Somogybabod 2012 - beszámoló

A Somogybabodi Nemzetközi Terepjáró Fesztivált talán nem kell bemutatni, hiszen az idei már a 26. volt, tízezres nagyságrendű néző és ezres gépsereg tette tiszteletét a kis somogyi falu határában. A szombati napra kiugrottunk, rövid élménybeszámoló következik.

Természetesen a kis Subaruval mentünk, elvégre az ország 4x4 ünnepén összkerekes vassal illik megjelenni. A falu határában már nagy volt a zsongás, gyorsan felpattintottuk az ideiglenes snorkelt (magyarul a lenti képen látható légszűrő kivezetést, amiről egy későbbi írásban majd részletesebben beszámolok), mert az előző hét esőzései ellenére por az volt rendesen, a nap végére a parkoló autók összes vízszintes felülete teljesen szürkés-barna volt tőle. A belépés része gyorsan ment, a gépátvétel viszont eléggé lassúra sikeredett, picit alulméretezettnek tűnt a regisztrációs személyzet száma, a 15000 Ft-os pályahasználati díj pedig túlárazottnak. A 2 rugós beugró mondjuk reális. A negatívumokat az információ káosszal zárnám, ugyanis a szervezők sajnos alapvető kérdésekre nem tudtak válaszolni (pl. mikor és honnét indul ez meg az a program).

Az off-road fesztivál többi része viszont rendben volt. Egyfajta őskáosz uralkodik az egész területen, nincsenek közlekedési szabályok, nincsen sebesség limit, mindenki megy, amerre lát: gyalogos, quad, terepjáró, teherautó mind egymás útját keresztezi, mégsincs belőle probléma, nincs dudálás, anyázás (na jó, egy-két eset azért akad), baleset - kb. délelőtt 10-től este 10-ig voltunk Babodon, de egyetlen koccanást sem láttunk/hallottunk, az emberek próbálnak vigyázni egymásra.

Már a parkolóban és a különféle "játszóterek" mellett lerakott vasak közt is volt elég látnivaló, a gyönyörűen megépített "mezei terepjáróktól" (Niva, Samurai, Vitara, Patrol) az olyan kuriózumokig, mint az értelmetlenül nagy Ford F-150 pickup vagy a H1-es Hummer. Utóbbiból kettőt is láttunk, az egyik alá benézve szétugrott bal első féltengelyt láttunk - hiába, Somogybabod az ilyen batárokat is térdre tudja kényszeríteni. Amortizációból nem volt hiány, a sűrű dagonya például rendesen feladta a leckét több gépnek is. Akadt Lada Niva, aminek letépte a kipufogóját, láttunk sárból tolatni próbáló terepes IFA-t, aminek a hűtőrácsa maradt a méteres mocsárban, de volt egy brutális épített gép (az alapját képező terepjáróra sem sikerült rájönni), ami pont a mély dagonya utolsó méterein törte el a kormányösszekötőjét - a sofőr próbálta elfordítani a kerekeket, de a sár megfogta, így valaminek engednie kellett. Motorhiba, váltóhiba - nem egy gép alá kellett befeküdni javítás céljából.

A terepjárók mellett a teherautók nyújtottak még audió és vizuális élményt. Az Ural méreteivel, súlyával és motorhangjával imponált, a Csepelek pedig korukkal és egyszerű, ám praktikus kialakításukkal hívták fel magukra a figyelmet. Na meg a brutál erős mechanikus csörlőjükkel, és azzal a ténnyel, hogy előbb-utóbb minden nagyobb elakadt gépet ők húztak ki a trutyiból. Az IFA-t és az Uralt is. Hangja persze volt másnak is. Akit zavar a géphang, annak Somogybabod maga a pokol lett volna ezen a hétvégén, hiszen a kis Samurai-ok tiltásig pörgetett visító motorjától kezdve a V8-as Jeepek mély öblögetésén át a dob nélküli quadokig és proto terepjárókig volt mindenféle zajforrás, amit időnként a fejünk fölött elhúzó sétahelikopter is megtoldott a saját "nótájával".

A nagy autóseregből nekem hiányoztak a Land Roverek, gyakorlatilag két erősen átépített Range Rover Classicot és a tereptaxiként funkcionáló Seriest láttam, több angol géppel nem futottunk össze egész nap. Ugyanígy keveseltem a Toyotákat, bár Land Cruiserből azért akadt néhány, a legjobban az ős tetszett, talán FJ-40-es volt, jól küldte neki a tulaj. Pickupból is hiányom volt, pedig évközben az erdőben gyakran találkozni rendesen megépített L200-as Mitsubishikkel, Toyota Hiluxokkal. Cserébe voltak érdekes darabok, például elterjedtségéhez képest viszonylag sok régi Daihatsu F modell jött el idén Babodra, és Unimogból sem volt hiány. Mondjuk a Mogok mellett egy-két Pinzgauert vagy Volvo Laplandert is jó lett volna látni a sárban (talán lesz belőlük a Mecseki Történelmi Napok keretén belül megrendezésre kerülő veterán katonai járművek találkozóján). Viszont kiszúrtam egy nem túl feltűnő, de hazánkban kimondottan ritka autót: egy Iveco Massif-ot. Valószínű nem mostanában látok megint a típusból.
A szokásokhoz hűen a Suzuki Samurai volt a leggyakoribb típus, de a régi LJ80-asból is futott nem egy darab, Vitarából is sok jött el, Jimny-t viszont alig láttam. Talán a Nissan Patrol és a Mitsubishi Pajero követte a gyakorisági listán a Samukat. Nivából sem volt hiány, ami nem csoda, hiszen ők idén Babodra szervezték a klubtalálkozót, na meg nem túl ritka típusról van szó. Ennél érdekesebb, hogy a mai napig mennyi UAZ 469 és GAZ 69 gurul a sárban, igaz némileg árnyalja a képet az a tény, hogy rengeteg példány motorházában már Mercedes, BMW vagy 1.9-es VW TDI motor dohog. Azért mára klasszikussá érett a formájuk, és bizony elég jónak bizonyultak a dagonyában.
A versenyre épített gépeknél a jelek szerint kvázi szabvány lett az Unimog portálhíd, rengetegen lehetett látni. Jeepből is jó sok volt, Cherokee, Wrangler, de még Rubicon is! 4x4 buszokból viszont összesen kettővel sikerült összefutni, mindkettő Mitsubishi L300 volt, az egyik gyakran húzkodta ki csörlővel az elakadt autókat a dagonyából. Na meg persze ott volt a Subaru Libero is.
Természetesen idén is voltak vicces gépek, említésre méltó például a terepjáró vázra és hajtásláncra épített Trabant és Zsiguli, valamint a kerekekkel felszerelt, Polarisszal húzott fürdőkád (igen, fürdőkád).

A kötetlen dagonya mellett látványos versenyek mentek a siratófalnál, voltak, akik majdnem borultak és persze jobbnál jobb épített gépek is megjelentek a pályán. Érdekes volt, hogy a németek többsége milyen profin nyomta ezeket a versenyszámokat - hiába, ők komolyan vették. Rajtuk kívül osztrák, szlovák, román és holland terepjárósokkal is találkoztunk. Sokan jöttek nagy költségvetéssel, a parkolóban álló kamionok és "boxutcának" berendezett teherautók látványa sejtetni engedte, hogy néhányan nem csak úgy leugrottak Babodra egyet hülyülni a dagonyában. Az erdei utakról is folyamatosan szállt a por, mindenki talált magának játszóteret. Kajálós placcok több helyen is voltak, közös tulajdonságuk, hogy enyhén szólva sem olcsón osztották az ilyenkor standard kajákat (sült kolbász, flekken, krumpli, lángos), de az 500 Ft-os Borsodi sör azért már tényleg nem gyenge mutatvány. Akinél ezt nem bírja a büdzsé, otthon megpakolja a hűtőtáskát a szükséges földi javakkal, és úgy érkezik Babodra.

A sörrel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy elég vegyes a kép az ide érkezőkről. Nagyon sok primitív ember jön ki Babodra, ami az idő előrehaladtával kezd egyre inkább szemet szúrni: az elfogyasztott alkohollal arányosan nő a bunkók hangja és persze a szemét mennyisége is a pályák körül. A nap végére sörösdobozok hevernek mindenhol, részeg emberek dülöngélnek és sajnos a sofőrök között is akad, akinek a kezében nem Bambi figyel vezetés közben. Gyerekes családok számára mondjuk este 6 órát jelölném meg "zárórának", utána már nem mindenki a kultúra jegyében próbál szórakozni. Jellegéből adódóan persze alapvetően férfi program a somogybabodi off-road fesztivál, de azért szép számmal látni hölgyeket, néha a terepjáró vagy quad kormánya mögött is.

Összességében tetszett az "idei Babod". Igazából nem is lehetne mást írni, hiszen aki szereti az összkerékhajtásos autókat, aki élvezi a gépzajt, a benzin és az égő kuplung szagát, a működő és éppen lerobbanó gépek látványát, örömmel nézi a határon autózó terepzsonglőröket, a látványos elakadásokat és hasonlóan látványos mentéseket, a dagonyát és a poros siratófalakat, annak Somogybabod kötelező program, hiszen az imént felsoroltakból nagyon tömény adaghoz juthat akár egyetlen nap alatt, még nézőként is. Végezetül álljon itt egy rövid videó az esti őskáoszról:

Hasznos kellékek a terepen 9. - Ásó, lapát, ásólapát

Aki terepre merészkedik, előbb-utóbb el fog akadni. Hogy ez hóban, sárban, agyagban vagy homokban fog megtörténni, nem tudni, de érdemes rá felkészülni. Nem árt, ha van néhány önmentő kellékünk, mint amilyen például a csörlő, a homokrács vagy a hólánc, de néha ezek alkalmazása akadályba ütközik: pont az elakadást okozó terep miatt nem tudjuk használni a segítő eszközt. Ilyenkor föld(/hó/homok)munkára van szükség.

Aki próbált már lökhárítóig érő hóban hóláncot felrakni vagy nyomvályú miatt felhasalt autót kiszabadítani, biztos tudja, mennyire jól tud jönni egy ásó, lapát vagy ásólapát az adott szituációban. Persze egyből felmerül a kérdés: ásóra, lapátra vagy ásólapátra lesz szükség? A válasz első körben az, hogy mindegy, csak legyen valami a kocsiban, a semminél mindegyik jobb. A kérdést közelebbről megvizsgálva azért akad néhány szempont, amely segít ideális önmentőeszközt választani. Nézzük a különbségeket:

• Ásó: feje (kerekített) ék alakú, általában valamennyire meg is van élezve, így kiválóan lehet vele tömör anyagot feltörni, szétdarabolni. Az ásó feje azonban lapos, így anyagot emelni, odébb rakni, képlékeny anyagot mozgatni vele nem annyira jó ötlet, így a hó, homok, kavics, laza talaj kifoghat rajta.
• Lapát: feje sík, egyenes, tehát tömör anyag ellen hatástalan, hiszen nem lehet igazán belenyomni. Az ásóval ellentétben a két széle viszont nem sík, hanem valamennyire ívelt vagy peremmel van ellátva, tehát egy egyenes végű kanálként funkcionál. Így kiválóan lehet vele "pakolni", vagyis kavicsot, homokot, havat, képlékeny anyagot mozgatni.
• Ásólapát: nevéből jól látszik, hogy az ásó és a lapát keveréke. Fejének alakja az ásóéhoz hasonlít, teste azonban a lapátéhoz hasonlóan ívelt. Így szilárd anyagot is meg lehet vele bontani, de a képlékeny matéria is frankón pakolható vele. Természetesen ez egy kompromisszumos forma, hiszen kevésbé alkalmas szilárd talaj művelésére, mint az ásó, és kevésbé hatékony a sitt pakolásában, mint egy lapát, de mivel nem célunk a kertimunkában és az építőiparban történő rendszeres hasznosítás, így csak az off-road képességek érdekelnek. A terepen pedig értelemszerűen mindegyik anyagtípussal találkozhatunk: a laza homok és a hó az ásóról leperegne, agyagos nyomvályú miatt felhasalva pedig egy lapáttal nem tudnánk hatékonyan a tömör matériával bánni. Az ásólapát viszont mindegyik esetben bevethető, így ha választani lehet, szerintem ezt a formát érdemes a kocsiban tartani.

Truper TR-BY-F ásólapát - jól eltalált forma, profi kivitelezés

Szempontok a választáshoz:

• Összecsukható vagy fix hosszúságú? Kapni teleszkópos, összehajtható vagy harmonikaszerűen összecsukható kisebb ásókat, de régi alapszabály: törekedni az egyszerűségre. A tengelyek mentén mozgó alkatrészek előbb törnek, a különféle zárak, reteszek mindig a legrosszabbkor adják fel a szolgálatot. Igaz helyigényük nagyon kicsi, szerintem ebben nem érdemes kompromisszumot kötni. Volt összecsukható hólapátom, pont a 30 centis hóban, elakadáskor, hólánc felrakása előtt tört el.

• Gyalogsági ásó jó lesz? Szerintem nem. Szükség esetén megteszi, de nem ideális. Amit ma gyalogsági ásó (vagy összecsukható kemping ásó) néven kapni, az általában csapnivaló minőségű kínai bóvli, ami az első keményebb bevetésen eltörik. Kapni még rendes honvédségi gyalásót, ezek anyagminősége jobb, de így sem ideális terepjárós önmentéshez: hosszuk általában túl kicsi, a fejforma pedig szintén nem optimális általános célokra (általában túl kicsi és lapos). Persze a gyalásó nagy előnye, hogy kis helyen elfér, tehát ha többnyire on-road használatban áll a kocsi, akkor nem baj, ha mindig van a csomagtartóban, de elakadáskor nagyon gyorsan előjönnek a hátrányai.

Összecsukható gyalogsági ásó - nem a legideálisabb választás

•  Hosszúság. A gyalogsági ásó tehát rövid, de a túl nagy hossz is hátrány. Gondoljunk bele: sokszor a kerék közvetlen környezetében kell matatni, például a keréknyomban ásni vagy a felhasalt differenciálmű alól kitermelni a földet. Ilyenkor egy másfél méteres ásóval nagyon bénán lehet csak dolgozni, nehezebb irányítani a fejét, maga az ásó is súlyosabb (fárasztóbb vele a meló), az ásós önmentésnél meg eleve vigyázni kell, mert a gumialkatrészek, csövek, vezetékek könnyen felsérthetők, és akár az abrocs is hazavágható, ha ész nélkül kapálózunk a kerti szerszámmal. Az ásólapát ideális hossza függ az autó méreteitől is. Nekem az az elvem, hogy nagy hibát nem követ el, aki a következő módon számol: az ásó hossza (fejjel együtt) kb. az autó szélességének fele legyen. Tehát egy másfél méteres autónál (pl. Suzuki Samurai) minimum 70-80 centi, egy 2 méteres gépnél (pl. újabb Land Rover Discovery) 1 méter körüli hosszúság lesz praktikus. Ezt az "ökölszabályt" az az egyszerű gondolat indokolja, hogy könnyen előfordulhat olyan szituáció, amikor oldalról kell benyúlni a kocsi alá. Ha pont középen található a kitermelendő föld/hó/agyag/homok, akkor csak olyan eszközzel tudjuk elérni kényelmesen, ami beér odáig, vagyis a kocsi szélességének feléig. Általában ez pont elegendő hossz ahhoz, hogy az autó orrától vagy hátulról elérjük az ásólapáttal az első/hátsó differenciálművet, ami a felhasalások egyik leggyakoribb okozója (mint legalacsonyabban fekvő alkatrész). Fontos: a hosszúság alatt a gyártók egy része a nyél hosszát, míg mások a nyél+fej együttes hosszát értik, tehát pl. online vásárlás előtt érdemes tájékozódni, melyik hosszt fedi a leírás. Én a fej+nyél együttes hosszát értem hosszúság alatt.

• A fej és a nyél anyaga. A fej lehet acél vagy alumínium, utóbbira is van elterjedt példa (pl. Fiskars univerzális lapát), bár én nem vagyok a híve. Ha acél, akkor lehet rozsdamentes vagy szénacél, előbbi értelemszerűen nem rozsdásodik (annyira), utóbbi elvileg szívósabb lehet, jobb éltartással, de mivel a tényleges ötvözet és hőkezelés nagyon sokat számít, így két egyformának tűnő acél között is óriási különbség lehet. Célszerű tehát nevesebb cég termékei közül válogatni, úgy nagyobb valószínűséggel jutunk jó minőségű acélhoz. A nyél már más kérdés. Korábban csak a fa volt, ma már eléggé sok helyen kapni műanyag, üvegszálas változatokat is, melyek könnyebbek, elvileg tartósabbak és időjárásállóak, mert a fával szemben nem duzzadnak meg/száradnak ki víz hatására/hiányában, illetve nem öregíti őket a hőingadozás. Ez megint olyan alapigazság, ami a gyakorlatban kevésbé állja meg a helyét, mert minőségi fából, precíz összeszerelés mellett lehet nagyon tartós ásókat készíteni, míg a gagyi kínai üvegszálas nyelek is simán el tudnak törni, ha feszegetünk velük valamit (köves, sziklás talajon ez gyakran előfordul).

Fiskars univerzális ásólapát - alumínium fej, műanyag nyél, 70 centis hossz

•  Apró kényelmi funkció. Nem tűnik fontosnak, de célszerű olyan ásólapátot választani, aminek a végén van valamilyen fogantyú. Ez általában D alakú szokott lenni, de lehet akár gombszerű is, mint a korábban már említett Fiskars modellnél. Ennek segítségével könnyebb kihúzni a kocsi alól a sárral/agyaggal/homokkal/hóval megrakott ásólapátot (és a rendes kerti ásóhoz képest rövis hosszúság miatt befelé is könnyebb tolni).

Két tipp:

• Fiskars. A finn cég formabontó cuccai általában jó minőséget képviselnek, a fejszéiket, ásóikat sokan dicsérik. A fenti képen látható, univerzális lapát néven futó holmiról (katalógusszám: 131520) is több terepjárós nyilatkozott elégedetten. Könnyű és jó a fogása, nem süllyed el a vízben és állítólag tartós, mondjuk az alumínium fej igazán kemény terepen történő alkalmazásával kapcsolatban kétségeim vannak, de nem próbáltam, így nem tudhatom. A kezemben már volt, amolyan tipikus Fiskars - jó a forma, korrektnek tűnik az összeszerelés, de picit túlárazott, mint a gyár összes többi terméke. Nagyjából 5000-6000 Ft körül lehet hozzájutni a neten, a barkácsáruházakban 7-9 rugót is elkérnek érte. A cégtől természetesen nagyobb méretű ásólapátok is kaphatók.
• Truper. A titkos tipp a mexikói cég mini ásólapátja. A hőkezelt acél fejjel ellátott, TR-BY névre hallgató széria két tagból áll: a sima TR-BY fa nyéllel, a TR-BY-F pedig üvegszálassal (fent ez látható) kerül forgalomba, a kettő közötti árkülönbség kb. 800-1000 Ft. A fa nyelű amerikai kőrisből készül, amit megfelelő szárítás után használnak csak fel. Az üvegszálas változat a Tru Pro termékcsalád része, amire a gyártó élettartam garanciát vállal - ez azért elég sokat elárul a minőségről, még akkor is, ha ezt a hazai forgalmazók többsége nem adja meg a termékre. Az ásólapát teljes hossza kb. 68 centi. A fa nyelű TR-BY már 2800 Ft körül kapható, az üvegszálas TR-BY-F pedig 3600 Ft a legolcsóbb webshopban. A finnekhez hasonlóan a Truper is elég sok méretben és formában gyárt ásókat, lapátokat és ásólapátokat.

Tapasztalat:

Nekem egy hagyományos, fa nyelű Truper TR-BY ásólapátom van, a tapasztalataim pedig pozitívak a mexikói holmival: masszív kialakítással rendelkezik, nem sajnálja az ember. Mégis könnyű, így kényelmesen lehet vele az autó alá nyúlni, akár egy kézzel, nagypapa stílusban is (egyik kézzel a lökhárítón támaszkodni, másik kézzel a kocsi alatt bűvészkedni az ásólapáttal). A kb. 70 centis hossz nagyobb autóhoz valószínűleg rövid lenne, még 10 centit így is elviselne, a kerekek tövében való melónál viszont előny ez a kompakt méret. A fogantyú kényelmes, az acél fej formája pedig jó a hólapátoláshoz és a föld, sár, agyag ásásához is. Elakadáskor gyorsan meg lehet vele tisztítani a kerekek környékét és a tervezett szabadulási útvonalat ("kifutópályát"), bár fájós derekúaknak nem ajánlom, mivel a hajolgatás ekkora méretnél elkerülhetetlen. Télen a műanyag fejű lapátokkal ellentétben ezt nem kell félteni, ha követ ér, nem törik bele, hanem kifordítja, a fagyott földet is szépen lehet vele bontani és pakolni. Többször is az ásólapátnak köszönhetően sikerült a félméteres hóból kiszabadulni.

2WD autóm csomagtartójában volt korábban teszkós összecsukható hólapát, a mérete és az ára kb. ugyanannyi volt, mint a Trupernek. A műanyag fej a második használat alkalmával beletört a hóba. Ehhez képest egy ilyen ásólapát baromi jó vétel, nem kell félteni, a helyigénye sem sokkal nagyobb, így nem muszáj ahhoz terepjárót tartani, hogy hasznos kellék legyen télen a csomagtartóban, bármilyen személygépkocsiba ajánlott valami ilyesmi. Terepen pedig nem csak télen vehetjük hasznát egy ásólapátnak, oda igazából minden évszakban kötelező, vagy legalábbis jól jöhet.

Truper ásólapát, méretéhez viszonyítási alap a Subaru Libero

Rögzítés:

A legegyszerűbb megoldás a csomagtartó használata, ez azonban nem mindig a legideálisabb, hiszen előfordulhat, hogy az tele van csomaggal/rakománnyal, ilyenkor szinte törvényszerű, hogy az ásólapát a kupac legalján lesz. Ugyanígy használat után a sáros lapátot nem biztos, hogy szívesen rakjuk a plüssbe (ilyenkor jön jól, ha van gumi vagy ponyva csomagtartóborításunk, esetleg fémig le van "vetkőztetve" a csomagtartó).

Bevett szokás a tetőcsomagtartóra (valamint a csomagtartóajtó pótkeréktartójára) való rögzítés, mely abból a szempontból praktikus, hogy mindig könnyen hozzáférhető. Erre az esetre házi megoldások ugyanúgy léteznek, mint boltban megvásárolható, párezer forintos szettek, utóbbiak sajnos inkább csak külföldről rendelhetők (pl. eBay, off-road webshopok).

Ásólapát felfogató szett tetőcsomagtartóra

A külső rögzítésnél két dologra feltétlenül ügyeljünk: a helytelen felfogatás miatt (pl. vészfékezéskor) elszabaduló ásólapát embert is ölhet, tehát gondosan rögzítsük a szerszámot, valamint Magyarországon sajnos sok helyen könnyen lába kél annak, ami nincs lelakatolva vagy bebetonozva (mondjuk erre az esetre van kulccsal zárható rögzítés is). Ebből adódóan nem hülyeség, ha az ásólapát csak a tényleges terepjárás idejére kerül fel a tetőre (pl. indulás előtt), a városi hétköznapokat pedig a garázsban/fészerben tölti, persze odafigyelve arra, hogy véletlenül se maradjon otthon, mert akkor biztosan szükség lesz rá. Ez ellen hasznos lehet egy fontos kellékeket tartalmazó lista, amit minden indulás előtt ellenőrzünk.

Íme tehát néhány példa ásólapátra és a rögzítés megvalósítására (gyári és házi módszerek vegyesen):

 

Waffle board a szűz hóban - első tapasztalatok a téli alkalmazhatóságról

Lassan Dunát lehetne rekeszteni a waffle board (üvegszál erősítésű műanyag homokrács) terepi alkalmazhatóságát taglaló elméleti és gyakorlati írásaimmal (1, 2, 3, 4), de újból vissza kell térnem a "műanyag homokvasra". Ugyanis végre lehetőség nyílt olyan körülmények között tesztelni, melyekről eddig még kevés szó esett: hóban-fagyban. Tapadást biztosító eszközről van szó, a friss hó pedig tipikusan olyan közeg, ahol jól jön némi extra tapadás. Az idei első hó meghozta az első havas elakadást is, így előkerültek a waffle boardok a csomagtartóból:

Tapasztalatok:

- Az első és legfontosabb, hogy a videón is látható elakadás nagy valószínűséggel meg sem történik, ha a kerekeken hólánc lett volna. Ekkora szűz hóban a téligumik nem nyújtanak elég tapadást, 2 pár hólánc segítségével azonban vígan lehetett volna közlekedni. Ott voltak ugyan a kocsiban, de a waffle board képessége érdekelt, így végül nem használtam őket.

- A homokrács összességében jól vizsgázott. Amikor sikerül rá felkapatni a kereket, akkor tud annyi tapadást biztosítani, hogy az autó végre kimozduljon a holtpontból. Ez azonban - ahogy a videó is mutatja - nem feltétlenül megy elsőre, néha meg kell dolgozni azért, hogy a gumi végre beleharapjon a rácsba. Jelentősen megkönnyítheti ezt a munkát egy ásó/lapát, amivel némi havat lehet elmozgatni a kerék alól, így jobban oda lehet nyomni a waffle-t. Ez nagyon fontos, mivel ilyenkor a gumi mintázata és a rács is el van tömődve hóval, tehát ha nem illesztjük megfelelően oda a waffle boardot, el fog pörögni a kerék, mintha a rács ott sem lenne. A videón látható rövid "hintáztatás" (kicsit előre, majd "lendületből" hátra) is sokat segíthet abban, hogy az autó ráharapjon a rácsra.

- A 4 itt is jobb, mint a 2. Vagyis 1 pár waffle boardnál ilyen esetekben is hasznosabb 2 pár waffle board, hiszen így mindegyik tengely kerekei megtámogathatók.

- Azóta már sikerült újból elakadni, ennél nagyobb hóban is. A waffle board ott is segített, de csörlőzésre is szükség volt, tehát a homokrács sem mindenható, senki se gondolja, hogy minden havas szituációból ki lehet jönni csak a rácsra hagyatkozva! Ezért ajánlott, hogy egyéb önmentőeszközök is legyenek kéznél.

- A waffle a sár mellett a havat is szépen "magában tartja", vagyis a mentési művelet után jóval nehezebb lesz, mint előtte. Fához, földhöz, kőhöz csapkodva a hó is kihullik belőle, ezt a csomagtartóba rakás előtt célszerű elvégezni, mivel a fűtött autóban a hó több liter víz formájában távozik majd a cellák közül (25x7 db cella, cellánként 3.1x3.1x3.8 centis méretekkel, vagyis nagyjából 6000 köbcentiről beszélhetünk teljesen eltömődött waffle esetében).

- Hóban néha okos ötlet, ha nem a kerék elé, hanem mögé rakjuk a rácsot, ahol már az előrehaladás során letaposta a kerék a havat. Így tolatva könnyebben rá lehet állni a rácsra, amin aztán lendületet tudunk venni előre.

- Hólánc ismét. Rengeteg hazai és külföldi off-road videót látni, ahol erőlködnek a hóban a legpengébb terepjárókkal is, miközben 4 darab hólánccal sokkal nagyobb eséllyel lehet meghódítani a szűz hóval fedett tájakat. 2 pár hólánc ára nem is túl vészes, és a téli szezonon kívül is kiválóan hasznosítható.

Off-road: homokrács (waffle board) a sárban (+videó)

A waffle boardról már elég sok bejegyzést írtam, az elmélettől a gyakorlatig összefoglaltam a tudnivalókat. Legutóbbi terepjárásunk során lehetőség nyílt olyan körülmények között is tesztelni a homokrácsot, mely a korábbi beszámolókból, videókból hiányzott: sárban. A waffle ilyenkor is duplán hasznos tud lenni: tapadást biztosít a kerekeknek, valamint lehetőség van vele áthidalni meredek buckákat, dagonyák partját. Így biztosítható, hogy ne érjen le pl. kocsi orra, illetve ne pörögjenek el a kerekek a képlékeny masszában.

Amit a videóról tudni kell: az erdei út egyik oldala száraz volt, a másik viszont időről időre feldagasztott, extrém süppedős dagonyákkal várt ránk. Segédeszköz nélkül garantált volt, hogy az autó tengelyig süllyed a sárban. Időt és energiát is spórol az ember, ha előre gondolkodik, és megelőzi a bajt - mi is ezt tettük. Elővettük a rácsokat, majd utat építettünk belőlük a sár tetején. Ennek megvan az az előnye, hogy a kerék végig tapadó felületen tud haladni, valamint a rács a hótalphoz hasonlóan segít nagyobb felületen elosztani a kocsi súlyát, így az kevésbé fog a besüllyedni.

Az első akadály

A videón látható első akadálynál az első waffle abban segít, hogy a kocsi le tudjon ereszkedni a dagonyához, nélküle leért volna az orra (0:27-nél így is látszik, hogy az első kötény súrolja a dzsuvát). 0:26-nál megfigyelhető, hogy mekkora és milyen állagú sárról volt szó az iménti bevezetőben. 0:31-nél az is látszik, ahogy a második waffle széle rálóg a harmadikra, így miközben a második már süllyed, lenyomja a harmadik szélét, ami kicsit megcsapja a kocsi orrát. Ez benne van a pakliban, a sárban könnyebben elmozdul a rács, mint szárazon, ráadásul amikor ráhajtunk (lenyomva az egyik végét), a másik oldala picit megemelkedhet. A sár mélységére jó bizonyíték az, hogy 0:33-nál már mennyire a jobb oldalára billen a kocsi, illetve (0:35-nél) az, hogy még homokráccsal együtt is több mint 20 centit süllyedt az autó.

Takarítás

A sárból való kiemelés 0:36-nál kezdődik, rengeteg sarat képes összeszedni a waffle. Ennek az a legnagyobb hátránya, hogy nehéz lesz. Eredeti tömege 6 kg, sárral "megrakva" ennél jóval több, érzésre valahová 12-18 kiló közé tenném - mérleg nem volt velünk a pontos érték meghatározásához. Szerencsére elég sok sártól megszabadítható a waffle, ha párszor földhöz csapjuk (eredmény 0:57-nél). A "makacsabb szennyeződések" eltávolításához további csapkodásra van szükség, ez látszik 1:01-től, az eredmény pedig 1:17-től. Ebben az állapotában már akár csomagtartóba is rakható, persze csak akkor, ha nem plüss vagy kárpit a bélés, hanem valamilyen mosható műanyag. Ha ilyenkor egy picit megfürdetjük a porban, akkor kevésbé hajlamos összekenni azt, amivel érintkezik. A takarítás utáni állapot 1:21-nél látszik egy pillanatra. Érdemes még beszélni a sárból való kibányászásról: a waffle nagyon bele tud süllyedni a sárba, így célszerű erős madzagot kötni mindegyik rácsra, hogy ki tudjuk őket húzni, ne kelljen akár több centi mélyről kiemelni őket, mert ez nehéz művelet (főleg úgy, ha nem akarjuk nagyon összesározni magunkat).

Második akadály

A videón szereplő második akadály (1:34) hasonlónak tűnik az előzőhöz, de mégsem ugyanaz. Itt ugyanis már megkeményedett a sár, így annak tetején gond nélkül át lehet hajtani. A "száraz" oldalon viszont az első keréknek némi áthidalásra volt szüksége, hogy ne érjen le a kocsi orra a kis süppedés utáni bukkanón. A hátsó keréknél már nem volt erre szükség (1:57).

Harmadik akadály

A harmadik "próba" (2:07) abban hasonlít az elsőhöz, hogy mély, "vendégmarasztaló" sár volt az jobb kerék előtt, még víz is állt benne (lásd 2:42-től). Szerencsére azonban a dagonya széle elég stabilnak tűnt ahhoz, hogy ne kelljen megint hosszú hidat építeni, itt csak azt kellett megoldani, hogy ne érjen le a kocsi orra és feneke. Elég széles volt ahhoz a száraz rész, hogy akár az egész dagonyát elkerüljük, de mivel rögtön a manőver után erős bal fordulatot kellett venni, így ez a megoldás tűnt egyszerűbbnek.

Két rács lett tehát felhasználva (2:07), egymásra helyezve őket stabil átkelési pontot kaptunk. Az első kerék áthaladása után a hátsó kerékhez igazítottuk a rácsokat (2:42), hiszen kanyarodáskor a hátsó kerekek más íven mozognak, mint az elsők. Erre kanyarodáskor mindig fontos figyelni, különben a hátsó kerekek le fognak csúszni a rácsról.

Tapasztalat

Volt még pár kisebb-nagyobb sárátkelés, amelyek nem lettek filmre véve, de kijelenthető, hogy a rácsok segítségével nagyon kényelmesen, elakadás nélkül sikerült átjutni minden akadályon. A waffle board tehát jelesre vizsgázott dagonyából. Ha nem kimondottan a sárdagasztás, elakadás, csörlőtesztelés stb a cél, hanem - hozzánk hasonlóan - egy adott útvonalon való áthaladás, akkor eleve bele se másszunk a kétes átkelési esélyekkel kecsegtető trutyiba, hanem próbáljuk a rendelkezésre álló rácsokkal biztosítani a garantált átjutást. Ilyenkor a waffle kreatívan használható, hiszen az akadály típusától, méretétől függően lehet változtatni a rácsok elhelyezését (a videón például 3 akadály és 3 különböző megoldás szerepel). Röviden és tömören: nagyon univerzális off-road kellék a waffle board.

Hasznos kellékek a terepen 6. - waffle board (homokrács) (+videó)

A homokráccsal mostanában igen sokat foglalkoztam: először a homokvas alternatíváit kutattam, majd miután megtaláltam az ideális alanyt, összeszedtem azokat a technikai információkat, amiket a waffle boardről tudni érdemes. Ezután eljött a beszerzés ideje, amivel együtt az első személyes tapasztalatokra is sikerült szert tenni. A mostani írás a waffle board terepi használatát mutatja be, szöveggel, ábrával és videóval.

Néhány tanács:

Mivel minden homokrácsos szituáció más és más, ezért csak néhány általános érvényű "szabályt" lehet megfogalmazni, a többi úgyis a helyszínen dől el.

1. Kesztyű. A waffle board ugyan nem harap, nem szakad, de praktikus kesztyűt használni, mert ahogy az első tapasztalatok között beszámoltam róla, a kristályszórt felület horzsol, valamint előfordulhat, hogy szúrós növények, kövek között kell vele dolgozni.

2. Mindig igazítsuk pontosan a kerekek nyomvonalába a rácsokat! Ehhez célszerű a lehető legjobban megközelíteni a rács konkrét felhasználási helyét, árokátkelésnél például az árok széléig gurulni. Ilyenkor pontosan be tudjuk lőni a rácsok pontos helyét.

3. Mindig próbáljunk egyenesen megközelíteni a rácsot! Kanyarodáskor az első és a hátsó tengely kerekei más nyomvonalon közlekednek, így szinte biztos, hogy ha az első tengely kerekei pont a rácson haladnak át, akkor a hátsó kerekek le fognak róla lógni, ami az autó komoly sérüléséhez is vezethet. Ez valamennyire kiküszöbölhető, ha közben igazítunk a rácsok helyzetén (lásd 4. pont), de így is bonyolultabb művelet, mivel az ívet leíró keréknek széltében is több hely kell, vagyis keskenyebbnek fogjuk érezni a waffle-t (könnyebben fut le róla oldalt a kerék).

4. Ha nem szükséges lendületből áthajtani a rácson (pl. partfal mászásakor sokszor muszáj), akkor az első tengely áthaladása után célszerű megállni, és hátsó tengely kerekeihez igazítani a rácsokat. Előfordulhat ugyanis, hogy az első tengely kerekei az áthaladás során elmozdítják, elrúgják a homokrácsokat, így a hátsó kerekek számára már nem lesznek jó helyen.

5. Ha nincs szükség nagy lendületre, akkor lassan, óvatosan haladjunk át a rácsokon! Így lehetőség van időben korrigálni és kisebb a rácsról való "lepottyanás" esélye. Az sem mellékes szempont, hogy a nagy tempó nagyobb lehajlást is eredményez, ami extrém esetben töréshez vezethet.

6. Ügyeljünk arra, hogy a rács a két végén teljes felületén felfeküdjön a talajra! Ez két okból is fontos: először is azért, mert ha pl. kő, bucka stb. miatt csak kis felületen érintkezik a talajjal, akkor azon a felületen kapja a rács a teljes terhelést, ez pedig a waffle sérüléséhez vezethet. Másodszor pedig a kis felületen felfekvő rács nem lesz stabil, könnyen tud billegni, ami veszélyessé teszi a használatát.

7. Mielőtt a rácsokra hajtanánk, győződjünk meg arról, hogy stabilan állnak/fekszenek a helyükön! Próbáljuk megmozgati: ha könnyen tudjuk előre-hátra vagy oldalra mozdítani a rácsokat, akkor az autó kerekei is meg tudják majd ezt tenni, az elmozduló waffle pedig veszélyes. Elég hatékony teszt, ha párat ugrálunk a rácson (vagy a rácsra merőleg irányban megrugdossuk picit) - ha nem érzünk jelentős elmozdulást, akkor valószínűleg nem lesz baj az áthaladás során sem.

8. Legyünk kreatívak! A különböző akadályokat különböző rácselrendezéssel lehet megoldani. Akár két rácsot is egymásra lehet rakni (néhány példa a lenti ábrákon is látható), illetve előfordul olyan helyzet, amikor minden rácsra az egyik oldalon van szükség. Aki teheti 2 pár rácsot szerezzen be, mivel így sokkal több féle terepakadály válik leküzdhetővé.

9. Elpakolás után célszerű a koszt (sár, por, homok, hó) leverni a waffle board-ról. Ehhez elég párszor a földhöz csapni  a rácsot, a kosz nagyobb része kihullik, a maradékot pedig otthon (pl. slaggal) lehet eltávolítani. A sár és agyag esetében ez hatványozottan igaz, sokkal könnyebben lejön, ha már száraz, ráadásul a rácsot sem kell félteni, nem rozsdásodik, nem árt neki a víz és a sár.

Példák a felhasználásra:

- Átkelés, áthidalás

Ilyenkor arra célszerű ügyelni, hogy a rács mindkét végén stabilan felfeküdjön. Ha képlékeny az árok szélén a talaj, óvatosan járjunk el, nehogy a terhelés hatására leszakadjon a partfal a támasztási pont alatt.

- Átkelés, áthidalás két pár ráccsal

Ha nagyobb az árok a waffle board hosszánál, két pár segítségével még mindig megoldható az átkelés. Ügyeljünk arra, hogy stabilan egymásnak legyen támasztva a két rács, nehogy a terhelés hatására a felső rács elcsússzon. Arra is célszerű figyelni, hogy a két rács által bezárt szög ne legyen túl nagy, különben fennakad a kocsi orra a második rácson.

- Partfalra, meredek emelkedőre való felmászás

Ebben az esetben is arra kell figyelni, hogy a rács és a felszín által bezárt szög ne legyen nagyobb az autó első terepszögénél, különben leér a kocsi orra mászás közben. Fontos az is, hogy stabilan álljanak a rácsok, különben felhajtás közben a kerekek el tudják maguktól lökni őket.

- Bucka, domb leküzdése 2 pár ráccsal

A kis kiterjedésű, de meredek buckák akár 2 pár rácsot is igényelhetnek, ezért az ilyeneken való átkelés előtt ne csak azt próbáljuk megsaccolni, hogy felfelé hogyan fog haladni az autó, hanem azt is, hogy le tud-e jönni biztonságban a másik oldalon. A nagyobb buckáknál elég 1 pár waffle is, mivel ott a hátsó tengely áthaladása után megállhatunk, és átrakhatjuk a kocsi elé a rácsokat.

- Mászás, ereszkedés 2 pár ráccsal

Ha túl meredek az emelkedő/lejtő, vagy esetleg kisebb árok található a tövében, akkor is jól jöhet a 2 pár rács. Ilyenkor az átkelésnél már ismertetett módon lehet a 2 rácsot egymásra helyezni, így csökkenthető a dőlésszög. Ilyenkor is fontos ügyelni arra, hogy stabilan álljanak a rácsok.

- Nyomvályú

A nyomvályú akkor jelent problémát, ha mélyebb, mint az autó szabad hasmagassága. Ilyenkor az autó legalacsonyabb pontja felül, és nem tudunk tovább haladni. A homokrács ilyenkor, illetve még a felülés előtt nyújthat segítséget. A nyomvályú legmélyebb pontja fölé fektetve csökkentjük annak mélységét - ne feledjük, a 38 mm vastag rácson haladva 38 mm-rel magasabb az autónk, mint rács nélkül. Előfordulhat, hogy még ez is kevés, de sokszor csak 1-2 centin múlik, így hasznos lehet. Ha már felhasalt az autó és szabadon elpörögnek a kerekei, akkor is jól jöhet a rács. Ilyenkor a "levegőben lógó" kerekek alá kell gyömöszölni a rácsokat. Jó esetben ezekben meg tudnak kapaszkodni, és le tudunk tolatni az akadályról.

- Nyomvályú 2 pár ráccsal

Természetesen 2 pár rács segítségével nagyobb eséllyel tudjuk elkerülni az autó felhasalását, hiszen hosszabb szakaszon tudjuk biztosítani a +38 mm extra magasságot.

- Kidőlt fa

Elég bosszantó tud lenni, amikor több kilométert kell kerülni csupán azért, mert egy nagyobb fa az útra dőlt. Ha nincs kéznél láncfűrész, illetve méreténél, súlyánál fogva csörlővel sem lehet megmozdítani, akkor jó szolgálatot tehet 2 pár waffle. Az elv a buckán való átkeléshez hasonló, azonban van pár specialitása a famászásnak. A legfontosabb az, hogy a fáról könnyen lecsúszik a waffle board (ezt a videót párszor már linkeltem, jól látható rajta a lényeg), illetve alaposan célszerű mérlegelni, hogy nem fog-e leérni a kocsi alja mászás közben. A rács elmozdulását több módon is meg lehet akadályozni, egyik praktikus ötlet, ha mindig van nálunk pár nagyobb szög, amit ilyenkor a rács közé, a fába verünk - ezek megfogják a rácsot, használat után pedig simán kihúzhatók fogóval (élő fával ilyet ne tegyünk!).

- Sár, hó, homok, képlékeny talaj

Ezekről a szituációkról nem készült ábra, de nincs is szükség nagy fantáziára: a rácsot, mint tapadást biztosító kapaszkodó-felületet használjuk az elekadt autó kimentésére. Az elv ugyanaz, mint amit a gyeprács kapcsán már leírtam (illetve videón is bemutattam), annyi különbséggel, hogy a waffle sokkal strapabíróbb, tehát nem törik.

Az itt bemutatott megoldásokon kívül még rengeteg másik módszer és off-road alkalmazási terület is létezik, ahol a homokrácsot hasznosítani lehet. Mindig az adott helyzet dönti el, hogy hogyan érdemes nekiállni a probléma megoldásának - legyünk kreatívak! A waffle használata esetén azonban nem hátrány, ha van más önmentő felszerelésünk is (elsősorban csörlő és emelő), hogy ha rosszul sülne el a rácson való átkelés, akkor legyen nálunk megfelelő eszköz, amivel a szorult helyzetből ki tudjuk menteni a kocsinkat.

Néhány saját videó a rács teszteléséről és első éles bevetéséről: