Egy hosszabb havas-saras terepezés, több-kevesebb elakadás és önmentés után az ember örül, ha egészben hazaér, nincs kedve a kellékekkel foglalkozni. Én magam is ha leveszem a hóláncokat, simán bebugyolálom őket egy erre a célra rendszeresített pokrócba, és bedobom a csomagtartóba. A baj az, hogy néha hetekig-hónapokig is ott aszalódnak, mivel nem jut eszembe elővenni és rendesen elcsomagolni őket.
 |
| Hónapos kosz az ásólapáton és a hóláncokon is |
A kellékek pucolása pedig nem mellékes dolog, ha azt szeretnénk, hogy hosszú élettartamúak legyenek és mindig számítani lehessen rájuk terepen. Ha sokáig borítja őket sár, agyag, hó, koszos latyak, az előbb-utóbb kikezdi őket. A fém felületek például rozsdásodásnak indulnak, de a köteleknek sem tesz jót, ha nedvesek vagy megköt bennük a sár, hiszen csökken a maximális terhelhetőségük. A spanifer és a vontatókötél is hetekig képes a beivott nedvességet magában tartani. Az alábbi képeken jól látható, milyen könnyen rozsdásodásnak indulnak a fém részek:
Persze azért még nem lesz világvége némi felületi rozsdától, de a megkötött sár például a későbbi összeszerelést is nehezíti. A legtöbb terepjárós kelléket magával a terepjáróval együtt lehet tisztítani: a nagynyomású mosó szinte mindenre jó. A hóláncot, ásólapátot, waffle boardot, gyeprácsot, kézi csörlőt is le lehet csapatni, a kiegészítő LED-es lámpákra jutott dzsuvát is pillanatok alatt leszedi az erős vízsugár, a sár pedig szintén kijön a spaniferből, ha megkínáljuk a mosóval. Utóbbinál ne felejtsük el letekerve megszárítani, feltekerve ugyanis baromi sokáig nedves marad.
A kocsiban tartott eszközeinket már csak azért is célszerű tisztán
tartani, mert előfordulhat, hogy egyszer nem az erdőben, "játszós
üzemmódban" lesz rájuk szükség, hanem mondjuk egy téli havazás során, öltönyben és nyakkendőben. Ilyenkor azért kellemesebb, ha nem totál dzsuvás eszközöket kell használni.
