horzsol. Ha tehetjük, célszerű ezt a típust választani.

Terhelhetőség:

Arról már volt szó, hogy a terhelhetőséget alapvetően befolyásolja a rácsosztás, a vastagság és a borda szélessége. Emellett azonban az sem mindegy, hogy mekkora az ún. támaszköz. Ez az érték azt mondja meg, hogy mekkora a távolság a rács két alátámasztási pontja között. Természetesen minél nagyobb, annál kisebb a terhelhetőség, hiszen annál jobban lehajlik középen a rács. Ezért a terhelhetőséget a támaszköz függvényében szokták megadni, mégpedig oly módon, hogy max. terhelhetőségnek veszik azt a súlyt, amely esetén a rács lehajlása eléri a rács hosszának 1%-át.
A dolgot tovább bonyolítja az a tény, hogy kétféle terhelhetőségről beszélhetünk, az egyik a koncentrált terhelés (point load), a másik a megoszló terhelés (distributed load). A fenti ábrán jól látszik a két fogalom közötti különbség. Terepjárós szemmel nézve csak a koncentrált terhelés számít, hiszen a waffle boardra hajtva kerekünk mindössze pár négyzetcentin érintkezik a ráccsal. Példák a terhelhetőség megadására (két különböző cégtől):


Terhelhetőség, tererpjárós szemmel nézve:

A fenti grafikonról, illetve táblázatból kiolvasható egy átlagos 38-as GRP rács terhelhetősége - de vajon mit jelent ez egy terepjárós számára? Abból kell kiindulnunk, hgoy egy rácson egyszerre csak az egyik kerekünk lehet, vagyis ha az autó súlyeloszlását egyenletesnek vesszük, akkor sík terepen a koncentrált terhelés pont az autónk súlyának 1/4-e lesz. Egy 2 tonnás autóból tehát 500 kg jut a waffle-re. Ha a fenti adatokra pillantunk, akkor azt láthatjuk, hogy egy 1 méter hosszú rács esetén (=1 méter a támaszköz) ez a terhelés még 1%-os lehajlást sem produkál, tehát bőven megfelel a célnak. Viszont a számítás során nem vettük figyelembe, hogy a terepjárók nagy része orrnehéz, tehát ha az első kerekekkel hajtunk a rácsra, máris nagyobb lehet a terhelés. Aztán arra is érdemes gondolni, hogy emelkedőn/lejtőn, illetve oldalra dőlő útszakaszon megint változik a súlyeloszlás, az egyik tengelyre/oldalra több jut, tehát azzal a tengellyel/oldallal nagyobb is a rácsra kifejtett terhelés.
Kell-e ettől félni? Nem. A terepjárósok tapasztalata azt mutatja, hogy a waffle 1%-nál jóval nagyobb lehajlást is képes maradandó deformáció és károsodás nélkül elviselni, a töréshatárt pedig "érezni" lehet, baljós hangok figyelmeztetnek, hogy ennél tovább nem bírja. Azt se feledjük, hogy a terhelés nem csak az autó tömegétől függ, hanem a lendülettől is, hiszen nagy sebességgel ráhajtva nagyobbat tud "hajolni". Ezért ha átkelésre vagy partfal mászására használjuk a waffle-t, célszerű mindig csak akkora sebességgel áthaladni rajta, amekkora a sikeres átkeléshez/felmászáshoz feltétlenül szükséges.
Az alábbi videókon látható néhány könnyebb és nehezebb gép, kisebb és nagyobb lehajlásokat produkálva. Egy közös mindegyik videóban: a waffle board mindegyik esetben bírja a strapát (akad köztük 38 és 50 mm vastag rács is):








Pörgess 2:42-höz:




Ár, beszerzés:

Az a tapasztalat, hogy minden, amire rákerül az "off-road" jelző, máris közel kétszer annyiba kerül, mint a "matrica" nélkül. Ez alól a waffle sem kivétel. Korábbi írásomban már említettem, hogy a legolcsóbb hazai off-road forrásnál 40000 Ft egy pár 120x26 centis, 50 mm vastag verzió, a 38-as vastagságból pedig 44000 Ft-ot kérnek a 140x31 centis méretért. Mivel a GRP rács árát általában négyzetméterben számolják, ezért érdemes a fenti adatokat is négyzetméterre vetíteni (körülbelüli érték):
- 50 mm-es vastagság: 120e Ft/m2
- 38 mm-es vastagság: 110e Ft/m2
Összehasonlításként: Angliából postával együtt kb. 24000 Ft-ba kerül egy pár 100x31 centis, 38 mm vastag rács. Ennél tehát 72e Ft/m2-re jön ki az egységár. Nagy különbség a hazaihoz képest, pedig ez még mindig drágának mondható.

Mivel a waffle board eredetileg az építőiparból származik, ezért célszerű kihagyni a beszerzésből az off-road piacot, közvetlenül az építőipari szereplőket kell keresni. Ne lepődjünk meg, itt is óriási lesz a szórás a négyzetméterre vonatkoztatott árajánlatok között, miközben a rácsok között nincs nagy különbség. 6 hazai céget kerestem meg, akik közvetlenül a gyártótól beszerezve forgalmaznak GRP rácsokat. 38 mm-es vastagságra kértem ajánlatot, az eredmény (bruttó ár) a következő volt:
- legolcsóbb ajánlat: 20e Ft/m2
- legdrágább ajánlat: 45e Ft/m2
A különbség tehát több, mint kétszeres, de a legdrágább építőipari ajánlatnál is több, mint kétszer drágább a legkedvezőbb hazai off-road waffle ajánlat. A 20e és 110e Ft közötti különbség pedig egyenesen nevetséges: az off-road bolt által szabott árból 5 teljes pár (pontosabban 11 waffle) kijönne, amivel 2-5 autót lehetne felszerelni homokráccsal.
Nem célom minősíteni a hazai off-road kereskedelmet, de azért a fenti számok magyarázatot adnak arra, hogy pl. miért látni olyan ritkán waffle-t a hazai terepjárósok kocsijain, videófelvételein...

Tehát célszerű közvetlenül a GRP ráccsal foglalkozókat keresni. Az egyetlen bökkenő, hogy ők csak a paramétereknél már említett táblaméretekkel tudnak szolgálni, tehát a legkisebb egység is általában 1x2 méter (igaz ez ritkán kapható itthon, inkább a 3 és 4 méteresből lehet rendelni). A legjobb megoldás, ha több terepjárós társul közös beszerzésre, így a tábla költségét egymás között el lehet osztani, és egy pár waffle (100x31 centis, 38 mm vastag) akár 14e Ft-ból kijöhet.

Zárszóként itt az általam talált, GRP ráccsal foglalkozó hazai cégek listája, őket érdemes árajánlatért megkeresni:

2011. augusztus 26., péntek

A spanifer, mint vontatókötél

Egy korábbi bejegyzésben már említésre került, hogy a spanifer (rakományrögzítő heveder) a csörlős önmentésen kívül vontatásra is alkalmas. Ennek mikéntjéről lesz most szó. Persze itt is - mint a jó pörköltnél - mindenkinek megvan a maga receptje, én most csak az általam többször is sikeresen alkalmazott módszert mutatom be.

A műveletben természetesen semmi bonyolult dolog nincs, hiszen a heveder majdnem olyan, mint egy vontatókötél, van azonban néhány különbség. Az első és legfontosabb a hossza, a másik pedig az, hogy csak az egyik végén van kampó. Mivel a spanifer elsősorban önmentési céllal kerül az autóba, így törekszünk a leghosszabb példány beszerzésére. Míg egy vontatókötél nem haladja meg az 5 méteres hosszúságot, addig a rakományrögzítőkből elsősorban a 8-12 méteres darabok közül szoktunk válogatni. Vontatáskor a túl rövid távolság igen balesetveszélyes (ráfutás), de a túl hosszú kötél is hasonló okokból kerülendő, hiszen problémákat okozhat elindulásnál, kanyarodásnál stb. Az egyik kampó hiánya értelemszerűen a rögzítést nehezíti meg, de persze nem jelent megoldhatatlan problémát.

Mivel én 11.5 méteres hevedert rendszeresítettem önmentésre, így logikusnak tűnt, hogy félbehajtva kb. 5 méteres vontatókötelet kapok, ami picit kényelmesebb közlekedést tesz lehetővé a vontatott autó számára a 4 méteres teszkós vontatókötelhez képest. Persze 11.5-nek nem 5 a fele, de mindjárt látszik, hová tűnik a maradék.

1. lépés:
Hajtsuk félbe hevedert, majd az üres véget csomózzuk a kampóhoz! A csörlős bejegyzésben szó volt arról, hogy egyik kötél sem szereti a csomózást, mivel így csökken a szakítószilárdságuk, de az országúti vontatás esetén nem jelent akkora problémát, mivel gördülő terhet húz a vontató, ami kisebb terhelést jelent a kötél számára, mint a sárba ragadt autó vonszolása. Ha tehát kellő méretű (erősségű) spanifert vásároltunk, akkor ez nem okozhat problémát. Érdemes 30-50 centit hagyni a csomó utáni szakaszra, mivel ezt a kis hevederdarabot még az alvázra is ki tudjuk kötni, ha tehát véletlenül kiugrana a kampó a vonószemből (sajnos sok autónak pici, bénán elhelyezett rögzítési pontja van csak), akkor az alvázhoz erősített spanifer húzza tovább a kocsit. Persze ez a megoldás nem nyerő, ha az alváz magasabban van, mint a lökhárító, hiszen ebben az esetben a heveder le fogja tépni azt, vagy legalábbis elhajlítja, kárt tesz benne - erre fontos ügyelni!

2. lépés:
Mivel a heveder másik végén nincs kampó, ezért itt csinálni kell egy hurkot. Ennek menete természetesen attól függ, hogy a vontató autón milyen rögzítési lehetőség van. Ha csak vonószem, akkor oda egyszerű csomóval kell kikötni a spanifert. Ha szerencsésebbek vagyunk, akkor vonóhorog is van a kocsin, ilyenkor célszerű azt használni. Az alábbi képsoron látható hurok nagy előnye, hogy pillanatok alatt megvan, vontatás után pedig könnyen oldható, nem feszül be annyira, mint egy sima csomó.

3. lépés:
Vontatás, ésszel! Ne feledjük, ez kimondottan veszélyes műfaj, ezért csak lassan, figyelmesen szabad csinálni! Sokan elfelejtik, hogy vontatáskor nem szabad a vészvillogót használni, mivel ez hivatalosan elakadásjelző, tehát csak álló jármű használhatja, így megtévesztő, ha egy guruló autó elakadást jelez. Ráadásul ilyenkor a vontatott autó mögött haladók nem tudhatják, mikor fogunk pl. balra kanyarodni, így előfordulhat, hogy pont akkor próbálnak megelőzni, amikor mi éppen balra fordulnánk. Tehát vontatáskor ugyanúgy használjunk az indexet, mint a vontató autó, a műszaki hibára és a vontatásra pedig úgy tudjuk felhívni a mögöttünk jövők figyelmét, hogy kirakjuk a hátsó ablakunkba az elakadásjelző háromszöget, valamint lassan megyünk.

A rojtosodásról:
A spanifer nem vontatásra van kitalálva. Arra is használhatjuk, de ilyenkor előfordulhat, hogy nagyon gyorsan elkopik. Ennek az az oka, hogy vontatás során (főleg a kevésbé összeszokott vontatópárosoknál) sokszor nem feszes a heveder (pl. lejtőn lefelé gurulva, fékezéskor, induláskor stb), így az a földön csúszik, súrlódik, márpedig 20-30 km/h fölött ez már komoly erő lehet, gondoljunk csak bele, mi történne a tenyerünkön a bőrrel, ha 50 km/h-s tempónál megpróbálnánk megérinteni az aszfaltot...
Ilyenkor tehát a súrlódás hatására a spanifer rojtosodik, aminek az a legnagyobb hátránya, hogy minden szál kibomlásával csökken a heveder szakítószilárdsága, tehát egyre kisebb terhet visel el károsodás nélkül. Erre feltétlenül gondoljunk, ha a csörlőzéshez használt példánnyal vontatni is szeretnénk. A rojtosás mértéke annál kisebb, minél kevesebbet érintkezik az aszfalttal a heveder, ez pedig úgy érhető el, hogy minél rövidebbre fogjuk a hosszát. Ezt nyilván csak a korábban már említett értelmes határok között érdemes tenni.
Azért túlságosan nem érdemes aggódni, rövidebb vontatás esetén a károsodás mértéke elenyésző. Az alábbi rojtosodás egy közel 300 km-es (tudom, ilyen távolságra nem illik/szabad vontatni, de a trélerezés ennek a megoldásnak akár hatszorosába is kerülhet) vontatás eredménye:
Tipp:
A heveder sérült részén a rojtosodás tovább folytatódik, ha nem állítjuk meg. Erre jó megoldás az, ha a levált szálakat levágjuk, a spanifer szélét pedig öngyújtóval melegítjük fel. Így megolvad a műanyag a kérdéses területen, ami "összeforrasztja" a hasadást, vagyis nem rojtosodik tovább az anyag.