A friss, helyenként 30 centis hóban nem is olyan nehéz elakadni. A hó fogságából viszont nem volt egyszerű a szabadulás: waffle board, műanyag gyeprács, spanifer és kézi csörlő segítségét is igénybe vettük ahhoz, hogy a buckáról le tudjunk jönni (Y-ozás) és sikerüljön menetirányba forgatni a kocsi orrát.
Valószínűleg el sem akadt volna az autó, ha hólánc lett volna mindegyik kerekén. A 2 pár hólánc persze ott pihent a csomagtartóban, de szerettük volna kipróbálni, hogy a különféle önmentő eszközökkel mennyire bonyolult megoldani a feladatot. Elsősorban időigényes. Ugyanis az Y-ozgatás sok időbe kerül: waffle board és gyeprács beigazítása, haladás előre/hátra 1 métert, homokrács újbóli igazítása, újból tolatás, elakadás, spanifer előfeszítés, csörlőzés 1 métert, waffle boardok beigazítása stb. Ennyi idő alatt bárki fel tudja dobni mind a 4 hóláncot (vagy csinálhat sajátot ott helyben), amik aztán beleharapnak a hóba, és le van tudva az ügy.
De azért hasznos tapasztalatokkal szolgált a próba. Kiderült például, hogy bizony nagyon alaposan be kell gyömöszölni a waffle boardokat a kerék alá, különben könnyen elpörög a kerék a rács tövében, nem tud rákapni. Ugyanez persze a gyeprácsra is igaz. Az önmentés közben például olyan helyzetbe kerültünk, ahol egyszerűen nem sikerült rákapatni a kerekeket a rácsokra, és mivel nem volt nálunk ásó, így nem is tudtunk segíteni némi hó/földmunkával. Ekkor került elő a korábban már bemutatott kézi csörlő - spanifer duó, mellyel sikerült kimozgatni a kocsit a holtpontból. Ezután már a rácsok tették a dolgukat, és sikerült menetirányba állni.
Jó tanácsok szűz hóra: hólánc és ásó/lapát. Rengeteg hazai és külföldi off-road videón is azt látni, hogy megy a szenvedés a csörlővel, homokvassal és waffle boardokkal, miközben valószínűleg el sem akadt volna az autó, vagy simán kijönne a szorult helyzetből, ha fent lennének a hóláncok. Szóval ha nem csak játszós céllal megyünk az erdőbe (például próbálgatni az önmentő eszköztárunkat), akkor az aszfaltról letérve célszerű felrakni a láncot, sok problémától megkímél. Az ásó pedig télen-nyáron hasznos társ a terepen, hiszen a hó hatékony ellapátolása mellett a felhasalt autó kiszabadításában és a rácsok kerék alá helyezését megakadályozó felszíni egyenetlenségek felszámolásában is segíthet, hóban-sárban egyaránt.
Lassan Dunát lehetne rekeszteni a waffle board (üvegszál erősítésű műanyag homokrács) terepi alkalmazhatóságát taglaló elméleti és gyakorlati írásaimmal (1, 2, 3, 4), de újból vissza kell térnem a "műanyag homokvasra". Ugyanis végre lehetőség nyílt olyan körülmények között tesztelni, melyekről eddig még kevés szó esett: hóban-fagyban. Tapadást biztosító eszközről van szó, a friss hó pedig tipikusan olyan közeg, ahol jól jön némi extra tapadás. Az idei első hó meghozta az első havas elakadást is, így előkerültek a waffle boardok a csomagtartóból:
Tapasztalatok:
- Az első és legfontosabb, hogy a videón is látható elakadás nagy valószínűséggel meg sem történik, ha a kerekeken hólánc lett volna. Ekkora szűz hóban a téligumik nem nyújtanak elég tapadást, 2 pár hólánc segítségével azonban vígan lehetett volna közlekedni. Ott voltak ugyan a kocsiban, de a waffle board képessége érdekelt, így végül nem használtam őket.
- A homokrács összességében jól vizsgázott. Amikor sikerül rá felkapatni a kereket, akkor tud annyi tapadást biztosítani, hogy az autó végre kimozduljon a holtpontból. Ez azonban - ahogy a videó is mutatja - nem feltétlenül megy elsőre, néha meg kell dolgozni azért, hogy a gumi végre beleharapjon a rácsba. Jelentősen megkönnyítheti ezt a munkát egy ásó/lapát, amivel némi havat lehet elmozgatni a kerék alól, így jobban oda lehet nyomni a waffle-t. Ez nagyon fontos, mivel ilyenkor a gumi mintázata és a rács is el van tömődve hóval, tehát ha nem illesztjük megfelelően oda a waffle boardot, el fog pörögni a kerék, mintha a rács ott sem lenne. A videón látható rövid "hintáztatás" (kicsit előre, majd "lendületből" hátra) is sokat segíthet abban, hogy az autó ráharapjon a rácsra.
- A 4 itt is jobb, mint a 2. Vagyis 1 pár waffle boardnál ilyen esetekben is hasznosabb 2 pár waffle board, hiszen így mindegyik tengely kerekei megtámogathatók.
- Azóta már sikerült újból elakadni, ennél nagyobb hóban is. A waffle board ott is segített, de csörlőzésre is szükség volt, tehát a homokrács sem mindenható, senki se gondolja, hogy minden havas szituációból ki lehet jönni csak a rácsra hagyatkozva! Ezért ajánlott, hogy egyéb önmentőeszközök is legyenek kéznél.
- A waffle a sár mellett a havat is szépen "magában tartja", vagyis a mentési művelet után jóval nehezebb lesz, mint előtte. Fához, földhöz, kőhöz csapkodva a hó is kihullik belőle, ezt a csomagtartóba rakás előtt célszerű elvégezni, mivel a fűtött autóban a hó több liter víz formájában távozik majd a cellák közül (25x7 db cella, cellánként 3.1x3.1x3.8 centis méretekkel, vagyis nagyjából 6000 köbcentiről beszélhetünk teljesen eltömődött waffle esetében).
- Hóban néha okos ötlet, ha nem a kerék elé, hanem mögé rakjuk a rácsot, ahol már az előrehaladás során letaposta a kerék a havat. Így tolatva könnyebben rá lehet állni a rácsra, amin aztán lendületet tudunk venni előre.
- Hólánc ismét. Rengeteg hazai és külföldi off-road videót látni, ahol erőlködnek a hóban a legpengébb terepjárókkal is, miközben 4 darab hólánccal sokkal nagyobb eséllyel lehet meghódítani a szűz hóval fedett tájakat. 2 pár hólánc ára nem is túl vészes, és a téli szezonon kívül is kiválóan hasznosítható.
A waffle boardról már elég sok bejegyzést írtam, az elmélettől a gyakorlatig összefoglaltam a tudnivalókat. Legutóbbi terepjárásunk során lehetőség nyílt olyan körülmények között is tesztelni a homokrácsot, mely a korábbi beszámolókból, videókból hiányzott: sárban. A waffle ilyenkor is duplán hasznos tud lenni: tapadást biztosít a kerekeknek, valamint lehetőség van vele áthidalni meredek buckákat, dagonyák partját. Így biztosítható, hogy ne érjen le pl. kocsi orra, illetve ne pörögjenek el a kerekek a képlékeny masszában.
Amit a videóról tudni kell: az erdei út egyik oldala száraz volt, a másik viszont időről időre feldagasztott, extrém süppedős dagonyákkal várt ránk. Segédeszköz nélkül garantált volt, hogy az autó tengelyig süllyed a sárban. Időt és energiát is spórol az ember, ha előre gondolkodik, és megelőzi a bajt - mi is ezt tettük. Elővettük a rácsokat, majd utat építettünk belőlük a sár tetején. Ennek megvan az az előnye, hogy a kerék végig tapadó felületen tud haladni, valamint a rács a hótalphoz hasonlóan segít nagyobb felületen elosztani a kocsi súlyát, így az kevésbé fog a besüllyedni.
Az első akadály
A videón látható első akadálynál az első waffle abban segít, hogy a kocsi le tudjon ereszkedni a dagonyához, nélküle leért volna az orra (0:27-nél így is látszik, hogy az első kötény súrolja a dzsuvát). 0:26-nál megfigyelhető, hogy mekkora és milyen állagú sárról volt szó az iménti bevezetőben. 0:31-nél az is látszik, ahogy a második waffle széle rálóg a harmadikra, így miközben a második már süllyed, lenyomja a harmadik szélét, ami kicsit megcsapja a kocsi orrát. Ez benne van a pakliban, a sárban könnyebben elmozdul a rács, mint szárazon, ráadásul amikor ráhajtunk (lenyomva az egyik végét), a másik oldala picit megemelkedhet. A sár mélységére jó bizonyíték az, hogy 0:33-nál már mennyire a jobb oldalára billen a kocsi, illetve (0:35-nél) az, hogy még homokráccsal együtt is több mint 20 centit süllyedt az autó.
Takarítás
A sárból való kiemelés 0:36-nál kezdődik, rengeteg sarat képes összeszedni a waffle. Ennek az a legnagyobb hátránya, hogy nehéz lesz. Eredeti tömege 6 kg, sárral "megrakva" ennél jóval több, érzésre valahová 12-18 kiló közé tenném - mérleg nem volt velünk a pontos érték meghatározásához. Szerencsére elég sok sártól megszabadítható a waffle, ha párszor földhöz csapjuk (eredmény 0:57-nél). A "makacsabb szennyeződések" eltávolításához további csapkodásra van szükség, ez látszik 1:01-től, az eredmény pedig 1:17-től. Ebben az állapotában már akár csomagtartóba is rakható, persze csak akkor, ha nem plüss vagy kárpit a bélés, hanem valamilyen mosható műanyag. Ha ilyenkor egy picit megfürdetjük a porban, akkor kevésbé hajlamos összekenni azt, amivel érintkezik. A takarítás utáni állapot 1:21-nél látszik egy pillanatra. Érdemes még beszélni a sárból való kibányászásról: a waffle nagyon bele tud süllyedni a sárba, így célszerű erős madzagot kötni mindegyik rácsra, hogy ki tudjuk őket húzni, ne kelljen akár több centi mélyről kiemelni őket, mert ez nehéz művelet (főleg úgy, ha nem akarjuk nagyon összesározni magunkat).
Második akadály
A videón szereplő második akadály (1:34) hasonlónak tűnik az előzőhöz, de mégsem ugyanaz. Itt ugyanis már megkeményedett a sár, így annak tetején gond nélkül át lehet hajtani. A "száraz" oldalon viszont az első keréknek némi áthidalásra volt szüksége, hogy ne érjen le a kocsi orra a kis süppedés utáni bukkanón. A hátsó keréknél már nem volt erre szükség (1:57).
Harmadik akadály
A harmadik "próba" (2:07) abban hasonlít az elsőhöz, hogy mély, "vendégmarasztaló" sár volt az jobb kerék előtt, még víz is állt benne (lásd 2:42-től). Szerencsére azonban a dagonya széle elég stabilnak tűnt ahhoz, hogy ne kelljen megint hosszú hidat építeni, itt csak azt kellett megoldani, hogy ne érjen le a kocsi orra és feneke. Elég széles volt ahhoz a száraz rész, hogy akár az egész dagonyát elkerüljük, de mivel rögtön a manőver után erős bal fordulatot kellett venni, így ez a megoldás tűnt egyszerűbbnek.
Két rács lett tehát felhasználva (2:07), egymásra helyezve őket stabil átkelési pontot kaptunk. Az első kerék áthaladása után a hátsó kerékhez igazítottuk a rácsokat (2:42), hiszen kanyarodáskor a hátsó kerekek más íven mozognak, mint az elsők. Erre kanyarodáskor mindig fontos figyelni, különben a hátsó kerekek le fognak csúszni a rácsról.
Tapasztalat
Volt még pár kisebb-nagyobb sárátkelés, amelyek nem lettek filmre véve, de kijelenthető, hogy a rácsok segítségével nagyon kényelmesen, elakadás nélkül sikerült átjutni minden akadályon. A waffle board tehát jelesre vizsgázott dagonyából. Ha nem kimondottan a sárdagasztás, elakadás, csörlőtesztelés stb a cél, hanem - hozzánk hasonlóan - egy adott útvonalon való áthaladás, akkor eleve bele se másszunk a kétes átkelési esélyekkel kecsegtető trutyiba, hanem próbáljuk a rendelkezésre álló rácsokkal biztosítani a garantált átjutást. Ilyenkor a waffle kreatívan használható, hiszen az akadály típusától, méretétől függően lehet változtatni a rácsok elhelyezését (a videón például 3 akadály és 3 különböző megoldás szerepel). Röviden és tömören: nagyon univerzális off-road kellék a waffle board.
A homokráccsal mostanában igen sokat foglalkoztam: először a homokvas alternatíváit kutattam, majd miután megtaláltam az ideális alanyt, összeszedtem azokat a technikai információkat, amiket a waffle boardről tudni érdemes. Ezután eljött a beszerzés ideje, amivel együtt az első személyes tapasztalatokra is sikerült szert tenni. A mostani írás a waffle board terepi használatát mutatja be, szöveggel, ábrával és videóval.
Néhány tanács:
Mivel minden homokrácsos szituáció más és más, ezért csak néhány általános érvényű "szabályt" lehet megfogalmazni, a többi úgyis a helyszínen dől el.
1. Kesztyű. A waffle board ugyan nem harap, nem szakad, de praktikus kesztyűt használni, mert ahogy az első tapasztalatok között beszámoltam róla, a kristályszórt felület horzsol, valamint előfordulhat, hogy szúrós növények, kövek között kell vele dolgozni.
2. Mindig igazítsuk pontosan a kerekek nyomvonalába a rácsokat! Ehhez célszerű a lehető legjobban megközelíteni a rács konkrét felhasználási helyét, árokátkelésnél például az árok széléig gurulni. Ilyenkor pontosan be tudjuk lőni a rácsok pontos helyét.
3. Mindig próbáljunk egyenesen megközelíteni a rácsot! Kanyarodáskor az első és a hátsó tengely kerekei más nyomvonalon közlekednek, így szinte biztos, hogy ha az első tengely kerekei pont a rácson haladnak át, akkor a hátsó kerekek le fognak róla lógni, ami az autó komoly sérüléséhez is vezethet. Ez valamennyire kiküszöbölhető, ha közben igazítunk a rácsok helyzetén (lásd 4. pont), de így is bonyolultabb művelet, mivel az ívet leíró keréknek széltében is több hely kell, vagyis keskenyebbnek fogjuk érezni a waffle-t (könnyebben fut le róla oldalt a kerék).
4. Ha nem szükséges lendületből áthajtani a rácson (pl. partfal mászásakor sokszor muszáj), akkor az első tengely áthaladása után célszerű megállni, és hátsó tengely kerekeihez igazítani a rácsokat. Előfordulhat ugyanis, hogy az első tengely kerekei az áthaladás során elmozdítják, elrúgják a homokrácsokat, így a hátsó kerekek számára már nem lesznek jó helyen.
5. Ha nincs szükség nagy lendületre, akkor lassan, óvatosan haladjunk át a rácsokon! Így lehetőség van időben korrigálni és kisebb a rácsról való "lepottyanás" esélye. Az sem mellékes szempont, hogy a nagy tempó nagyobb lehajlást is eredményez, ami extrém esetben töréshez vezethet.
6. Ügyeljünk arra, hogy a rács a két végén teljes felületén felfeküdjön a talajra! Ez két okból is fontos: először is azért, mert ha pl. kő, bucka stb. miatt csak kis felületen érintkezik a talajjal, akkor azon a felületen kapja a rács a teljes terhelést, ez pedig a waffle sérüléséhez vezethet. Másodszor pedig a kis felületen felfekvő rács nem lesz stabil, könnyen tud billegni, ami veszélyessé teszi a használatát.
7. Mielőtt a rácsokra hajtanánk, győződjünk meg arról, hogy stabilan állnak/fekszenek a helyükön! Próbáljuk megmozgati: ha könnyen tudjuk előre-hátra vagy oldalra mozdítani a rácsokat, akkor az autó kerekei is meg tudják majd ezt tenni, az elmozduló waffle pedig veszélyes. Elég hatékony teszt, ha párat ugrálunk a rácson (vagy a rácsra merőleg irányban megrugdossuk picit) - ha nem érzünk jelentős elmozdulást, akkor valószínűleg nem lesz baj az áthaladás során sem.
8. Legyünk kreatívak! A különböző akadályokat különböző rácselrendezéssel lehet megoldani. Akár két rácsot is egymásra lehet rakni (néhány példa a lenti ábrákon is látható), illetve előfordul olyan helyzet, amikor minden rácsra az egyik oldalon van szükség. Aki teheti 2 pár rácsot szerezzen be, mivel így sokkal több féle terepakadály válik leküzdhetővé.
9. Elpakolás után célszerű a koszt (sár, por, homok, hó) leverni a waffle board-ról. Ehhez elég párszor a földhöz csapni a rácsot, a kosz nagyobb része kihullik, a maradékot pedig otthon (pl. slaggal) lehet eltávolítani. A sár és agyag esetében ez hatványozottan igaz, sokkal könnyebben lejön, ha már száraz, ráadásul a rácsot sem kell félteni, nem rozsdásodik, nem árt neki a víz és a sár.
Példák a felhasználásra:
- Átkelés, áthidalás
Ilyenkor arra célszerű ügyelni, hogy a rács mindkét végén stabilan felfeküdjön. Ha képlékeny az árok szélén a talaj, óvatosan járjunk el, nehogy a terhelés hatására leszakadjon a partfal a támasztási pont alatt.
- Átkelés, áthidalás két pár ráccsal
Ha nagyobb az árok a waffle board hosszánál, két pár segítségével még mindig megoldható az átkelés. Ügyeljünk arra, hogy stabilan egymásnak legyen támasztva a két rács, nehogy a terhelés hatására a felső rács elcsússzon. Arra is célszerű figyelni, hogy a két rács által bezárt szög ne legyen túl nagy, különben fennakad a kocsi orra a második rácson.
- Partfalra, meredek emelkedőre való felmászás
Ebben az esetben is arra kell figyelni, hogy a rács és a felszín által bezárt szög ne legyen nagyobb az autó első terepszögénél, különben leér a kocsi orra mászás közben. Fontos az is, hogy stabilan álljanak a rácsok, különben felhajtás közben a kerekek el tudják maguktól lökni őket.
- Bucka, domb leküzdése 2 pár ráccsal
A kis kiterjedésű, de meredek buckák akár 2 pár rácsot is igényelhetnek, ezért az ilyeneken való átkelés előtt ne csak azt próbáljuk megsaccolni, hogy felfelé hogyan fog haladni az autó, hanem azt is, hogy le tud-e jönni biztonságban a másik oldalon. A nagyobb buckáknál elég 1 pár waffle is, mivel ott a hátsó tengely áthaladása után megállhatunk, és átrakhatjuk a kocsi elé a rácsokat.
- Mászás, ereszkedés 2 pár ráccsal
Ha túl meredek az emelkedő/lejtő, vagy esetleg kisebb árok található a tövében, akkor is jól jöhet a 2 pár rács. Ilyenkor az átkelésnél már ismertetett módon lehet a 2 rácsot egymásra helyezni, így csökkenthető a dőlésszög. Ilyenkor is fontos ügyelni arra, hogy stabilan álljanak a rácsok.
- Nyomvályú
A nyomvályú akkor jelent problémát, ha mélyebb, mint az autó szabad hasmagassága. Ilyenkor az autó legalacsonyabb pontja felül, és nem tudunk tovább haladni. A homokrács ilyenkor, illetve még a felülés előtt nyújthat segítséget. A nyomvályú legmélyebb pontja fölé fektetve csökkentjük annak mélységét - ne feledjük, a 38 mm vastag rácson haladva 38 mm-rel magasabb az autónk, mint rács nélkül. Előfordulhat, hogy még ez is kevés, de sokszor csak 1-2 centin múlik, így hasznos lehet. Ha már felhasalt az autó és szabadon elpörögnek a kerekei, akkor is jól jöhet a rács. Ilyenkor a "levegőben lógó" kerekek alá kell gyömöszölni a rácsokat. Jó esetben ezekben meg tudnak kapaszkodni, és le tudunk tolatni az akadályról.
- Nyomvályú 2 pár ráccsal
Természetesen 2 pár rács segítségével nagyobb eséllyel tudjuk elkerülni az autó felhasalását, hiszen hosszabb szakaszon tudjuk biztosítani a +38 mm extra magasságot.
- Kidőlt fa
Elég bosszantó tud lenni, amikor több kilométert kell kerülni csupán azért, mert egy nagyobb fa az útra dőlt. Ha nincs kéznél láncfűrész, illetve méreténél, súlyánál fogva csörlővel sem lehet megmozdítani, akkor jó szolgálatot tehet 2 pár waffle. Az elv a buckán való átkeléshez hasonló, azonban van pár specialitása a famászásnak. A legfontosabb az, hogy a fáról könnyen lecsúszik a waffle board (ezt a videót párszor már linkeltem, jól látható rajta a lényeg), illetve alaposan célszerű mérlegelni, hogy nem fog-e leérni a kocsi alja mászás közben. A rács elmozdulását több módon is meg lehet akadályozni, egyik praktikus ötlet, ha mindig van nálunk pár nagyobb szög, amit ilyenkor a rács közé, a fába verünk - ezek megfogják a rácsot, használat után pedig simán kihúzhatók fogóval (élő fával ilyet ne tegyünk!).
- Sár, hó, homok, képlékeny talaj
Ezekről a szituációkról nem készült ábra, de nincs is szükség nagy fantáziára: a rácsot, mint tapadást biztosító kapaszkodó-felületet használjuk az elekadt autó kimentésére. Az elv ugyanaz, mint amit a gyeprács kapcsán már leírtam (illetve videón is bemutattam), annyi különbséggel, hogy a waffle sokkal strapabíróbb, tehát nem törik.
Az itt bemutatott megoldásokon kívül még rengeteg másik módszer és off-road alkalmazási terület is létezik, ahol a homokrácsot hasznosítani lehet. Mindig az adott helyzet dönti el, hogy hogyan érdemes nekiállni a probléma megoldásának - legyünk kreatívak! A waffle használata esetén azonban nem hátrány, ha van más önmentő felszerelésünk is (elsősorban csörlő és emelő), hogy ha rosszul sülne el a rácson való átkelés, akkor legyen nálunk megfelelő eszköz, amivel a szorult helyzetből ki tudjuk menteni a kocsinkat.
Néhány saját videó a rács teszteléséről és első éles bevetéséről:
Amikor jobban körüljártam a homokvas lehetséges alternatíváinak kérdését, arra a megállapításra jutottam, hogy az angolszász vidékeken waffle board-nak becézett homokrács tűnik a legalkalmasabbnak a homokvas helyettesítésére. Ha csak a sárból/hóból/homokból akarunk kimászni, akkor megfelelő tapadást biztosít a magyar leleményesség által felfedezett, filléres gyeprács is, de árkok áthidalásakor, meredek partfalak mászásakor, buckák leküzdésekor masszívabb anyagra van szükség, ami maradandó deformálódás nélkül elbírja az autó súlyát. Így tehát előző írásomban annak néztem utána, hogy miből készül a waffle board, milyen paraméterekkel bír, hogyan lehet a terepjárós boltok árainál olcsóbban beszerezni stb. Most pedig végre a terepi felszerelésünk részét is képezi néhány GRP rács. Íme tehát az első tapasztalatok:
Megmunkálhatóság:
Viszonylag kemény anyagról van szó, egy izmosabb flex (2000 Watt) viszont szépen viszi. Mivel szörnyen porzik, és az üvegszálas cuccok pora állítólag nem túl egészséges, ezért ajánlott a vagdosáshoz pormaszkot húzni (védőszemüveget pedig a flex használata miatt amúgy is kötelező). Szerencsére nem reped, nem törik vágáskor, így nem kell félteni a rácsot munka közben. Arra érdemes figyelni, hogy ha nem zárt profilra vágjuk, akkor kerekítsük le a sarkokat, különben szúrni fognak. Ez a waffle pakolásakor is kellemetlen lehet, de komoly problémát okozhat (pl. kiszúrhatja a gumi oldalfalát), ha a kerék véletlenül lecsúszik oldalra a rácsról.
Flex-szel jól vágható - a hegyes sarkokat érdemes lekerekíteni
Rugalmasság:
Egy korábban már linkelt videón nagyon jól látszik, mennyire rugalmas a GRP rács. A személyes tapasztalat is azt mutatja, hogy maradandó alakváltozás nélkül lehet rajta ugrálni, illetve az autó súlyát is jól bírja. Hajlik egy picit, de a terhelés megszűnésekor visszaáll az eredeti alakja.
Rugalmas, így terhelés után visszanyeri eredeti alakját
Méret:
Az 1 méteres hosszúság nagyjából ideálisnak vehető a 38 mm-es vastagság esetén. Ennél hosszabb rácsnál egy nehezebb terepjáró alatt túl nagy lehet a lehajlás (könnyű gépeknél - Suzuki Samurai, Lada Niva stb - talán 120-130 cm-ig el lehet menni), rövidebb változatnak pedig nem lenne túl sok haszna. Az sem utolsó szempont, hogy az 1 méter hosszú waffle általában bármelyik autó csomagtartójába befér széltében, a hosszabb változatról ugyanez már nem feltétlenül mondható el.
Az optimális szélesség meghatározása már bonyolultabb feladat, mivel attól függ, hogy mire használjuk gyakrabban a rácsot. Ha például sárból való kimászáshoz, akkor a keskenyebb megoldás előnyösebb lehet, hiszen pl. a kerék által a sárba vájt nyomvályúba nem lehet túl vastag waffle-t fektetni, csak hosszadalmas ásás után. Meredek domboldal/partfal mászásához, árokátkeléshez viszont a szélesebb rács való, hiszen arról nehezebb "leesni", vagyis biztonságosabb. Ebből adódóan a legelőnyösebb megoldás persze az lenne, ha 4 darab rácsunk lenne: 2 szélesebb és 2 keskenyebb. Ráadásul a 4 rács segítségével bonyolultabb terepakadályok is leküzdhetők.
Súly:
A 100x31 centis waffle tömege 6 kg. Ez még kellemesnek mondható, mivel akár 1 kézzel is vihető, nem megerőltető. Viszont ahhoz kellően nehéz, hogy csak úgy ne mozduljon el a helyéről. Az autó kereke sem tolja maga előtt. Az ennél nehezebb eszközök használata már kevésbé lenne kényelmes.
Felületkezelés:
Egyelőre nehéz megmondani, mennyire lesz tartós a kristályszórt csúszásgátló bevonat a rácson, de jelenlegi állapotában nagyon jó tapadást biztosít. Érdemes kesztyűben pakolni, mert a durva betonhoz hasonló módon horzsol. Ha nincs túl nagy árkülönbség a sima konkáv és a kristályszórt változat között, akkor feltétlenül az utóbbit ajánlom.
Nagyon meggyőző tapadást biztosít a kristályszórt felület
A recsegésről:
Nagyobb terhelés során néha enyhe reccsenéseket hallani a rácsból. Nyilván korai lenne még a tartósságról, élettartamról beszélni, de valószínűleg ezektől a zajoktól nem kell nagyon tartani. A neten fellelhető videókon is hallani a recsegést, illetve fórumokon is beszámolnak róla, de törött waffle board-ot nem említenek sehol.
Az első próba:
Célszerű minden terepjárós kelléket "békeidőben" kipróbálni, ez a waffle-re is igaz. Emiatt többnyire veszélytelen, óvatos gyakorlatokkal kezdtük meg az ismerkedést, hogy lássuk, mit tud a rács, hogyan viselkedik az autó rajta, mennyire érezni a lehetőségeket és határokat. Az alábbi kis videó ezt mutatja be:
