A Somogybabodi Nemzetközi Terepjáró Fesztivált talán nem kell bemutatni, hiszen az idei már a 26. volt, tízezres nagyságrendű néző és ezres gépsereg tette tiszteletét a kis somogyi falu határában. A szombati napra kiugrottunk, rövid élménybeszámoló következik.
Természetesen a kis Subaruval mentünk, elvégre az ország 4x4 ünnepén összkerekes vassal illik megjelenni. A falu határában már nagy volt a zsongás, gyorsan felpattintottuk az ideiglenes snorkelt (magyarul a lenti képen látható légszűrő kivezetést, amiről egy későbbi írásban majd részletesebben beszámolok), mert az előző hét esőzései ellenére por az volt rendesen, a nap végére a parkoló autók összes vízszintes felülete teljesen szürkés-barna volt tőle. A belépés része gyorsan ment, a gépátvétel viszont eléggé lassúra sikeredett, picit alulméretezettnek tűnt a regisztrációs személyzet száma, a 15000 Ft-os pályahasználati díj pedig túlárazottnak. A 2 rugós beugró mondjuk reális. A negatívumokat az információ káosszal zárnám, ugyanis a szervezők sajnos alapvető kérdésekre nem tudtak válaszolni (pl. mikor és honnét indul ez meg az a program).
Az off-road fesztivál többi része viszont rendben volt. Egyfajta őskáosz uralkodik az egész területen, nincsenek közlekedési szabályok, nincsen sebesség limit, mindenki megy, amerre lát: gyalogos, quad, terepjáró, teherautó mind egymás útját keresztezi, mégsincs belőle probléma, nincs dudálás, anyázás (na jó, egy-két eset azért akad), baleset - kb. délelőtt 10-től este 10-ig voltunk Babodon, de egyetlen koccanást sem láttunk/hallottunk, az emberek próbálnak vigyázni egymásra.
Már a parkolóban és a különféle "játszóterek" mellett lerakott vasak közt is volt elég látnivaló, a gyönyörűen megépített "mezei terepjáróktól" (Niva, Samurai, Vitara, Patrol) az olyan kuriózumokig, mint az értelmetlenül nagy Ford F-150 pickup vagy a H1-es Hummer. Utóbbiból kettőt is láttunk, az egyik alá benézve szétugrott bal első féltengelyt láttunk - hiába, Somogybabod az ilyen batárokat is térdre tudja kényszeríteni. Amortizációból nem volt hiány, a sűrű dagonya például rendesen feladta a leckét több gépnek is. Akadt Lada Niva, aminek letépte a kipufogóját, láttunk sárból tolatni próbáló terepes IFA-t, aminek a hűtőrácsa maradt a méteres mocsárban, de volt egy brutális épített gép (az alapját képező terepjáróra sem sikerült rájönni), ami pont a mély dagonya utolsó méterein törte el a kormányösszekötőjét - a sofőr próbálta elfordítani a kerekeket, de a sár megfogta, így valaminek engednie kellett. Motorhiba, váltóhiba - nem egy gép alá kellett befeküdni javítás céljából.
A terepjárók mellett a teherautók nyújtottak még audió és vizuális élményt. Az Ural méreteivel, súlyával és motorhangjával imponált, a Csepelek pedig korukkal és egyszerű, ám praktikus kialakításukkal hívták fel magukra a figyelmet. Na meg a brutál erős mechanikus csörlőjükkel, és azzal a ténnyel, hogy előbb-utóbb minden nagyobb elakadt gépet ők húztak ki a trutyiból. Az IFA-t és az Uralt is. Hangja persze volt másnak is. Akit zavar a géphang, annak Somogybabod maga a pokol lett volna ezen a hétvégén, hiszen a kis Samurai-ok tiltásig pörgetett visító motorjától kezdve a V8-as Jeepek mély öblögetésén át a dob nélküli quadokig és proto terepjárókig volt mindenféle zajforrás, amit időnként a fejünk fölött elhúzó sétahelikopter is megtoldott a saját "nótájával".
A nagy autóseregből nekem hiányoztak a Land Roverek, gyakorlatilag két erősen átépített Range Rover Classicot és a tereptaxiként funkcionáló Seriest láttam, több angol géppel nem futottunk össze egész nap. Ugyanígy keveseltem a Toyotákat, bár Land Cruiserből azért akadt néhány, a legjobban az ős tetszett, talán FJ-40-es volt, jól küldte neki a tulaj. Pickupból is hiányom volt, pedig évközben az erdőben gyakran találkozni rendesen megépített L200-as Mitsubishikkel, Toyota Hiluxokkal. Cserébe voltak érdekes darabok, például elterjedtségéhez képest viszonylag sok régi Daihatsu F modell jött el idén Babodra, és Unimogból sem volt hiány. Mondjuk a Mogok mellett egy-két Pinzgauert vagy Volvo Laplandert is jó lett volna látni a sárban (talán lesz belőlük a Mecseki Történelmi Napok keretén belül megrendezésre kerülő veterán katonai járművek találkozóján). Viszont kiszúrtam egy nem túl feltűnő, de hazánkban kimondottan ritka autót: egy Iveco Massif-ot. Valószínű nem mostanában látok megint a típusból.
