A waffle boardról már elég sok bejegyzést írtam, az elmélettől a gyakorlatig összefoglaltam a tudnivalókat. Legutóbbi terepjárásunk során lehetőség nyílt olyan körülmények között is tesztelni a homokrácsot, mely a korábbi beszámolókból, videókból hiányzott: sárban. A waffle ilyenkor is duplán hasznos tud lenni: tapadást biztosít a kerekeknek, valamint lehetőség van vele áthidalni meredek buckákat, dagonyák partját. Így biztosítható, hogy ne érjen le pl. kocsi orra, illetve ne pörögjenek el a kerekek a képlékeny masszában.
Amit a videóról tudni kell: az erdei út egyik oldala száraz volt, a másik viszont időről időre feldagasztott, extrém süppedős dagonyákkal várt ránk. Segédeszköz nélkül garantált volt, hogy az autó tengelyig süllyed a sárban. Időt és energiát is spórol az ember, ha előre gondolkodik, és megelőzi a bajt - mi is ezt tettük. Elővettük a rácsokat, majd utat építettünk belőlük a sár tetején. Ennek megvan az az előnye, hogy a kerék végig tapadó felületen tud haladni, valamint a rács a hótalphoz hasonlóan segít nagyobb felületen elosztani a kocsi súlyát, így az kevésbé fog a besüllyedni.
Az első akadály
A videón látható első akadálynál az első waffle abban segít, hogy a kocsi le tudjon ereszkedni a dagonyához, nélküle leért volna az orra (0:27-nél így is látszik, hogy az első kötény súrolja a dzsuvát). 0:26-nál megfigyelhető, hogy mekkora és milyen állagú sárról volt szó az iménti bevezetőben. 0:31-nél az is látszik, ahogy a második waffle széle rálóg a harmadikra, így miközben a második már süllyed, lenyomja a harmadik szélét, ami kicsit megcsapja a kocsi orrát. Ez benne van a pakliban, a sárban könnyebben elmozdul a rács, mint szárazon, ráadásul amikor ráhajtunk (lenyomva az egyik végét), a másik oldala picit megemelkedhet. A sár mélységére jó bizonyíték az, hogy 0:33-nál már mennyire a jobb oldalára billen a kocsi, illetve (0:35-nél) az, hogy még homokráccsal együtt is több mint 20 centit süllyedt az autó.
Takarítás
A sárból való kiemelés 0:36-nál kezdődik, rengeteg sarat képes összeszedni a waffle. Ennek az a legnagyobb hátránya, hogy nehéz lesz. Eredeti tömege 6 kg, sárral "megrakva" ennél jóval több, érzésre valahová 12-18 kiló közé tenném - mérleg nem volt velünk a pontos érték meghatározásához. Szerencsére elég sok sártól megszabadítható a waffle, ha párszor földhöz csapjuk (eredmény 0:57-nél). A "makacsabb szennyeződések" eltávolításához további csapkodásra van szükség, ez látszik 1:01-től, az eredmény pedig 1:17-től. Ebben az állapotában már akár csomagtartóba is rakható, persze csak akkor, ha nem plüss vagy kárpit a bélés, hanem valamilyen mosható műanyag. Ha ilyenkor egy picit megfürdetjük a porban, akkor kevésbé hajlamos összekenni azt, amivel érintkezik. A takarítás utáni állapot 1:21-nél látszik egy pillanatra. Érdemes még beszélni a sárból való kibányászásról: a waffle nagyon bele tud süllyedni a sárba, így célszerű erős madzagot kötni mindegyik rácsra, hogy ki tudjuk őket húzni, ne kelljen akár több centi mélyről kiemelni őket, mert ez nehéz művelet (főleg úgy, ha nem akarjuk nagyon összesározni magunkat).
Második akadály
A videón szereplő második akadály (1:34) hasonlónak tűnik az előzőhöz, de mégsem ugyanaz. Itt ugyanis már megkeményedett a sár, így annak tetején gond nélkül át lehet hajtani. A "száraz" oldalon viszont az első keréknek némi áthidalásra volt szüksége, hogy ne érjen le a kocsi orra a kis süppedés utáni bukkanón. A hátsó keréknél már nem volt erre szükség (1:57).
Harmadik akadály
A harmadik "próba" (2:07) abban hasonlít az elsőhöz, hogy mély, "vendégmarasztaló" sár volt az jobb kerék előtt, még víz is állt benne (lásd 2:42-től). Szerencsére azonban a dagonya széle elég stabilnak tűnt ahhoz, hogy ne kelljen megint hosszú hidat építeni, itt csak azt kellett megoldani, hogy ne érjen le a kocsi orra és feneke. Elég széles volt ahhoz a száraz rész, hogy akár az egész dagonyát elkerüljük, de mivel rögtön a manőver után erős bal fordulatot kellett venni, így ez a megoldás tűnt egyszerűbbnek.
Két rács lett tehát felhasználva (2:07), egymásra helyezve őket stabil átkelési pontot kaptunk. Az első kerék áthaladása után a hátsó kerékhez igazítottuk a rácsokat (2:42), hiszen kanyarodáskor a hátsó kerekek más íven mozognak, mint az elsők. Erre kanyarodáskor mindig fontos figyelni, különben a hátsó kerekek le fognak csúszni a rácsról.
Tapasztalat
Volt még pár kisebb-nagyobb sárátkelés, amelyek nem lettek filmre véve, de kijelenthető, hogy a rácsok segítségével nagyon kényelmesen, elakadás nélkül sikerült átjutni minden akadályon. A waffle board tehát jelesre vizsgázott dagonyából. Ha nem kimondottan a sárdagasztás, elakadás, csörlőtesztelés stb a cél, hanem - hozzánk hasonlóan - egy adott útvonalon való áthaladás, akkor eleve bele se másszunk a kétes átkelési esélyekkel kecsegtető trutyiba, hanem próbáljuk a rendelkezésre álló rácsokkal biztosítani a garantált átjutást. Ilyenkor a waffle kreatívan használható, hiszen az akadály típusától, méretétől függően lehet változtatni a rácsok elhelyezését (a videón például 3 akadály és 3 különböző megoldás szerepel). Röviden és tömören: nagyon univerzális off-road kellék a waffle board.
A homokráccsal mostanában igen sokat foglalkoztam: először a homokvas alternatíváit kutattam, majd miután megtaláltam az ideális alanyt, összeszedtem azokat a technikai információkat, amiket a waffle boardről tudni érdemes. Ezután eljött a beszerzés ideje, amivel együtt az első személyes tapasztalatokra is sikerült szert tenni. A mostani írás a waffle board terepi használatát mutatja be, szöveggel, ábrával és videóval.
Néhány tanács:
Mivel minden homokrácsos szituáció más és más, ezért csak néhány általános érvényű "szabályt" lehet megfogalmazni, a többi úgyis a helyszínen dől el.
1. Kesztyű. A waffle board ugyan nem harap, nem szakad, de praktikus kesztyűt használni, mert ahogy az első tapasztalatok között beszámoltam róla, a kristályszórt felület horzsol, valamint előfordulhat, hogy szúrós növények, kövek között kell vele dolgozni.
2. Mindig igazítsuk pontosan a kerekek nyomvonalába a rácsokat! Ehhez célszerű a lehető legjobban megközelíteni a rács konkrét felhasználási helyét, árokátkelésnél például az árok széléig gurulni. Ilyenkor pontosan be tudjuk lőni a rácsok pontos helyét.
3. Mindig próbáljunk egyenesen megközelíteni a rácsot! Kanyarodáskor az első és a hátsó tengely kerekei más nyomvonalon közlekednek, így szinte biztos, hogy ha az első tengely kerekei pont a rácson haladnak át, akkor a hátsó kerekek le fognak róla lógni, ami az autó komoly sérüléséhez is vezethet. Ez valamennyire kiküszöbölhető, ha közben igazítunk a rácsok helyzetén (lásd 4. pont), de így is bonyolultabb művelet, mivel az ívet leíró keréknek széltében is több hely kell, vagyis keskenyebbnek fogjuk érezni a waffle-t (könnyebben fut le róla oldalt a kerék).
4. Ha nem szükséges lendületből áthajtani a rácson (pl. partfal mászásakor sokszor muszáj), akkor az első tengely áthaladása után célszerű megállni, és hátsó tengely kerekeihez igazítani a rácsokat. Előfordulhat ugyanis, hogy az első tengely kerekei az áthaladás során elmozdítják, elrúgják a homokrácsokat, így a hátsó kerekek számára már nem lesznek jó helyen.
5. Ha nincs szükség nagy lendületre, akkor lassan, óvatosan haladjunk át a rácsokon! Így lehetőség van időben korrigálni és kisebb a rácsról való "lepottyanás" esélye. Az sem mellékes szempont, hogy a nagy tempó nagyobb lehajlást is eredményez, ami extrém esetben töréshez vezethet.
6. Ügyeljünk arra, hogy a rács a két végén teljes felületén felfeküdjön a talajra! Ez két okból is fontos: először is azért, mert ha pl. kő, bucka stb. miatt csak kis felületen érintkezik a talajjal, akkor azon a felületen kapja a rács a teljes terhelést, ez pedig a waffle sérüléséhez vezethet. Másodszor pedig a kis felületen felfekvő rács nem lesz stabil, könnyen tud billegni, ami veszélyessé teszi a használatát.
7. Mielőtt a rácsokra hajtanánk, győződjünk meg arról, hogy stabilan állnak/fekszenek a helyükön! Próbáljuk megmozgati: ha könnyen tudjuk előre-hátra vagy oldalra mozdítani a rácsokat, akkor az autó kerekei is meg tudják majd ezt tenni, az elmozduló waffle pedig veszélyes. Elég hatékony teszt, ha párat ugrálunk a rácson (vagy a rácsra merőleg irányban megrugdossuk picit) - ha nem érzünk jelentős elmozdulást, akkor valószínűleg nem lesz baj az áthaladás során sem.
8. Legyünk kreatívak! A különböző akadályokat különböző rácselrendezéssel lehet megoldani. Akár két rácsot is egymásra lehet rakni (néhány példa a lenti ábrákon is látható), illetve előfordul olyan helyzet, amikor minden rácsra az egyik oldalon van szükség. Aki teheti 2 pár rácsot szerezzen be, mivel így sokkal több féle terepakadály válik leküzdhetővé.
9. Elpakolás után célszerű a koszt (sár, por, homok, hó) leverni a waffle board-ról. Ehhez elég párszor a földhöz csapni a rácsot, a kosz nagyobb része kihullik, a maradékot pedig otthon (pl. slaggal) lehet eltávolítani. A sár és agyag esetében ez hatványozottan igaz, sokkal könnyebben lejön, ha már száraz, ráadásul a rácsot sem kell félteni, nem rozsdásodik, nem árt neki a víz és a sár.
Példák a felhasználásra:
- Átkelés, áthidalás
Ilyenkor arra célszerű ügyelni, hogy a rács mindkét végén stabilan felfeküdjön. Ha képlékeny az árok szélén a talaj, óvatosan járjunk el, nehogy a terhelés hatására leszakadjon a partfal a támasztási pont alatt.
- Átkelés, áthidalás két pár ráccsal
Ha nagyobb az árok a waffle board hosszánál, két pár segítségével még mindig megoldható az átkelés. Ügyeljünk arra, hogy stabilan egymásnak legyen támasztva a két rács, nehogy a terhelés hatására a felső rács elcsússzon. Arra is célszerű figyelni, hogy a két rács által bezárt szög ne legyen túl nagy, különben fennakad a kocsi orra a második rácson.
- Partfalra, meredek emelkedőre való felmászás
Ebben az esetben is arra kell figyelni, hogy a rács és a felszín által bezárt szög ne legyen nagyobb az autó első terepszögénél, különben leér a kocsi orra mászás közben. Fontos az is, hogy stabilan álljanak a rácsok, különben felhajtás közben a kerekek el tudják maguktól lökni őket.
- Bucka, domb leküzdése 2 pár ráccsal
A kis kiterjedésű, de meredek buckák akár 2 pár rácsot is igényelhetnek, ezért az ilyeneken való átkelés előtt ne csak azt próbáljuk megsaccolni, hogy felfelé hogyan fog haladni az autó, hanem azt is, hogy le tud-e jönni biztonságban a másik oldalon. A nagyobb buckáknál elég 1 pár waffle is, mivel ott a hátsó tengely áthaladása után megállhatunk, és átrakhatjuk a kocsi elé a rácsokat.
- Mászás, ereszkedés 2 pár ráccsal
Ha túl meredek az emelkedő/lejtő, vagy esetleg kisebb árok található a tövében, akkor is jól jöhet a 2 pár rács. Ilyenkor az átkelésnél már ismertetett módon lehet a 2 rácsot egymásra helyezni, így csökkenthető a dőlésszög. Ilyenkor is fontos ügyelni arra, hogy stabilan álljanak a rácsok.
- Nyomvályú
A nyomvályú akkor jelent problémát, ha mélyebb, mint az autó szabad hasmagassága. Ilyenkor az autó legalacsonyabb pontja felül, és nem tudunk tovább haladni. A homokrács ilyenkor, illetve még a felülés előtt nyújthat segítséget. A nyomvályú legmélyebb pontja fölé fektetve csökkentjük annak mélységét - ne feledjük, a 38 mm vastag rácson haladva 38 mm-rel magasabb az autónk, mint rács nélkül. Előfordulhat, hogy még ez is kevés, de sokszor csak 1-2 centin múlik, így hasznos lehet. Ha már felhasalt az autó és szabadon elpörögnek a kerekei, akkor is jól jöhet a rács. Ilyenkor a "levegőben lógó" kerekek alá kell gyömöszölni a rácsokat. Jó esetben ezekben meg tudnak kapaszkodni, és le tudunk tolatni az akadályról.
- Nyomvályú 2 pár ráccsal
Természetesen 2 pár rács segítségével nagyobb eséllyel tudjuk elkerülni az autó felhasalását, hiszen hosszabb szakaszon tudjuk biztosítani a +38 mm extra magasságot.
- Kidőlt fa
Elég bosszantó tud lenni, amikor több kilométert kell kerülni csupán azért, mert egy nagyobb fa az útra dőlt. Ha nincs kéznél láncfűrész, illetve méreténél, súlyánál fogva csörlővel sem lehet megmozdítani, akkor jó szolgálatot tehet 2 pár waffle. Az elv a buckán való átkeléshez hasonló, azonban van pár specialitása a famászásnak. A legfontosabb az, hogy a fáról könnyen lecsúszik a waffle board (ezt a videót párszor már linkeltem, jól látható rajta a lényeg), illetve alaposan célszerű mérlegelni, hogy nem fog-e leérni a kocsi alja mászás közben. A rács elmozdulását több módon is meg lehet akadályozni, egyik praktikus ötlet, ha mindig van nálunk pár nagyobb szög, amit ilyenkor a rács közé, a fába verünk - ezek megfogják a rácsot, használat után pedig simán kihúzhatók fogóval (élő fával ilyet ne tegyünk!).
- Sár, hó, homok, képlékeny talaj
Ezekről a szituációkról nem készült ábra, de nincs is szükség nagy fantáziára: a rácsot, mint tapadást biztosító kapaszkodó-felületet használjuk az elekadt autó kimentésére. Az elv ugyanaz, mint amit a gyeprács kapcsán már leírtam (illetve videón is bemutattam), annyi különbséggel, hogy a waffle sokkal strapabíróbb, tehát nem törik.
Az itt bemutatott megoldásokon kívül még rengeteg másik módszer és off-road alkalmazási terület is létezik, ahol a homokrácsot hasznosítani lehet. Mindig az adott helyzet dönti el, hogy hogyan érdemes nekiállni a probléma megoldásának - legyünk kreatívak! A waffle használata esetén azonban nem hátrány, ha van más önmentő felszerelésünk is (elsősorban csörlő és emelő), hogy ha rosszul sülne el a rácson való átkelés, akkor legyen nálunk megfelelő eszköz, amivel a szorult helyzetből ki tudjuk menteni a kocsinkat.
Néhány saját videó a rács teszteléséről és első éles bevetéséről:
A homokvas alternatíváit taglaló írásban már említettem, hogy a legéletképesebb megoldásnak a waffle board (szabad fordításban homokrács) tűnik. A "működési elvét" felesleges hosszan tárgyalni, sárban, hóban és homokban tapadást biztosít, árkok fölött jó áthidaló, és akár a partfalak és változatos terepakadályok megmászásában is nagy segítség lehet. Most inkább arról lesz szó, hogy miből készül, hol használják, milyen paraméterekkel rendelkezik, ezek közül melyekre kell figyelni vásárláskor, illetve hogyan szerezhető be olcsón a waffle board (az angolszász nyelvterületeken előszeretettel használják többes számban, tehát waffle boards-ként).
Miből készül?
A homokrács alapanyaga gyakorlatilag az üvegszál. A becsületes neve angolul Glass Reinforced Plastic (GRP), vagyis üvegszál erősítésű műanyag, németül Glasfaserverstärkter Kunststoff (GFK), mindkét rövidítéssel sűrűn találkozni. A GRP rács erős, nagy teherbírású anyag, a fémekhez (vas, acél, alumínium) képest viszont rugalmasabb, így kevésbé hajlamos a maradandó deformálódásra (az alábbi videón egy vasrácsra, majd a műanyag rácsra ejtik ugyanazt a súlyt). Azonos feladat ellátására a GRP rács súlya kisebb, mint az acélból készült megoldásé, és elvileg az előállítási költség sem magas. A GRP rács nem rozsdásodik, nem vezeti az áramot.
Az üvegszálat többféle műanyaghoz lehet hozzákeverni, legjellemzőbb a poliészter és a vinilészter. Ez kihatással van a rács tulajdonságaira is, például a tűzállóságra és a vegyszerekkel szembeni ellenállóképességre. Ez egyben a felhasználási területet is meghatározza.
Hol használják?
Rács formájában leggyakrabban járórácsként használják, főleg ipari létesítményekben, illetve gyakorlatilag bárhol, ahol nincs kibetonozott közlekedési útvonal. Így már érthető, miért olyan nagy előny, hogy nem vezeti az áramot és nem rozsdásodik. Kültéri felhasználás esetén rendelhető kristályszórt csúszásgátló bevonattal is, mely vizes, sáros, havas körülmények között is használható tapadást biztosít. Lépcsőfokokat és térelválasztókat, kerítéseket is készítenek a GRP rácsból.
Az alábbi reklámvideó bemutatja a különféle GRP termékeket, illetve azok felhasználási területét:
Technikai paraméterek
A waffle-nek van néhány jól meghatározható paramétere, mely alapján el lehet dönteni, hogy megfelel-e az adott célra, vagy sem. Ezek a következők:
- Méret:
A GRP rácsokat nagyobb táblákban gyártják (lásd alábbi videó), melyek mérete nagyban eltérhet egymástól. Van azonban néhány standard méret, ami a legtöbb gyártó kínálatában megtalálható. Ilyen például: 1x2m, 1x3m, 1x4m, 1.22x2.44m, 1.22x3.66m, 1.5x3m. Ha nem járórácsként, hanem off-road célokra kívánjuk használni, akkor értelemszerűen ezekből a táblákból kell kivágni a megfelelő méretet.
- Rácsosztás:
A terhelhetőséget, súlyt és a felhasználási területet alapvetően meghatározza az, hogy mekkora az elemi rács mérete. Szabványos értékek közül lehet választani, a legkisebb általában 13x13 mm, a legnagyobb 50x50 mm, de létezik 25 és 30 mm-es változat is, a legelterjedtebb pedig talán a 38 mm-es vastagság. Léteznek téglalap alapú rácsok is. A terepjárósok körében a 38 mm a leggyakoribb méret.
- Vastagság:
A waffle vastagsága a rácsosztáshoz hasonlóan fontos paraméter. Itt is több standard érték létezik: 13, 26, 30, 38 és 50 mm. Minél vastagabb a rács, annál nagyobb a teherbírása, de a súlya is. Off-road célokra a 38 és az 50 mm-t szokás választani, a többi nem ad kellő terhelhetőséget. Nagy és nehéz, jól megpakolt (pl. expedíciós) terepjáróhoz érdemes az 50-es vastagságot választani, a könnyebb gépekhez viszont a 38-as is elegendő.
- Borda szélessége:
Itt nincs igazán választásai lehetőség, el kell fogadni, hogy ilyen vastag anyagból épül fel a waffle. Ha egy nagyobb táblából több homokrácsot szeretnénk kivágni, akkor viszont fontos ez az információ, hiszen ennek és a rácsosztásnak birtokában lehet csak kiszámolni, hogy kijön-e az adott méretű táblából a kivánt mennyiségű waffle.
- Súly:
A GRP rács súlyát mindig négyzetméterre vetítve adják meg. Az eddig tárgyalt paraméterek mind befolyásolják a rács súlyát. A standard 38x38-as rácsosztású, 38 mm vastag rács tömege kb. 18-19 kg/m2, vagyis egy kb. 100x30 centis homokrács tömege 6 kg körül van. Ez jó értéknek mondható, hiszen a hasonló méretű alumínium homokvas sem könnyebb, az acél változat pedig sokkal nehezebb ennél.
- Max. megengedett lehajlás:
A fenti ábrán ugyan konkrét értéket találunk, de több szempontból sem érdemes vele foglalkozni. Először is azért, mert a legnagyobb megengedett lehajlás off-road esetén sokkal nagyobb lehet, mint pl. ipari járórácsként történő felhasználásnál, valamint sok gyártó inkább %-ban adja meg ezt az értéket, a terhelhetőség rovatban. - Felület típusa:
A felhasználási területtől függően többféle felületkialakítással is kaphatók a rácsok. A legelterjedtebb a kristályszórt csúszásgátló felület, a konkáv kialakítás, valamint a teljesen burkolt változat. Off-road célokra az előbbi kettő terjedt el, a szemcsés verzió (amit gyakorlatilag a konkáv szórásával hoznak létre) kimondottan jó tapadással bír, kezünket végighúzva rajta a betonhoz hasonlóan horzsol. Ha tehetjük, célszerű ezt a típust választani.
Terhelhetőség:
Arról már volt szó, hogy a terhelhetőséget alapvetően befolyásolja a rácsosztás, a vastagság és a borda szélessége. Emellett azonban az sem mindegy, hogy mekkora az ún. támaszköz. Ez az érték azt mondja meg, hogy mekkora a távolság a rács két alátámasztási pontja között. Természetesen minél nagyobb, annál kisebb a terhelhetőség, hiszen annál jobban lehajlik középen a rács. Ezért a terhelhetőséget a támaszköz függvényében szokták megadni, mégpedig oly módon, hogy max. terhelhetőségnek veszik azt a súlyt, amely esetén a rács lehajlása eléri a rács hosszának 1%-át.
A dolgot tovább bonyolítja az a tény, hogy kétféle terhelhetőségről beszélhetünk, az egyik a koncentrált terhelés (point load), a másik a megoszló terhelés (distributed load). A fenti ábrán jól látszik a két fogalom közötti különbség. Terepjárós szemmel nézve csak a koncentrált terhelés számít, hiszen a waffle boardra hajtva kerekünk mindössze pár négyzetcentin érintkezik a ráccsal. Példák a terhelhetőség megadására (két különböző cégtől):
Terhelhetőség, tererpjárós szemmel nézve:
A fenti grafikonról, illetve táblázatból kiolvasható egy átlagos 38-as GRP rács terhelhetősége - de vajon mit jelent ez egy terepjárós számára? Abból kell kiindulnunk, hgoy egy rácson egyszerre csak az egyik kerekünk lehet, vagyis ha az autó súlyeloszlását egyenletesnek vesszük, akkor sík terepen a koncentrált terhelés pont az autónk súlyának 1/4-e lesz. Egy 2 tonnás autóból tehát 500 kg jut a waffle-re. Ha a fenti adatokra pillantunk, akkor azt láthatjuk, hogy egy 1 méter hosszú rács esetén (=1 méter a támaszköz) ez a terhelés még 1%-os lehajlást sem produkál, tehát bőven megfelel a célnak. Viszont a számítás során nem vettük figyelembe, hogy a terepjárók nagy része orrnehéz, tehát ha az első kerekekkel hajtunk a rácsra, máris nagyobb lehet a terhelés. Aztán arra is érdemes gondolni, hogy emelkedőn/lejtőn, illetve oldalra dőlő útszakaszon megint változik a súlyeloszlás, az egyik tengelyre/oldalra több jut, tehát azzal a tengellyel/oldallal nagyobb is a rácsra kifejtett terhelés.
Kell-e ettől félni? Nem. A terepjárósok tapasztalata azt mutatja, hogy a waffle 1%-nál jóval nagyobb lehajlást is képes maradandó deformáció és károsodás nélkül elviselni, a töréshatárt pedig "érezni" lehet, baljós hangok figyelmeztetnek, hogy ennél tovább nem bírja. Azt se feledjük, hogy a terhelés nem csak az autó tömegétől függ, hanem a lendülettől is, hiszen nagy sebességgel ráhajtva nagyobbat tud "hajolni". Ezért ha átkelésre vagy partfal mászására használjuk a waffle-t, célszerű mindig csak akkora sebességgel áthaladni rajta, amekkora a sikeres átkeléshez/felmászáshoz feltétlenül szükséges.
Az alábbi videókon látható néhány könnyebb és nehezebb gép, kisebb és nagyobb lehajlásokat produkálva. Egy közös mindegyik videóban: a waffle board mindegyik esetben bírja a strapát (akad köztük 38 és 50 mm vastag rács is):
Pörgess 2:42-höz:
Ár, beszerzés:
Az a tapasztalat, hogy minden, amire rákerül az "off-road" jelző, máris közel kétszer annyiba kerül, mint a "matrica" nélkül. Ez alól a waffle sem kivétel. Korábbi írásomban már említettem, hogy a legolcsóbb hazai off-road forrásnál 40000 Ft egy pár 120x26 centis, 50 mm vastag verzió, a 38-as vastagságból pedig 44000 Ft-ot kérnek a 140x31 centis méretért. Mivel a GRP rács árát általában négyzetméterben számolják, ezért érdemes a fenti adatokat is négyzetméterre vetíteni (körülbelüli érték):
- 50 mm-es vastagság: 120e Ft/m2
- 38 mm-es vastagság: 110e Ft/m2
Összehasonlításként: Angliából postával együtt kb. 24000 Ft-ba kerül egy pár 100x31 centis, 38 mm vastag rács. Ennél tehát 72e Ft/m2-re jön ki az egységár. Nagy különbség a hazaihoz képest, pedig ez még mindig drágának mondható.
Mivel a waffle board eredetileg az építőiparból származik, ezért célszerű kihagyni a beszerzésből az off-road piacot, közvetlenül az építőipari szereplőket kell keresni. Ne lepődjünk meg, itt is óriási lesz a szórás a négyzetméterre vonatkoztatott árajánlatok között, miközben a rácsok között nincs nagy különbség. 6 hazai céget kerestem meg, akik közvetlenül a gyártótól beszerezve forgalmaznak GRP rácsokat. 38 mm-es vastagságra kértem ajánlatot, az eredmény (bruttó ár) a következő volt:
- legolcsóbb ajánlat: 20e Ft/m2
- legdrágább ajánlat: 45e Ft/m2
A különbség tehát több, mint kétszeres, de a legdrágább építőipari ajánlatnál is több, mint kétszer drágább a legkedvezőbb hazai off-road waffle ajánlat. A 20e és 110e Ft közötti különbség pedig egyenesen nevetséges: az off-road bolt által szabott árból 5 teljes pár (pontosabban 11 waffle) kijönne, amivel 2-5 autót lehetne felszerelni homokráccsal.
Nem célom minősíteni a hazai off-road kereskedelmet, de azért a fenti számok magyarázatot adnak arra, hogy pl. miért látni olyan ritkán waffle-t a hazai terepjárósok kocsijain, videófelvételein...
Tehát célszerű közvetlenül a GRP ráccsal foglalkozókat keresni. Az egyetlen bökkenő, hogy ők csak a paramétereknél már említett táblaméretekkel tudnak szolgálni, tehát a legkisebb egység is általában 1x2 méter (igaz ez ritkán kapható itthon, inkább a 3 és 4 méteresből lehet rendelni). A legjobb megoldás, ha több terepjárós társul közös beszerzésre, így a tábla költségét egymás között el lehet osztani, és egy pár waffle (100x31 centis, 38 mm vastag) akár 14e Ft-ból kijöhet.
Zárszóként itt az általam talált, GRP ráccsal foglalkozó hazai cégek listája, őket érdemes árajánlatért megkeresni:
A homokvas jól jöhet sárból, homokból vagy hóból való kikecmergéshez, valamint terepakadályok áthidalásához. A mai homokvasak már nem is vasból, hanem a sokkal könnyebb alumíniumból készülnek.
Az örök klasszikus - alumíniumból
A műanyag azonban már ide is betette a lábát, szóval van miből válogatni. Vajon árban, súlyban és tudásban hová sorolhatók a klasszikus homokvassal szemben? Viszonyítási alap: a homokvas.com-on árult 125 centis alumínium súlya 5.6 kg/db, egy pár ára pedig 30000 Ft.
Felkeltette az érdeklődésem a sok új megoldás (én a Camel Trophy óta le vagyok ragadva a standard homokvasnál), meglepő, miket ki nem találnak (főleg az árcédulákra). Érdemes ezzel a videóval kezdeni, itt a legjellemzőbb cuccokról van némi intró (a teljes teszt meg az Overland Journal 2009-es téli számában):
Nekem újdonság volt a felfújható LiftTrax, igaz nem tartom túl praktikusnak. Hídként nem funkcionál túl jól, és viszonylag sok helyet foglal - mert ugye ki akarja minden használat után leereszteni, feltekerni, majd a következő akadálynál megint felfújni. Na meg a felfújás: pont a napokban pusztult meg minden előzetes figyelmeztetés nélkül az egyik kompresszorom, szóval nem bíznám magam olyan cuccra, ami egy másik elektromos kütyütől függ.
LiftTrax
Viszont a videó és a gyártó képei alapján jól lehet rajta heverészni. Mondjuk ugyanezt egy közepes teszkós matracon is lehet, 3000 Ft-ért, a LiftTrax meg 240$ + posta, szóval 50 rugó alatt nem úszható meg. Leengedve meg a videó alapján nem egy tapadás-bajnok, szóval akkor már inkább egy alu homokvas (hülyén hangzik, mint a műanyag üveg). Viszont könnyű, 5 kiló a teljes szett.
A MaxTrax már értelmesebbnek tűnik, a netes videók (nem a reklámokra, hanem a userek valós mentési felvételeire gondolok, sajnos előbbivel is tele van a youtube) szerint egész jól működik, szükség esetén áthidaló megoldás is lehet, de azért szerintem nem erre való. Itthon 110000 Ft (!), az ausztrál gyártó honlapja 300 ausztrál $-t ír, tehát kb. 65000 rugóért osztják arrafelé (azért az is elgondolkodtató, hogyan lesz közel duplája, mire a hazai vevőkhöz ér a termék). Viszont ez akkor is két darab olcsón legyártható műanyag, amit jól illusztrál, hogy a gyártó honlapján kapni hozzá való táskát is, 120 AUD-ért, ami már vicces.
MaxTrax
Megvásárolható hozzá néhány kiegészítő, de szerintem egyik sem túl hasznos - főleg nem a gyártó honlapján található áron. Több színben is elérhető (a videókon mindig a narancssárgát látni). A MaxTrax már picit nehezebb, 3.6 kg darabja.
Csak jól a kerék alá kell gyömöszölni, különben nem fog működni:
A műanyag cuccok közül talán ez a legmeggyőzőbb, de az ára másra költve jobban megtérülhet. Ja, és a jelek szerint külföldön annyira népszerű, hogy már hamisítják is:
A SandMats nekem picit kisiparinak tűnik (ahogy a gyártó honlapja is, még arra sem vették a fáradtságot, hogy kicseréljék a Joomla CMS logót), ehhez képest ezért is elkérik a 185 amerikai $-t, vagyis posta nélkül is 35 rugó fölött van a két lap.
SandMats
Gyakorlatilag a fickó egy hajlékony műanyagba becsavart kb. 40 csavart anyástól, oszt' nesze, itt a tapadás. A teljes szett 13 kg, vagyis kb. duplája az eddigieknek.
A videón TrackPad néven szerepel, de a neten inkább waffle board néven fut a homokvas funkcionalitását leginkább megközelítő megoldás. Sokan gyártják.
Waffle boards
Üvegszálas motyó, súlya erősen függ a vastagságától (na most ezzel nagyon okosat mondtam, logikus, hiszen a dupla vastag "ostyában" kétszer annyi anyag van), a könnyebb, 2-3 centi vastag darabok állítólag erősen hajlanak, így átkelésre nem a legjobbak, az 5-6 mm-esek meg értelemszerűen nehezek (és a videókon jól látszik, hogy azért ezek is hajlanak). A 4 centi vastag, 120x30 centis waffle például 7 kg-ot nyom, és Angliában 60 Fontért (tehát kb. 20 rugóért) kapható a pár. Igen, a pár, és postával együtt is megjön Magyarországra 90 Fontból, tehát durván 30 rugóból. Az 5 centi vastag példányt 75 Fontért osztják, a vékonyabb és keskenyebb darabokat (38 mm vastag, 23 cm széles) már 35-40 Fontért lehet kapni. Itthon 40000 Ft-ért láttam az egyik webshopban 5 centi vastag szettet.
Akinek van üvegszálas iparban dolgozó cimborája, szerintem anyagáron le tudna gyártatni valami hasonlót, és akár gondolhatna ránk is... A jelek szerint a cucc működik...
...még ha nem is mindig úgy jönnek össze az átkelések, ahogy azt tervezték:
Használhatónak tűnik, bár a netes videókkal mindig az a baj, hogy nem lehet eldönteni: tényleg ennyit segített az eszköz, vagy csak a sofőr találta meg végre a helyes megoldást.
Az elején linkelt Overland Journal tesztelője az egyik fórumon egy fél mondatban kitért arra, hogy teszteltek feltekerhető segédeszközöket is, de nagyon gyengén muzsikáltak (gondolom ezért hagyták ki őket a tesztből, nem akartak a forgalmazóknak rossz reklámot). Szóval a 200 AUD-ért (42 rugó) árult Bushranger Xtrax (már megint az ausztrálok!) és az ehhez hasonló csodacuccok nem biztos, hogy annyira jó választásnak számítanak (itthon 55 rugóért fogható). 16 kiló a pár!
Bushranger Xtrax
Nem akarok gonosz lenni (hiszen eddig csak képről meg videóról láttam a terméket), de kb. pont úgy néz ki, mint valami fűrdőszobai lefolyó borítása, fémmel összefogatva. Ettől még működhetne, a subarus fiúk is eleinte így gondolták:
Szóval ha ez így teljesít, akkor valószínűleg a 8 Fontért osztogatott Grip Tracktől sem érdemes csodát várni:
Grip Track gumiszönyeg
Lakókocsinak talán jól jöhet a vizes füvön (a legtöbb helyen legalábbis ilyen célokra árulják).
Egy fokkal komolyabbnak tűnik az eBay-ről is rendelhető, noname összecsukható, kínai produkció (bár az mindig rossz előjel, ha egy kínai cuccra a heavy duty kifejezést írják):
Grip Track
Viszont ez egy elég pici holmi: 60x18x1.25 cm, szóval egy nagyobb kerék alatt így néz ki:
Kicsinek tűnik
A legolcsóbb megoldásba természetes magyar weblapon botlottam: a terepjaro.com-on Homokrács házilag címmel találtam egy másfél éves írást, ahol közönséges gyeprácsból készült a tapadást biztosító eszköz.
A magyar leleményesség: gyeprács
A cikkben és a hozzá tartozó videó kommentjei között a készítő több sikeres használatról is beszámol, megemlítve persze azt is, hogy nem örökéletű megoldás ez sem. Amit mondjuk kompenzál az ár, egy szettet ki lehet hozni 1000 Forintból (csak a viszonyítás kedvéért: kb. 3 Font vagy 5$).
Végülis ez kimondottan könnyű, viszonylag kis helyen elfér, na meg baromi olcsó, így ha az ember csak ritkán kerül olyan helyzetbe, ahol ilyesmire van szükség, akkor nem is kell rajta sokat gondolkodni (főleg, ha még csörlő sincs a kocsin). Kedvem kaptam a dologhoz, vettem 4 darab rácsot 230 Ft/db áron, majd meglátjuk, hogyan teljesít.
Úgy tűnik, hogy a jó öreg homokvasnál még mindig nem találtak ki sokkal jobbat, kisebb hosszúság (max. 1 méter) esetén súly, ár és terepi használhatóság szempontjából is az élmezőnyben foglal helyet. A magyar leleményességnek pedig a legolcsóbb, működőképes megoldást köszönhetjük.
