Hasznos kellékek a terepen 9. - Ásó, lapát, ásólapát

Aki terepre merészkedik, előbb-utóbb el fog akadni. Hogy ez hóban, sárban, agyagban vagy homokban fog megtörténni, nem tudni, de érdemes rá felkészülni. Nem árt, ha van néhány önmentő kellékünk, mint amilyen például a csörlő, a homokrács vagy a hólánc, de néha ezek alkalmazása akadályba ütközik: pont az elakadást okozó terep miatt nem tudjuk használni a segítő eszközt. Ilyenkor föld(/hó/homok)munkára van szükség.

Aki próbált már lökhárítóig érő hóban hóláncot felrakni vagy nyomvályú miatt felhasalt autót kiszabadítani, biztos tudja, mennyire jól tud jönni egy ásó, lapát vagy ásólapát az adott szituációban. Persze egyből felmerül a kérdés: ásóra, lapátra vagy ásólapátra lesz szükség? A válasz első körben az, hogy mindegy, csak legyen valami a kocsiban, a semminél mindegyik jobb. A kérdést közelebbről megvizsgálva azért akad néhány szempont, amely segít ideális önmentőeszközt választani. Nézzük a különbségeket:

• Ásó: feje (kerekített) ék alakú, általában valamennyire meg is van élezve, így kiválóan lehet vele tömör anyagot feltörni, szétdarabolni. Az ásó feje azonban lapos, így anyagot emelni, odébb rakni, képlékeny anyagot mozgatni vele nem annyira jó ötlet, így a hó, homok, kavics, laza talaj kifoghat rajta.
• Lapát: feje sík, egyenes, tehát tömör anyag ellen hatástalan, hiszen nem lehet igazán belenyomni. Az ásóval ellentétben a két széle viszont nem sík, hanem valamennyire ívelt vagy peremmel van ellátva, tehát egy egyenes végű kanálként funkcionál. Így kiválóan lehet vele "pakolni", vagyis kavicsot, homokot, havat, képlékeny anyagot mozgatni.
• Ásólapát: nevéből jól látszik, hogy az ásó és a lapát keveréke. Fejének alakja az ásóéhoz hasonlít, teste azonban a lapátéhoz hasonlóan ívelt. Így szilárd anyagot is meg lehet vele bontani, de a képlékeny matéria is frankón pakolható vele. Természetesen ez egy kompromisszumos forma, hiszen kevésbé alkalmas szilárd talaj művelésére, mint az ásó, és kevésbé hatékony a sitt pakolásában, mint egy lapát, de mivel nem célunk a kertimunkában és az építőiparban történő rendszeres hasznosítás, így csak az off-road képességek érdekelnek. A terepen pedig értelemszerűen mindegyik anyagtípussal találkozhatunk: a laza homok és a hó az ásóról leperegne, agyagos nyomvályú miatt felhasalva pedig egy lapáttal nem tudnánk hatékonyan a tömör matériával bánni. Az ásólapát viszont mindegyik esetben bevethető, így ha választani lehet, szerintem ezt a formát érdemes a kocsiban tartani.

Truper TR-BY-F ásólapát - jól eltalált forma, profi kivitelezés

Szempontok a választáshoz:

• Összecsukható vagy fix hosszúságú? Kapni teleszkópos, összehajtható vagy harmonikaszerűen összecsukható kisebb ásókat, de régi alapszabály: törekedni az egyszerűségre. A tengelyek mentén mozgó alkatrészek előbb törnek, a különféle zárak, reteszek mindig a legrosszabbkor adják fel a szolgálatot. Igaz helyigényük nagyon kicsi, szerintem ebben nem érdemes kompromisszumot kötni. Volt összecsukható hólapátom, pont a 30 centis hóban, elakadáskor, hólánc felrakása előtt tört el.

• Gyalogsági ásó jó lesz? Szerintem nem. Szükség esetén megteszi, de nem ideális. Amit ma gyalogsági ásó (vagy összecsukható kemping ásó) néven kapni, az általában csapnivaló minőségű kínai bóvli, ami az első keményebb bevetésen eltörik. Kapni még rendes honvédségi gyalásót, ezek anyagminősége jobb, de így sem ideális terepjárós önmentéshez: hosszuk általában túl kicsi, a fejforma pedig szintén nem optimális általános célokra (általában túl kicsi és lapos). Persze a gyalásó nagy előnye, hogy kis helyen elfér, tehát ha többnyire on-road használatban áll a kocsi, akkor nem baj, ha mindig van a csomagtartóban, de elakadáskor nagyon gyorsan előjönnek a hátrányai.

Összecsukható gyalogsági ásó - nem a legideálisabb választás

•  Hosszúság. A gyalogsági ásó tehát rövid, de a túl nagy hossz is hátrány. Gondoljunk bele: sokszor a kerék közvetlen környezetében kell matatni, például a keréknyomban ásni vagy a felhasalt differenciálmű alól kitermelni a földet. Ilyenkor egy másfél méteres ásóval nagyon bénán lehet csak dolgozni, nehezebb irányítani a fejét, maga az ásó is súlyosabb (fárasztóbb vele a meló), az ásós önmentésnél meg eleve vigyázni kell, mert a gumialkatrészek, csövek, vezetékek könnyen felsérthetők, és akár az abrocs is hazavágható, ha ész nélkül kapálózunk a kerti szerszámmal. Az ásólapát ideális hossza függ az autó méreteitől is. Nekem az az elvem, hogy nagy hibát nem követ el, aki a következő módon számol: az ásó hossza (fejjel együtt) kb. az autó szélességének fele legyen. Tehát egy másfél méteres autónál (pl. Suzuki Samurai) minimum 70-80 centi, egy 2 méteres gépnél (pl. újabb Land Rover Discovery) 1 méter körüli hosszúság lesz praktikus. Ezt az "ökölszabályt" az az egyszerű gondolat indokolja, hogy könnyen előfordulhat olyan szituáció, amikor oldalról kell benyúlni a kocsi alá. Ha pont középen található a kitermelendő föld/hó/agyag/homok, akkor csak olyan eszközzel tudjuk elérni kényelmesen, ami beér odáig, vagyis a kocsi szélességének feléig. Általában ez pont elegendő hossz ahhoz, hogy az autó orrától vagy hátulról elérjük az ásólapáttal az első/hátsó differenciálművet, ami a felhasalások egyik leggyakoribb okozója (mint legalacsonyabban fekvő alkatrész). Fontos: a hosszúság alatt a gyártók egy része a nyél hosszát, míg mások a nyél+fej együttes hosszát értik, tehát pl. online vásárlás előtt érdemes tájékozódni, melyik hosszt fedi a leírás. Én a fej+nyél együttes hosszát értem hosszúság alatt.

• A fej és a nyél anyaga. A fej lehet acél vagy alumínium, utóbbira is van elterjedt példa (pl. Fiskars univerzális lapát), bár én nem vagyok a híve. Ha acél, akkor lehet rozsdamentes vagy szénacél, előbbi értelemszerűen nem rozsdásodik (annyira), utóbbi elvileg szívósabb lehet, jobb éltartással, de mivel a tényleges ötvözet és hőkezelés nagyon sokat számít, így két egyformának tűnő acél között is óriási különbség lehet. Célszerű tehát nevesebb cég termékei közül válogatni, úgy nagyobb valószínűséggel jutunk jó minőségű acélhoz. A nyél már más kérdés. Korábban csak a fa volt, ma már eléggé sok helyen kapni műanyag, üvegszálas változatokat is, melyek könnyebbek, elvileg tartósabbak és időjárásállóak, mert a fával szemben nem duzzadnak meg/száradnak ki víz hatására/hiányában, illetve nem öregíti őket a hőingadozás. Ez megint olyan alapigazság, ami a gyakorlatban kevésbé állja meg a helyét, mert minőségi fából, precíz összeszerelés mellett lehet nagyon tartós ásókat készíteni, míg a gagyi kínai üvegszálas nyelek is simán el tudnak törni, ha feszegetünk velük valamit (köves, sziklás talajon ez gyakran előfordul).

Fiskars univerzális ásólapát - alumínium fej, műanyag nyél, 70 centis hossz

•  Apró kényelmi funkció. Nem tűnik fontosnak, de célszerű olyan ásólapátot választani, aminek a végén van valamilyen fogantyú. Ez általában D alakú szokott lenni, de lehet akár gombszerű is, mint a korábban már említett Fiskars modellnél. Ennek segítségével könnyebb kihúzni a kocsi alól a sárral/agyaggal/homokkal/hóval megrakott ásólapátot (és a rendes kerti ásóhoz képest rövis hosszúság miatt befelé is könnyebb tolni).

Két tipp:

• Fiskars. A finn cég formabontó cuccai általában jó minőséget képviselnek, a fejszéiket, ásóikat sokan dicsérik. A fenti képen látható, univerzális lapát néven futó holmiról (katalógusszám: 131520) is több terepjárós nyilatkozott elégedetten. Könnyű és jó a fogása, nem süllyed el a vízben és állítólag tartós, mondjuk az alumínium fej igazán kemény terepen történő alkalmazásával kapcsolatban kétségeim vannak, de nem próbáltam, így nem tudhatom. A kezemben már volt, amolyan tipikus Fiskars - jó a forma, korrektnek tűnik az összeszerelés, de picit túlárazott, mint a gyár összes többi terméke. Nagyjából 5000-6000 Ft körül lehet hozzájutni a neten, a barkácsáruházakban 7-9 rugót is elkérnek érte. A cégtől természetesen nagyobb méretű ásólapátok is kaphatók.
• Truper. A titkos tipp a mexikói cég mini ásólapátja. A hőkezelt acél fejjel ellátott, TR-BY névre hallgató széria két tagból áll: a sima TR-BY fa nyéllel, a TR-BY-F pedig üvegszálassal (fent ez látható) kerül forgalomba, a kettő közötti árkülönbség kb. 800-1000 Ft. A fa nyelű amerikai kőrisből készül, amit megfelelő szárítás után használnak csak fel. Az üvegszálas változat a Tru Pro termékcsalád része, amire a gyártó élettartam garanciát vállal - ez azért elég sokat elárul a minőségről, még akkor is, ha ezt a hazai forgalmazók többsége nem adja meg a termékre. Az ásólapát teljes hossza kb. 68 centi. A fa nyelű TR-BY már 2800 Ft körül kapható, az üvegszálas TR-BY-F pedig 3600 Ft a legolcsóbb webshopban. A finnekhez hasonlóan a Truper is elég sok méretben és formában gyárt ásókat, lapátokat és ásólapátokat.

Tapasztalat:

Nekem egy hagyományos, fa nyelű Truper TR-BY ásólapátom van, a tapasztalataim pedig pozitívak a mexikói holmival: masszív kialakítással rendelkezik, nem sajnálja az ember. Mégis könnyű, így kényelmesen lehet vele az autó alá nyúlni, akár egy kézzel, nagypapa stílusban is (egyik kézzel a lökhárítón támaszkodni, másik kézzel a kocsi alatt bűvészkedni az ásólapáttal). A kb. 70 centis hossz nagyobb autóhoz valószínűleg rövid lenne, még 10 centit így is elviselne, a kerekek tövében való melónál viszont előny ez a kompakt méret. A fogantyú kényelmes, az acél fej formája pedig jó a hólapátoláshoz és a föld, sár, agyag ásásához is. Elakadáskor gyorsan meg lehet vele tisztítani a kerekek környékét és a tervezett szabadulási útvonalat ("kifutópályát"), bár fájós derekúaknak nem ajánlom, mivel a hajolgatás ekkora méretnél elkerülhetetlen. Télen a műanyag fejű lapátokkal ellentétben ezt nem kell félteni, ha követ ér, nem törik bele, hanem kifordítja, a fagyott földet is szépen lehet vele bontani és pakolni. Többször is az ásólapátnak köszönhetően sikerült a félméteres hóból kiszabadulni.

2WD autóm csomagtartójában volt korábban teszkós összecsukható hólapát, a mérete és az ára kb. ugyanannyi volt, mint a Trupernek. A műanyag fej a második használat alkalmával beletört a hóba. Ehhez képest egy ilyen ásólapát baromi jó vétel, nem kell félteni, a helyigénye sem sokkal nagyobb, így nem muszáj ahhoz terepjárót tartani, hogy hasznos kellék legyen télen a csomagtartóban, bármilyen személygépkocsiba ajánlott valami ilyesmi. Terepen pedig nem csak télen vehetjük hasznát egy ásólapátnak, oda igazából minden évszakban kötelező, vagy legalábbis jól jöhet.

Truper ásólapát, méretéhez viszonyítási alap a Subaru Libero

Rögzítés:

A legegyszerűbb megoldás a csomagtartó használata, ez azonban nem mindig a legideálisabb, hiszen előfordulhat, hogy az tele van csomaggal/rakománnyal, ilyenkor szinte törvényszerű, hogy az ásólapát a kupac legalján lesz. Ugyanígy használat után a sáros lapátot nem biztos, hogy szívesen rakjuk a plüssbe (ilyenkor jön jól, ha van gumi vagy ponyva csomagtartóborításunk, esetleg fémig le van "vetkőztetve" a csomagtartó).

Bevett szokás a tetőcsomagtartóra (valamint a csomagtartóajtó pótkeréktartójára) való rögzítés, mely abból a szempontból praktikus, hogy mindig könnyen hozzáférhető. Erre az esetre házi megoldások ugyanúgy léteznek, mint boltban megvásárolható, párezer forintos szettek, utóbbiak sajnos inkább csak külföldről rendelhetők (pl. eBay, off-road webshopok).

Ásólapát felfogató szett tetőcsomagtartóra

A külső rögzítésnél két dologra feltétlenül ügyeljünk: a helytelen felfogatás miatt (pl. vészfékezéskor) elszabaduló ásólapát embert is ölhet, tehát gondosan rögzítsük a szerszámot, valamint Magyarországon sajnos sok helyen könnyen lába kél annak, ami nincs lelakatolva vagy bebetonozva (mondjuk erre az esetre van kulccsal zárható rögzítés is). Ebből adódóan nem hülyeség, ha az ásólapát csak a tényleges terepjárás idejére kerül fel a tetőre (pl. indulás előtt), a városi hétköznapokat pedig a garázsban/fészerben tölti, persze odafigyelve arra, hogy véletlenül se maradjon otthon, mert akkor biztosan szükség lesz rá. Ez ellen hasznos lehet egy fontos kellékeket tartalmazó lista, amit minden indulás előtt ellenőrzünk.

Íme tehát néhány példa ásólapátra és a rögzítés megvalósítására (gyári és házi módszerek vegyesen):

 

Az olcsó kínai kézi csörlő visszavág

Szűk költségvetés esetén az egyik legolcsóbb önmentő eszköz a kézi csörlő. Ehhez nem kell más, mint egy adag spanifer és egy kézi csörlő, amit természetesen Kínában gyártanak. Korábban már beszámoltam arról, hogy elég egyértelmű jelek utalnak a 2 tonnács csörlőnél a minőség hiányára, most ismét szembesültem ezzel - ráadásul havas terepen, éles szituációban. A történet egyszerű: enyhe emelkedőn kellett volna felhúzni az autót, a csörlő azonban félúton meggondolta magát, és elhajlott az erőkar:

Az elgörbült erőkar

A fenti képen kivehető, ahogy a kar vagy 15°-kal odébb áll a keleténél (nem szimmetrikus így a csörlő). Ennek van egy olyan kellemetlen következménye, hogy a reteszt mozgató rugó sem funkcionál rendesen, sőt maga a retesz is elmozdul a helyéről, és nem harap bele rendesen a fogaskerékbe.

Deformációk tárháza

Jól láthatók a deformáció nyomai mindkét száron. És ha ez még nem lenne elég, akkor megemlítem, hogy ismét előjött a múltkori hiba, vagyis ledobta a dob magáról a korongot, így le tud csavarodni a drótkötél a dob és a korong közé, ahol persze egyből beszorul, és onnét kezdve se fel, se le:

A becsípődött drótkötél

Röviden és tömören összefoglalva: a csörlő halott. Nem volt túl hosszú életű. Sajnos az olcsó kínai cuccok továbbra is gyenge minőségűek, ennek ékes példája ez a 2 tonnás kézi csörlő, amivel egy 900 kilós minibuszt próbáltam csak huzogatni eddig. Lehetne még kalapálgatni, de kár vele foglalkozni, elvégre terepre csak olyan eszközt viszünk, amiben meg lehet bízni. Nem ér semmit egy olyan csörlő, amire éles helyzetekben nem lehet számítani. Azóta volt alkalmam személyesen is összehasonlítani a 4 tonnás változattal, az minden szempontból nagyobb, több anyag van benne, talán az alkalmas lenne hosszabb távon is a csörlő feladatának ellátására.

Azonban ott a terepen valahogy meg kellett oldani a helyzetet, és új ötletem támadt. Ennek részletezése egy későbbi bejegyzésben várható.

A gyeprács amortizációja

Korábban már volt róla szó, hogy a műanyag gyeprács amolyan "szegény ember homokvasaként" is használható. Tapadást ad ott, ahol a sár/hó/jég miatt már elpörög a kerék, tehát kiválóan alkalmas önmentésre, miközben filléres eszközről van szó (darabja 200-300 Ft). Persze van egy csomó limitációja, például áthidalásra nem alkalmas. A legújabb tapasztalatok pedig az alátámasztás fontosságával és a rácson elpörgő kerék okozta "sebekkel" kapcsolatosak.

Mióta leesett az idei első hó, többször is volt szerencsénk az erdőben próbára tenni a kis 4WD gépet, több elakadásból is az önmentő eszközök segítettek ki. Ezek során előkerültek a gyeprácsok is, és bizony volt olyan szituáció, ahol csak hosszas kerékpörgetés árán sikerült kikecmeregni. Az autógumi tartósabb anyagból van, mint az egyszerű műanyag kellék, így az egyik ilyen pörgetős kalandnál az alábbi sérüléseket szenvedte el a gyeprács:

Jól látszik, hogy a rácson surlódó gumi szabályoan megolvasztotta a műanyagot:

A nagy darálás hatására szabályos "gödrök" alakultak ki a rács felületén:

De a fenti darab legalább egészben maradt. Egy másik rácsot viszont sikerült eltörni:

A történet egyszerű: egy hóbucka szélén sikerült úgy a kerék elé tolni a gyeprácsot, hogy az nem feküdt fel rendesen a hóra, így amikor ránehezedett az autó, a korábban már linkelt videón látottakhoz hasonló módon eltört a rács. Érdemes tehát szükség esetén némi hó/földmunkát végezni, hogy a rács teljes felülete felfeküdjön a talajon, különben gyorsan fogyóeszközzé válhat a gyeprács. A törés során egyébként helyenként éles, hegyes felületek jönnek létre:

 

Amivel elvághatjuk a kezünket, vagy sérülést okozhatunk a kocsinak, guminak. Tehát keményebb használat során a gyeprács forró lehet vagy "csipkés" a széle, már csak ezért is érdemes megfogadni a klasszikus alapszabályt, miszerint minden önmentési műveletet munkavédelmi kesztyűben végzünk, legyen az gyeprácsos, waffle boardos, rántóköteles vagy csörlős tevékenység!

Mivel a kezdeti 4 rácsból sikerült egyet próbából eltörni, egy másik pedig a terepen "elfelezni", a harmadikat pedig a fent látható módon picit "megcsiszolni", így lassan szükség lesz egy újabb garnitúrára: nagyjából 1000 Ft-ért.

Elakadás és önmentés - gyeprács, waffle board, spanifer és kézi csörlő segítségével

A friss, helyenként 30 centis hóban nem is olyan nehéz elakadni. A hó fogságából viszont nem volt egyszerű a szabadulás: waffle board, műanyag gyeprács, spanifer és kézi csörlő segítségét is igénybe vettük ahhoz, hogy a buckáról le tudjunk jönni (Y-ozás) és sikerüljön menetirányba forgatni a kocsi orrát.

Valószínűleg el sem akadt volna az autó, ha hólánc lett volna mindegyik kerekén. A 2 pár hólánc persze ott pihent a csomagtartóban, de szerettük volna kipróbálni, hogy a különféle önmentő eszközökkel mennyire bonyolult megoldani a feladatot. Elsősorban időigényes. Ugyanis az Y-ozgatás sok időbe kerül: waffle board és gyeprács beigazítása, haladás előre/hátra 1 métert, homokrács újbóli igazítása, újból tolatás, elakadás, spanifer előfeszítés, csörlőzés 1 métert, waffle boardok beigazítása stb. Ennyi idő alatt bárki fel tudja dobni mind a 4 hóláncot (vagy csinálhat sajátot ott helyben), amik aztán beleharapnak a hóba, és le van tudva az ügy.

De azért hasznos tapasztalatokkal szolgált a próba. Kiderült például, hogy bizony nagyon alaposan be kell gyömöszölni a waffle boardokat a kerék alá, különben könnyen elpörög a kerék a rács tövében, nem tud rákapni. Ugyanez persze a gyeprácsra is igaz. Az önmentés közben például olyan helyzetbe kerültünk, ahol egyszerűen nem sikerült rákapatni a kerekeket a rácsokra, és mivel nem volt nálunk ásó, így nem is tudtunk segíteni némi hó/földmunkával. Ekkor került elő a korábban már bemutatott kézi csörlő - spanifer duó, mellyel sikerült kimozgatni a kocsit a holtpontból. Ezután már a rácsok tették a dolgukat, és sikerült menetirányba állni.

Jó tanácsok szűz hóra: hólánc és ásó/lapát. Rengeteg hazai és külföldi off-road videón is azt látni, hogy megy a szenvedés a csörlővel, homokvassal és waffle boardokkal, miközben valószínűleg el sem akadt volna az autó, vagy simán kijönne a szorult helyzetből, ha fent lennének a hóláncok. Szóval ha nem csak játszós céllal megyünk az erdőbe (például próbálgatni az önmentő eszköztárunkat), akkor az aszfaltról letérve célszerű felrakni a láncot, sok problémától megkímél. Az ásó pedig télen-nyáron hasznos társ a terepen, hiszen a hó hatékony ellapátolása mellett a felhasalt autó kiszabadításában és a rácsok kerék alá helyezését megakadályozó felszíni egyenetlenségek felszámolásában is segíthet, hóban-sárban egyaránt.

Waffle board a szűz hóban - első tapasztalatok a téli alkalmazhatóságról

Lassan Dunát lehetne rekeszteni a waffle board (üvegszál erősítésű műanyag homokrács) terepi alkalmazhatóságát taglaló elméleti és gyakorlati írásaimmal (1, 2, 3, 4), de újból vissza kell térnem a "műanyag homokvasra". Ugyanis végre lehetőség nyílt olyan körülmények között tesztelni, melyekről eddig még kevés szó esett: hóban-fagyban. Tapadást biztosító eszközről van szó, a friss hó pedig tipikusan olyan közeg, ahol jól jön némi extra tapadás. Az idei első hó meghozta az első havas elakadást is, így előkerültek a waffle boardok a csomagtartóból:

Tapasztalatok:

- Az első és legfontosabb, hogy a videón is látható elakadás nagy valószínűséggel meg sem történik, ha a kerekeken hólánc lett volna. Ekkora szűz hóban a téligumik nem nyújtanak elég tapadást, 2 pár hólánc segítségével azonban vígan lehetett volna közlekedni. Ott voltak ugyan a kocsiban, de a waffle board képessége érdekelt, így végül nem használtam őket.

- A homokrács összességében jól vizsgázott. Amikor sikerül rá felkapatni a kereket, akkor tud annyi tapadást biztosítani, hogy az autó végre kimozduljon a holtpontból. Ez azonban - ahogy a videó is mutatja - nem feltétlenül megy elsőre, néha meg kell dolgozni azért, hogy a gumi végre beleharapjon a rácsba. Jelentősen megkönnyítheti ezt a munkát egy ásó/lapát, amivel némi havat lehet elmozgatni a kerék alól, így jobban oda lehet nyomni a waffle-t. Ez nagyon fontos, mivel ilyenkor a gumi mintázata és a rács is el van tömődve hóval, tehát ha nem illesztjük megfelelően oda a waffle boardot, el fog pörögni a kerék, mintha a rács ott sem lenne. A videón látható rövid "hintáztatás" (kicsit előre, majd "lendületből" hátra) is sokat segíthet abban, hogy az autó ráharapjon a rácsra.

- A 4 itt is jobb, mint a 2. Vagyis 1 pár waffle boardnál ilyen esetekben is hasznosabb 2 pár waffle board, hiszen így mindegyik tengely kerekei megtámogathatók.

- Azóta már sikerült újból elakadni, ennél nagyobb hóban is. A waffle board ott is segített, de csörlőzésre is szükség volt, tehát a homokrács sem mindenható, senki se gondolja, hogy minden havas szituációból ki lehet jönni csak a rácsra hagyatkozva! Ezért ajánlott, hogy egyéb önmentőeszközök is legyenek kéznél.

- A waffle a sár mellett a havat is szépen "magában tartja", vagyis a mentési művelet után jóval nehezebb lesz, mint előtte. Fához, földhöz, kőhöz csapkodva a hó is kihullik belőle, ezt a csomagtartóba rakás előtt célszerű elvégezni, mivel a fűtött autóban a hó több liter víz formájában távozik majd a cellák közül (25x7 db cella, cellánként 3.1x3.1x3.8 centis méretekkel, vagyis nagyjából 6000 köbcentiről beszélhetünk teljesen eltömődött waffle esetében).

- Hóban néha okos ötlet, ha nem a kerék elé, hanem mögé rakjuk a rácsot, ahol már az előrehaladás során letaposta a kerék a havat. Így tolatva könnyebben rá lehet állni a rácsra, amin aztán lendületet tudunk venni előre.

- Hólánc ismét. Rengeteg hazai és külföldi off-road videót látni, ahol erőlködnek a hóban a legpengébb terepjárókkal is, miközben 4 darab hólánccal sokkal nagyobb eséllyel lehet meghódítani a szűz hóval fedett tájakat. 2 pár hólánc ára nem is túl vészes, és a téli szezonon kívül is kiválóan hasznosítható.

Itt a tél! - Subaru Libero 4WD a friss hóban

Végre leesett az első hó, méghozzá rögtön nagyobb mennyiségben, helyenként 25-35 centi is! Mivel mostanában ritka kincsről van szó, így némi képzavarral élve érdemes minden cseppjét kiélvezni. Mi is megjárattuk az öreg Subarut a szűz hóban.

További téli videók hamarosan!

Hasznos kellékek a terepen 8. - Hólánc és sárlánc házilag, nejlon kötélből

Bár a hóra idén még várni kell, nem árt fejben felkészülni a fehér áldásra. Egy korábbi bejegyzés már foglalkozott a hólánccal, ami nem kizárólag a fagyos időkben jön jól - a sárban is nagy segítség lehet. Tehát eleve célszerű egy terepjáró esetében mindig az önmentő eszközök között tartani. Ha mégsem lenne velünk, vagy esetleg sikerült elszakítani, akkor jön jól az alábbi filléres ötlet: a kötél. az elv a hólánc működési elvéből indul ki, miszerint a lánc extra kapaszkodó felületként (karomként) viselkedik, melyet a hó vagy a sár a gumi mintázatával ellentétben nem tud eltömíteni, hiszen a lánc sávok egymástól kellően messze helyezkednek el. Ehhez viszont nem feltétlenül van szükség acél láncra, az inkább csak a tartósságot és az előre összeállított szerkezetet biztosítja.

A feladat nem túl bonyolult: a kb. 10 mm-es nejlon kötelet a klasszikus létra (másik nevén H) mintás hólánchoz hasonló alakzatban fel kell kötni a kerékre. Ha kellően feszesen tudjuk rögzíteni a kötelet, akkor az hóláncként fog viselkedni, segítve ezzel a hóban/sárban való közlekedést, vagy az elakadásból való elindulást. Persze ennek a filléres megoldásnak is megvannak a limitációi:

- Száraz, szilárd talajra érve nagyon gyorsan amortizálódik, az elszakadó kötél pedig balesetveszélyes (feltekeredhet a féltengelyre, felsértheti a fékvezetékeket stb).

- Közúti közlekedésre nem engedélyezett a használata (nincs E jelzés rajta, tehát a rendőr büntethet érte) .

- Eléggé egyszer használatos megoldásnak tűnik.

- Főleg könnyűfém felnik esetében egyszerű a kivitelezés, a klasszikus, apró lyukú acélfelnikkel nehezebb a meló.

- Az autó (és a felni) típusától függően előfordulhat, hogy a fék miatt nincs elég hely a biztonságos rögzítéshez és üzemeltetéshez.

A hátrányai ellenére leleményes megoldás, hiszen az előrelátó terepjárósnál mindig akad kötél, ha pedig a hólánc otthon pihen, vagy szétszakadva a csomagtartóban, akkor végszükség esetén jó önmentő eszköz hozható létre a nejlon kötélből. Abban az esetben is hasznos lehet, ha a hóban/sárban elakadva már nem tudjuk a klasszikus hóláncot felszerelni, mert egyszerűen nincs hely ahhoz, hogy átbújtassuk a láncot hátul, a kerék mögött, a féltengely alatt - ekkor a kerék szabad felére lehet kötni a kötelet.

Magam még nem próbáltam ezt a technikát, mert a kocsi alaptartozéka télen-nyáron a hólánc, de a videók alapján bőven életképesnek tűnik. Az első videón részletes útmutatót láthatunk, a másodikon pedig egy picit továbbfejlesztett "láncszerkezetet":