A szokásokhoz hűen a Suzuki Samurai volt a leggyakoribb típus, de a régi LJ80-asból is futott nem egy darab, Vitarából is sok jött el, Jimny-t viszont alig láttam. Talán a Nissan Patrol és a Mitsubishi Pajero követte a gyakorisági listán a Samukat. Nivából sem volt hiány, ami nem csoda, hiszen ők idén Babodra szervezték a klubtalálkozót, na meg nem túl ritka típusról van szó. Ennél érdekesebb, hogy a mai napig mennyi UAZ 469 és GAZ 69 gurul a sárban, igaz némileg árnyalja a képet az a tény, hogy rengeteg példány motorházában már Mercedes, BMW vagy 1.9-es VW TDI motor dohog. Azért mára klasszikussá érett a formájuk, és bizony elég jónak bizonyultak a dagonyában.
A versenyre épített gépeknél a jelek szerint kvázi szabvány lett az Unimog portálhíd, rengetegen lehetett látni. Jeepből is jó sok volt, Cherokee, Wrangler, de még Rubicon is! 4x4 buszokból viszont összesen kettővel sikerült összefutni, mindkettő Mitsubishi L300 volt, az egyik gyakran húzkodta ki csörlővel az elakadt autókat a dagonyából. Na meg persze ott volt a Subaru Libero is.
Természetesen idén is voltak vicces gépek, említésre méltó például a terepjáró vázra és hajtásláncra épített Trabant és Zsiguli, valamint a kerekekkel felszerelt, Polarisszal húzott fürdőkád (igen, fürdőkád).
A kötetlen dagonya mellett látványos versenyek mentek a siratófalnál, voltak, akik majdnem borultak és persze jobbnál jobb épített gépek is megjelentek a pályán. Érdekes volt, hogy a németek többsége milyen profin nyomta ezeket a versenyszámokat - hiába, ők komolyan vették. Rajtuk kívül osztrák, szlovák, román és holland terepjárósokkal is találkoztunk. Sokan jöttek nagy költségvetéssel, a parkolóban álló kamionok és "boxutcának" berendezett teherautók látványa sejtetni engedte, hogy néhányan nem csak úgy leugrottak Babodra egyet hülyülni a dagonyában. Az erdei utakról is folyamatosan szállt a por, mindenki talált magának játszóteret. Kajálós placcok több helyen is voltak, közös tulajdonságuk, hogy enyhén szólva sem olcsón osztották az ilyenkor standard kajákat (sült kolbász, flekken, krumpli, lángos), de az 500 Ft-os Borsodi sör azért már tényleg nem gyenge mutatvány. Akinél ezt nem bírja a büdzsé, otthon megpakolja a hűtőtáskát a szükséges földi javakkal, és úgy érkezik Babodra.
A sörrel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy elég vegyes a kép az ide érkezőkről. Nagyon sok primitív ember jön ki Babodra, ami az idő előrehaladtával kezd egyre inkább szemet szúrni: az elfogyasztott alkohollal arányosan nő a bunkók hangja és persze a szemét mennyisége is a pályák körül. A nap végére sörösdobozok hevernek mindenhol, részeg emberek dülöngélnek és sajnos a sofőrök között is akad, akinek a kezében nem Bambi figyel vezetés közben. Gyerekes családok számára mondjuk este 6 órát jelölném meg "zárórának", utána már nem mindenki a kultúra jegyében próbál szórakozni. Jellegéből adódóan persze alapvetően férfi program a somogybabodi off-road fesztivál, de azért szép számmal látni hölgyeket, néha a terepjáró vagy quad kormánya mögött is.
Összességében tetszett az "idei Babod". Igazából nem is lehetne mást írni, hiszen aki szereti az összkerékhajtásos autókat, aki élvezi a gépzajt, a benzin és az égő kuplung szagát, a működő és éppen lerobbanó gépek látványát, örömmel nézi a határon autózó terepzsonglőröket, a látványos elakadásokat és hasonlóan látványos mentéseket, a dagonyát és a poros siratófalakat, annak Somogybabod kötelező program, hiszen az imént felsoroltakból nagyon tömény adaghoz juthat akár egyetlen nap alatt, még nézőként is. Végezetül álljon itt egy rövid videó az esti őskáoszról:
A nagy autóseregből nekem hiányoztak a Land Roverek, gyakorlatilag két erősen átépített Range Rover Classicot és a tereptaxiként funkcionáló Seriest láttam, több angol géppel nem futottunk össze egész nap. Ugyanígy keveseltem a Toyotákat, bár Land Cruiserből azért akadt néhány, a legjobban az ős tetszett, talán FJ-40-es volt, jól küldte neki a tulaj. Pickupból is hiányom volt, pedig évközben az erdőben gyakran találkozni rendesen megépített L200-as Mitsubishikkel, Toyota Hiluxokkal. Cserébe voltak érdekes darabok, például elterjedtségéhez képest viszonylag sok régi Daihatsu F modell jött el idén Babodra, és Unimogból sem volt hiány. Mondjuk a Mogok mellett egy-két Pinzgauert vagy Volvo Laplandert is jó lett volna látni a sárban (talán lesz belőlük a Mecseki Történelmi Napok keretén belül megrendezésre kerülő veterán katonai járművek találkozóján). Viszont kiszúrtam egy nem túl feltűnő, de hazánkban kimondottan ritka autót: egy Iveco Massif-ot. Valószínű nem mostanában látok megint a típusból.
A szokásokhoz hűen a Suzuki Samurai volt a leggyakoribb típus, de a régi LJ80-asból is futott nem egy darab, Vitarából is sok jött el, Jimny-t viszont alig láttam. Talán a Nissan Patrol és a Mitsubishi Pajero követte a gyakorisági listán a Samukat. Nivából sem volt hiány, ami nem csoda, hiszen ők idén Babodra szervezték a klubtalálkozót, na meg nem túl ritka típusról van szó. Ennél érdekesebb, hogy a mai napig mennyi UAZ 469 és GAZ 69 gurul a sárban, igaz némileg árnyalja a képet az a tény, hogy rengeteg példány motorházában már Mercedes, BMW vagy 1.9-es VW TDI motor dohog. Azért mára klasszikussá érett a formájuk, és bizony elég jónak bizonyultak a dagonyában.
A versenyre épített gépeknél a jelek szerint kvázi szabvány lett az Unimog portálhíd, rengetegen lehetett látni. Jeepből is jó sok volt, Cherokee, Wrangler, de még Rubicon is! 4x4 buszokból viszont összesen kettővel sikerült összefutni, mindkettő Mitsubishi L300 volt, az egyik gyakran húzkodta ki csörlővel az elakadt autókat a dagonyából. Na meg persze ott volt a Subaru Libero is.
Természetesen idén is voltak vicces gépek, említésre méltó például a terepjáró vázra és hajtásláncra épített Trabant és Zsiguli, valamint a kerekekkel felszerelt, Polarisszal húzott fürdőkád (igen, fürdőkád).
A kötetlen dagonya mellett látványos versenyek mentek a siratófalnál, voltak, akik majdnem borultak és persze jobbnál jobb épített gépek is megjelentek a pályán. Érdekes volt, hogy a németek többsége milyen profin nyomta ezeket a versenyszámokat - hiába, ők komolyan vették. Rajtuk kívül osztrák, szlovák, román és holland terepjárósokkal is találkoztunk. Sokan jöttek nagy költségvetéssel, a parkolóban álló kamionok és "boxutcának" berendezett teherautók látványa sejtetni engedte, hogy néhányan nem csak úgy leugrottak Babodra egyet hülyülni a dagonyában. Az erdei utakról is folyamatosan szállt a por, mindenki talált magának játszóteret. Kajálós placcok több helyen is voltak, közös tulajdonságuk, hogy enyhén szólva sem olcsón osztották az ilyenkor standard kajákat (sült kolbász, flekken, krumpli, lángos), de az 500 Ft-os Borsodi sör azért már tényleg nem gyenge mutatvány. Akinél ezt nem bírja a büdzsé, otthon megpakolja a hűtőtáskát a szükséges földi javakkal, és úgy érkezik Babodra.
A sörrel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy elég vegyes a kép az ide érkezőkről. Nagyon sok primitív ember jön ki Babodra, ami az idő előrehaladtával kezd egyre inkább szemet szúrni: az elfogyasztott alkohollal arányosan nő a bunkók hangja és persze a szemét mennyisége is a pályák körül. A nap végére sörösdobozok hevernek mindenhol, részeg emberek dülöngélnek és sajnos a sofőrök között is akad, akinek a kezében nem Bambi figyel vezetés közben. Gyerekes családok számára mondjuk este 6 órát jelölném meg "zárórának", utána már nem mindenki a kultúra jegyében próbál szórakozni. Jellegéből adódóan persze alapvetően férfi program a somogybabodi off-road fesztivál, de azért szép számmal látni hölgyeket, néha a terepjáró vagy quad kormánya mögött is.
Összességében tetszett az "idei Babod". Igazából nem is lehetne mást írni, hiszen aki szereti az összkerékhajtásos autókat, aki élvezi a gépzajt, a benzin és az égő kuplung szagát, a működő és éppen lerobbanó gépek látványát, örömmel nézi a határon autózó terepzsonglőröket, a látványos elakadásokat és hasonlóan látványos mentéseket, a dagonyát és a poros siratófalakat, annak Somogybabod kötelező program, hiszen az imént felsoroltakból nagyon tömény adaghoz juthat akár egyetlen nap alatt, még nézőként is. Végezetül álljon itt egy rövid videó az esti őskáoszról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése