Szűk költségvetés esetén az egyik legolcsóbb önmentő eszköz a kézi csörlő. Ehhez nem kell más, mint egy adag spanifer és egy kézi csörlő, amit természetesen Kínában gyártanak. Korábban már beszámoltam arról, hogy elég egyértelmű jelek utalnak a 2 tonnács csörlőnél a minőség hiányára, most ismét szembesültem ezzel - ráadásul havas terepen, éles szituációban. A történet egyszerű: enyhe emelkedőn kellett volna felhúzni az autót, a csörlő azonban félúton meggondolta magát, és elhajlott az erőkar:
Az elgörbült erőkar
A fenti képen kivehető, ahogy a kar vagy 15°-kal odébb áll a keleténél (nem szimmetrikus így a csörlő). Ennek van egy olyan kellemetlen következménye, hogy a reteszt mozgató rugó sem funkcionál rendesen, sőt maga a retesz is elmozdul a helyéről, és nem harap bele rendesen a fogaskerékbe.
Deformációk tárháza
Jól láthatók a deformáció nyomai mindkét száron. És ha ez még nem lenne elég, akkor megemlítem, hogy ismét előjött a múltkori hiba, vagyis ledobta a dob magáról a korongot, így le tud csavarodni a drótkötél a dob és a korong közé, ahol persze egyből beszorul, és onnét kezdve se fel, se le:
A becsípődött drótkötél
Röviden és tömören összefoglalva: a csörlő halott. Nem volt túl hosszú életű. Sajnos az olcsó kínai cuccok továbbra is gyenge minőségűek, ennek ékes példája ez a 2 tonnás kézi csörlő, amivel egy 900 kilós minibuszt próbáltam csak huzogatni eddig. Lehetne még kalapálgatni, de kár vele foglalkozni, elvégre terepre csak olyan eszközt viszünk, amiben meg lehet bízni. Nem ér semmit egy olyan csörlő, amire éles helyzetekben nem lehet számítani. Azóta volt alkalmam személyesen is összehasonlítani a 4 tonnás változattal, az minden szempontból nagyobb, több anyag van benne, talán az alkalmas lenne hosszabb távon is a csörlő feladatának ellátására.
Azonban ott a terepen valahogy meg kellett oldani a helyzetet, és új ötletem támadt. Ennek részletezése egy későbbi bejegyzésben várható.
Korábban már volt róla szó, hogy a műanyag gyeprács amolyan "szegény ember homokvasaként" is használható. Tapadást ad ott, ahol a sár/hó/jég miatt már elpörög a kerék, tehát kiválóan alkalmas önmentésre, miközben filléres eszközről van szó (darabja 200-300 Ft). Persze van egy csomó limitációja, például áthidalásra nem alkalmas. A legújabb tapasztalatok pedig az alátámasztás fontosságával és a rácson elpörgő kerék okozta "sebekkel" kapcsolatosak.
Mióta leesett az idei első hó, többször is volt szerencsénk az erdőben próbára tenni a kis 4WD gépet, több elakadásból is az önmentő eszközök segítettek ki. Ezek során előkerültek a gyeprácsok is, és bizony volt olyan szituáció, ahol csak hosszas kerékpörgetés árán sikerült kikecmeregni. Az autógumi tartósabb anyagból van, mint az egyszerű műanyag kellék, így az egyik ilyen pörgetős kalandnál az alábbi sérüléseket szenvedte el a gyeprács:
Jól látszik, hogy a rácson surlódó gumi szabályoan megolvasztotta a műanyagot:
A nagy darálás hatására szabályos "gödrök" alakultak ki a rács felületén:
De a fenti darab legalább egészben maradt. Egy másik rácsot viszont sikerült eltörni:
A történet egyszerű: egy hóbucka szélén sikerült úgy a kerék elé tolni a gyeprácsot, hogy az nem feküdt fel rendesen a hóra, így amikor ránehezedett az autó, a korábban már linkelt videón látottakhoz hasonló módon eltört a rács. Érdemes tehát szükség esetén némi hó/földmunkát végezni, hogy a rács teljes felülete felfeküdjön a talajon, különben gyorsan fogyóeszközzé válhat a gyeprács. A törés során egyébként helyenként éles, hegyes felületek jönnek létre:
Amivel elvághatjuk a kezünket, vagy sérülést okozhatunk a kocsinak, guminak. Tehát keményebb használat során a gyeprács forró lehet vagy "csipkés" a széle, már csak ezért is érdemes megfogadni a klasszikus alapszabályt, miszerint minden önmentési műveletet munkavédelmi kesztyűben végzünk, legyen az gyeprácsos, waffle boardos, rántóköteles vagy csörlős tevékenység!
Mivel a kezdeti 4 rácsból sikerült egyet próbából eltörni, egy másik pedig a terepen "elfelezni", a harmadikat pedig a fent látható módon picit "megcsiszolni", így lassan szükség lesz egy újabb garnitúrára: nagyjából 1000 Ft-ért.
A friss, helyenként 30 centis hóban nem is olyan nehéz elakadni. A hó fogságából viszont nem volt egyszerű a szabadulás: waffle board, műanyag gyeprács, spanifer és kézi csörlő segítségét is igénybe vettük ahhoz, hogy a buckáról le tudjunk jönni (Y-ozás) és sikerüljön menetirányba forgatni a kocsi orrát.
Valószínűleg el sem akadt volna az autó, ha hólánc lett volna mindegyik kerekén. A 2 pár hólánc persze ott pihent a csomagtartóban, de szerettük volna kipróbálni, hogy a különféle önmentő eszközökkel mennyire bonyolult megoldani a feladatot. Elsősorban időigényes. Ugyanis az Y-ozgatás sok időbe kerül: waffle board és gyeprács beigazítása, haladás előre/hátra 1 métert, homokrács újbóli igazítása, újból tolatás, elakadás, spanifer előfeszítés, csörlőzés 1 métert, waffle boardok beigazítása stb. Ennyi idő alatt bárki fel tudja dobni mind a 4 hóláncot (vagy csinálhat sajátot ott helyben), amik aztán beleharapnak a hóba, és le van tudva az ügy.
De azért hasznos tapasztalatokkal szolgált a próba. Kiderült például, hogy bizony nagyon alaposan be kell gyömöszölni a waffle boardokat a kerék alá, különben könnyen elpörög a kerék a rács tövében, nem tud rákapni. Ugyanez persze a gyeprácsra is igaz. Az önmentés közben például olyan helyzetbe kerültünk, ahol egyszerűen nem sikerült rákapatni a kerekeket a rácsokra, és mivel nem volt nálunk ásó, így nem is tudtunk segíteni némi hó/földmunkával. Ekkor került elő a korábban már bemutatott kézi csörlő - spanifer duó, mellyel sikerült kimozgatni a kocsit a holtpontból. Ezután már a rácsok tették a dolgukat, és sikerült menetirányba állni.
Jó tanácsok szűz hóra: hólánc és ásó/lapát. Rengeteg hazai és külföldi off-road videón is azt látni, hogy megy a szenvedés a csörlővel, homokvassal és waffle boardokkal, miközben valószínűleg el sem akadt volna az autó, vagy simán kijönne a szorult helyzetből, ha fent lennének a hóláncok. Szóval ha nem csak játszós céllal megyünk az erdőbe (például próbálgatni az önmentő eszköztárunkat), akkor az aszfaltról letérve célszerű felrakni a láncot, sok problémától megkímél. Az ásó pedig télen-nyáron hasznos társ a terepen, hiszen a hó hatékony ellapátolása mellett a felhasalt autó kiszabadításában és a rácsok kerék alá helyezését megakadályozó felszíni egyenetlenségek felszámolásában is segíthet, hóban-sárban egyaránt.
Lassan Dunát lehetne rekeszteni a waffle board (üvegszál erősítésű műanyag homokrács) terepi alkalmazhatóságát taglaló elméleti és gyakorlati írásaimmal (1, 2, 3, 4), de újból vissza kell térnem a "műanyag homokvasra". Ugyanis végre lehetőség nyílt olyan körülmények között tesztelni, melyekről eddig még kevés szó esett: hóban-fagyban. Tapadást biztosító eszközről van szó, a friss hó pedig tipikusan olyan közeg, ahol jól jön némi extra tapadás. Az idei első hó meghozta az első havas elakadást is, így előkerültek a waffle boardok a csomagtartóból:
Tapasztalatok:
- Az első és legfontosabb, hogy a videón is látható elakadás nagy valószínűséggel meg sem történik, ha a kerekeken hólánc lett volna. Ekkora szűz hóban a téligumik nem nyújtanak elég tapadást, 2 pár hólánc segítségével azonban vígan lehetett volna közlekedni. Ott voltak ugyan a kocsiban, de a waffle board képessége érdekelt, így végül nem használtam őket.
- A homokrács összességében jól vizsgázott. Amikor sikerül rá felkapatni a kereket, akkor tud annyi tapadást biztosítani, hogy az autó végre kimozduljon a holtpontból. Ez azonban - ahogy a videó is mutatja - nem feltétlenül megy elsőre, néha meg kell dolgozni azért, hogy a gumi végre beleharapjon a rácsba. Jelentősen megkönnyítheti ezt a munkát egy ásó/lapát, amivel némi havat lehet elmozgatni a kerék alól, így jobban oda lehet nyomni a waffle-t. Ez nagyon fontos, mivel ilyenkor a gumi mintázata és a rács is el van tömődve hóval, tehát ha nem illesztjük megfelelően oda a waffle boardot, el fog pörögni a kerék, mintha a rács ott sem lenne. A videón látható rövid "hintáztatás" (kicsit előre, majd "lendületből" hátra) is sokat segíthet abban, hogy az autó ráharapjon a rácsra.
- A 4 itt is jobb, mint a 2. Vagyis 1 pár waffle boardnál ilyen esetekben is hasznosabb 2 pár waffle board, hiszen így mindegyik tengely kerekei megtámogathatók.
- Azóta már sikerült újból elakadni, ennél nagyobb hóban is. A waffle board ott is segített, de csörlőzésre is szükség volt, tehát a homokrács sem mindenható, senki se gondolja, hogy minden havas szituációból ki lehet jönni csak a rácsra hagyatkozva! Ezért ajánlott, hogy egyéb önmentőeszközök is legyenek kéznél.
- A waffle a sár mellett a havat is szépen "magában tartja", vagyis a mentési művelet után jóval nehezebb lesz, mint előtte. Fához, földhöz, kőhöz csapkodva a hó is kihullik belőle, ezt a csomagtartóba rakás előtt célszerű elvégezni, mivel a fűtött autóban a hó több liter víz formájában távozik majd a cellák közül (25x7 db cella, cellánként 3.1x3.1x3.8 centis méretekkel, vagyis nagyjából 6000 köbcentiről beszélhetünk teljesen eltömődött waffle esetében).
- Hóban néha okos ötlet, ha nem a kerék elé, hanem mögé rakjuk a rácsot, ahol már az előrehaladás során letaposta a kerék a havat. Így tolatva könnyebben rá lehet állni a rácsra, amin aztán lendületet tudunk venni előre.
- Hólánc ismét. Rengeteg hazai és külföldi off-road videót látni, ahol erőlködnek a hóban a legpengébb terepjárókkal is, miközben 4 darab hólánccal sokkal nagyobb eséllyel lehet meghódítani a szűz hóval fedett tájakat. 2 pár hólánc ára nem is túl vészes, és a téli szezonon kívül is kiválóan hasznosítható.
Végre leesett az első hó, méghozzá rögtön nagyobb mennyiségben, helyenként 25-35 centi is! Mivel mostanában ritka kincsről van szó, így némi képzavarral élve érdemes minden cseppjét kiélvezni. Mi is megjárattuk az öreg Subarut a szűz hóban.
Bár a hóra idén még várni kell, nem árt fejben felkészülni a fehér áldásra. Egy korábbi bejegyzés már foglalkozott a hólánccal, ami nem kizárólag a fagyos időkben jön jól - a sárban is nagy segítség lehet. Tehát eleve célszerű egy terepjáró esetében mindig az önmentő eszközök között tartani. Ha mégsem lenne velünk, vagy esetleg sikerült elszakítani, akkor jön jól az alábbi filléres ötlet: a kötél. az elv a hólánc működési elvéből indul ki, miszerint a lánc extra kapaszkodó felületként (karomként) viselkedik, melyet a hó vagy a sár a gumi mintázatával ellentétben nem tud eltömíteni, hiszen a lánc sávok egymástól kellően messze helyezkednek el. Ehhez viszont nem feltétlenül van szükség acél láncra, az inkább csak a tartósságot és az előre összeállított szerkezetet biztosítja.
A feladat nem túl bonyolult: a kb. 10 mm-es nejlon kötelet a klasszikus létra (másik nevén H) mintás hólánchoz hasonló alakzatban fel kell kötni a kerékre. Ha kellően feszesen tudjuk rögzíteni a kötelet, akkor az hóláncként fog viselkedni, segítve ezzel a hóban/sárban való közlekedést, vagy az elakadásból való elindulást. Persze ennek a filléres megoldásnak is megvannak a limitációi:
- Száraz, szilárd talajra érve nagyon gyorsan amortizálódik, az elszakadó kötél pedig balesetveszélyes (feltekeredhet a féltengelyre, felsértheti a fékvezetékeket stb).
- Közúti közlekedésre nem engedélyezett a használata (nincs E jelzés rajta, tehát a rendőr büntethet érte) .
- Eléggé egyszer használatos megoldásnak tűnik.
- Főleg könnyűfém felnik esetében egyszerű a kivitelezés, a klasszikus, apró lyukú acélfelnikkel nehezebb a meló.
- Az autó (és a felni) típusától függően előfordulhat, hogy a fék miatt nincs elég hely a biztonságos rögzítéshez és üzemeltetéshez.
A hátrányai ellenére leleményes megoldás, hiszen az előrelátó terepjárósnál mindig akad kötél, ha pedig a hólánc otthon pihen, vagy szétszakadva a csomagtartóban, akkor végszükség esetén jó önmentő eszköz hozható létre a nejlon kötélből. Abban az esetben is hasznos lehet, ha a hóban/sárban elakadva már nem tudjuk a klasszikus hóláncot felszerelni, mert egyszerűen nincs hely ahhoz, hogy átbújtassuk a láncot hátul, a kerék mögött, a féltengely alatt - ekkor a kerék szabad felére lehet kötni a kötelet.
Magam még nem próbáltam ezt a technikát, mert a kocsi alaptartozéka télen-nyáron a hólánc, de a videók alapján bőven életképesnek tűnik. Az első videón részletes útmutatót láthatunk, a másodikon pedig egy picit továbbfejlesztett "láncszerkezetet":
A terepjárás egyik kellemetlen mellékhatása az autó kisebb-nagyobb mértékű sérülése. Ez csak akkor kerülhető el 100%-osan, ha nem is megyünk ki a terepre. Ha viszont letérünk az aszfaltról, a kisebb karcoktól a leszakadó karosszéria-elemeken át a kilyukadó hűtőig és differenciálműig sok váratlan szituáció adódhat, ezek egy része pedig azonnali megoldást kíván, ott, az erdő közepén. Aki tehát nem kíméli a vasat a terepen, annak előbb-utóbb a szerszámos ládájába költözik valamilyen ragasztó és/vagy tömítő kence. Mivel a susnya közepén az időigényes és bonyolultan kikeverhető ragasztók kerülendők, így a lehető legegyszerűbb megoldás ajánlott: az epoxy putty.
Konkrét tapasztalatom a Pattex Repair Express nevű kétkomponensű epoxy gyurmával van, de nem árt tudni, hogy elég sok gyártó készít ilyen jellegű terméket, a Pattex nem is a legolcsóbb, de mivel a cég termékeiben eddig még nem csalódtam, így putty ügyben is náluk nézelődtem először. Miről is van szó? Egy olyan epoxy gyurmáról, mely két komponense egymás körül koncentrikusan helyezkedik el, gyúrás hatására pedig ugyanaz történik, mint amikor egy folyékony állagú kétkomponensű ragasztó két összetevőjét összekeverjük: rövid idő után megszilárdul az anyag, ragaszt és tömít az idők végezetéig.
Az ilyen típusú gyurmáknál az a nagy trükk, hogy nagyon könnyen és gyorsan használható az anyag. Csak le kell levágni a rúdból a feladat elvégzéséhez szükséges mennyiségű gyurmát, el kell távolítani róla a fóliát, majd 1-2 percig gyúrni kell, általában addig, amíg egyenletes színű lesz az egész (a Pattex esetében eltűnik a kék szín és egységes piszkosfehér árnyalatot vesz fel a meggyúrt galacsin). Ekkor odatapasztjuk a ragasztandó vagy tömítendő felületre, a többit pedig elintézi nekünk a kémia, 10-30 percen belül (nyilván a hőmérséklet függvényében ez lehet kevesebb és több is) megszilárdul az anyag, onnét kezdve pedig már nagyon erős kötésről beszélhetünk.
Mik az előnyei?
- A zárható műanyag csőben nem szárad be a gyurma
- Nem lehet elrontani a komponensek keverési arányát, hiszen a két komponens egymásra van felhordva
- Rengeteg anyagra tapad és tömít (fa, fém, műanyagok stb)
- Keményedés után fúrható, csiszolható, festhető
- Víz alatt is köt (!)
- Olajjal, benzinnel, alkohollal, oldószerekkel szemben ellenálló
- Nagyon erős kötést hoz létre
- Könnyen adagolható, terepen is egyszerű a használata
Mire használható terepen?
- Letört karosszéria-elemek visszaragasztása, elrepedt elemek javítása (pl. lökhárító, tükör)
- Kilyukadt csövek foltozása (pl. üzemanyagcső, hűtőcső)
- Szivárgó alkatrészek tömítése (pl. hűtőborda, differenciálmű, üzemanyagtartály)
- Kiszakadt csavarok, menetek javítása, tömítése
- Egyéb off-road kellékek terepi javítása
Mik a hátrányok?
- Viszonylag drága. A Pattex 48 grammos gyurmája átlagos barkácsáruházban 1400 Ft körül kapható, ami a sima epoxy gyantákhoz és hagyományos ragasztókhoz képest soknak mondható, igaz egyesíti azok előnyeit.
- Bizonyos feladatokhoz jobb/egyszerűbb a folyékony ragasztó/tömítő használata, mert pl. a gyurma nem fér be (nehezen betuszkolható) a két ragasztandó felület közé.
Tapasztalatok
Első alkalommal egy "önálló életre kelt", félig lefittyedt balos tükröt kellett újból stabilan a kocsihoz rögzíteni, mert félő volt, hogy a további terepi zötykölődések során előbb-utóbb leesik és eltörik a tükörlap, márpedig ritka autó ritka tükrét törni-zúzni nem szerencsés, drága mókának számít. A gyurma használata ebben az esetben kézenfekvő volt. Késsel elegendő volt egy fél centis hosszúságú szelet levágása, amit a védőfólia eltávolítása követett. Nagyjából 3 perc gyúrás után teljesen eltűnt a kék szín, egységesen szürkés-fehér árnyalatot vett fel a gyurma. Itt jegyezném meg, hogy a gyártó is említi a csomagoláson, és a személyes tapasztalat is az, hogy nyugodtan lehet védőkesztyű nélkül gyurmázni, a munka végeztével némi vízzel leöblíthető a kézre tapadó minimális mennyiségű anyag. Szaga is enyhe, a Pattex többi, folyékony kétkomponensű epoxy termékéhez képest nagyon diszkrétnek nevezném.
A gyúrás után még nagyjából 5-10 percig jól formázható maradt a gyurma, így kényelmesen be lehetett igazítani a helyére, nem kellett kapkodni. A tükör esetében fém és műanyag kontaktusáról volt szó, mindkettőre jól tapad. Kicsit olyan érzés az eporúddal dolgozni, mintha rágógumit használnánk, igaz az epoxy gyurma kevésbé nyúlékony, ebből a szempontból a szárazabb gyurmákhoz hasonlít. A ragasztást igénylő felületeket elegendő volt kb. 3-5 percig egymáshoz szorítani, azután már a gyurma összefogta a két felületet, nem kellett tartani. Az anyag ettől függetlenül még egy darabig formálható, kevésbé ugyan, mint közvetlenül a gyúrás után. A gyártó szerint 60 perc elteltével válik fúrhatóvá, csiszolhatóvá, tehát a végleges kikeményedés nagyjából ennyi időt vesz igénybe, a tapasztalatom szerint ez kb. így is van, bár a használható ragasztást/tömítést már fél órával az összegyúrás után megkapjuk, vagyis ennyi idő után már be lehet ülni a kocsiba és lehet tovább menni az utunkon, a rázkódás, rezonancia valószínűleg nem lesz érezhető hatással a kötésre.
Az ilyenkor előírt "felületek kosztól és zsírtól való előzetes megtisztítása" elmaradt, ennek ellenére az epoxi ragasztó tette a dolgát, szépen ragadt mindkét anyagra (illetve mindháromra - fényezés, fém, műanyag). Ettől függetlenül azért célszerű legalább vizes ronggyal, zsebkendővel megtörölni munka előtt a munkaterületet, hiszen biztosan tartósabb eredmény érhető el.
A hűtőmosás után az egyik hűtőcső is lyukat kapott, ennek befoltozását is sikerült megoldani a Pattex gyurmájával. Erről készült egy rövid "tanmese":
Összegzés:
A tükör köszöni szépen, jól van, és miután meggyőződhettem tömítési képességeiről is, az epoxy gyurma bekerült az állandó off-road kellékek közé, hiszen bármikor jól jöhet, ha szivárgást, repedést, törést kell orvosolni. Azóta sikerült vele egy robogó automata szivatóját összeragasztani (szét kellett vágni a műanyag házát, hogy a belseje javítható legyen), így elkerülhető volt az új alkatrész vásárlása. Egy másik autó világításkapcsolóját is sikerült felújítani (kopásból eredő hiba) a putty segítségével. A fenti videón bemutatott csőfoltozás is tartósnak bizonyult. Bár a sima ragasztókhoz képest nem olcsó, de szerintem megéri az árát, mert ez az egyik legegyszerűbben használható tömítő-ragasztó terepen. A kábelkötegelő és a duct tape mellett egy harmadik típusú általános, szinte kötelező jellegű eszköznek nevezném az off-road során.
