A terepjáró egyik kimondottan fontos, de leggyakrabban elhanyagolt része a hűtőrendszer. A terepen ugyanis ritka a száguldozás, így a menetszél nem segít a hűtésben. Fontos tehát, hogy a hűtőrendszer tökéletesen teljesítsen, különben könnyen megfőzhető a motor. A neten vannak pl. mitsubishis rémtörténetek a rossz hűtés miatt megsütött/hengerfejes dízel motorokról, egy részük hihetőnek tűnik, hiszen magam is szembesültem már elégtelen hűtésű összkerekes autókkal.
A mai autók hűtése hűtőfolyadék keringetésével valósul meg, a folyadék által a motorban felvett hőt a hűtőradiátor adja le a környezetnek, szükség esetén ventilátor segítségével. Az elégtelen hűtést az okozza, hogy a rendszer nem tud megszabadulni a hőtől. Ezt előidézheti belső kosz/lerakódás, külső kosz/lerakódás és hibás ventilátor. Utóbbival most nem foglalkozom, ennek ellenőrzése külön történet (az utolsó 3 autóm mindegyike hibás hűtőventilátorral vagy jeladóval került hozzám, tehát lenne miről mesélni). A hűtőrendszer pucolásával viszont annál részletesebben!
Külső szennyeződések
Nem kell ahhoz sár, hogy a hűtőborda (radiátor, hőcserélő, ki hogy szereti hívni) hőleadási képességei jelentősen romoljanak, bár tény, hogy a fenti kép önmagáért beszél. Elég egyetlen dagonyázás, és a vékony lamellák közé betapad a sár, innét kezdve pedig sem a menetszél, sem a ventilátor által keltett légmozgás nem jut át a hűtőn. A sár mellett hasonló eltömődést tudnak okozni a növények, pl. virágok, levelek, apró termések, melyeket a derékig érő susnyában gázolva maga a hűtő gyűjt be. Tisztítása egyszerűnek tűnik, de azért nem árt óvatosnak lenni! A nagynyomású mosó általában kiviszi a koszt a lamellák közül, de pl. az öreg, rossz állapotú, oxidálódó hűtőknél magát a lamellát is hajlamos kitépni a vízsugár, tehát érdemes okosan megválasztani az optimális távolságot, ahonnét a mosóberendezés még hatékonyan dolgozik, de a hűtő sem sérül meg.
A nagynyomású mosó veszélyes fegyver, könnyű vele kárt tenni a kocsiban. Például képes elektromos vezetékeket elvágni. A legutóbbi alkalommal például egy kézi mosós pucolás után vettem észre, hogy az erős vízsugár gyakorlatilag szétugrasztotta a hűtőventilátor műanyag tápcsatlakozóját, egy másik autómnál pár éve pedig az izzítógyertyák áramellátásáért felelős, öreg vezetéket sikerült elnyesni. Tehát ilyen művelet után érdemes alaposan körbenézni a motorházban, hogy minden sértetlen-e.
A legtöbb esetben a probléma belülről fakad. Ennek oka leginkább a trehány, smucig autótulajdonosokban keresendő, akik nem cserélik ki legalább 5-8 évente a fagyállót, vagy esetleg fagyálló helyett desztvízzel, rosszabb esetben csapvízzel járatják a kocsit. Olyat is láttam, hogy hengerfejes dízelnél olaj került a hűtőkörbe, a szerelő azonban nem cserélte le a fagyállót, ott úszott az olaj a hűtőben és a kiegyenlítő-tartályban. Pedig egyedül a tiszta fagyálló biztosít tartósan optimális körülményeket a hűtőrendszer számára. A megfelelő fagyálló ugyanis véd a korróziótól, és nem rakódik le belőle semmi a radiátorokban. Ezzel szemben már a desztvíz (ioncserélt víz) is rozsdásodáshoz vezet, a csapvíz ezen felül még vízkövesedést is okoz.
A legtöbb esetben a hűtőrendszer belsejét jellemző állapot már a hűtősapka levételekor elénk tárul, de sokszor a kiegyenlítő-tartályba kukkantva is egyből látszik, hogy valami nem stimmel. Ha rozsdát vagy szivárványosan csillogó folyadékot látunk, biztosak lehetünk az elhanyagolt állapotban. Ahogy a fagyállónak, úgy a rozsdás löttynek is jellegzetes szaga és színe van. Persze a motor rendellenes melegedése (pl. emelkedőn kaptatáskor, tartós terheléskor, nagy nyári melegben stb) is a hűtőrendszer gyenge teljesítményére utal. A tisztításra több módszer és anyag is létezik, a legkevésbé hatékonytól a legdurvábbig átnézzük a módszereket.
Kezdő módszer - a hűtőfolyadék cseréje:
A képlet egyszerű: leeresztjük a koszos fagyállót/desztvizet/csapvizet a hűtőrendszerből, majd friss fagyállóval töltjük fel. Ilyenkor a leengedett löttyel kijön némi kosz a hűtőből, de a nagyja bent fog maradni. A módszer előnye, hogy gyors és egyszerű, valamint jól használható taktika, ha pl. a tél közeledtével nem vagyunk benne biztosak, hogy kellő mértékű fagyálló van a hűtőkörben, vagyis kibírja-e a nagy mínuszokat a rendszer. A semminél több, de pl. a túlmelegedési problémákat rendszerint nem oldja meg, és a hűtő további károsodása ellen sem véd.
Haladó módszer - hűtőrendszer kiöblítése és a hűtőfolyadék cseréje:
A kezdő módszer hátránya, hogy amikor leengedjük a hűtőfolyadékot, valójában nem távozik az összes lötty a hűtőrendszerből, egy része a motorban marad, másik része a csövekben stb. A blog alapjáunl szolgáló Subaru Libero 6 literes hűtőköréből leeresztéskor pl. csak 3-3.5 liter közötti mennyiség jön le, a többi bent marad. Így értelemszerűen a betöltésre kerülő fagyálló keveredik a régi, koszos feltöltéssel. Ha viszont a régi folyadék leengedése után kiöblítjük a hűtőkört, teljesen megszabadulhatunk a régi folyadéktól, ráadásul sok koszt (rozsdát, szárazanyagot) is kihoz az öblítés. Ha van slagunk, akkor egyszerű a műsor, járatjuk a motort, miközben nyomjuk folyamatosan a friss vizet a hűtőbe. A víz átjárja a motort és a radiátorokat, majd távozik a rendszerből. Ezt addig ismételjük, amíg tiszta víz nem jön ki a hűtőből.
Ha nincs lehetőségünk slaggal öblíteni, akkor sem bonyolult a dolog: feltöltjük vízzel (akár a csapvíz is jó) a rendszert, megjáratjuk a motort (hogy a termosztát is kinyisson), majd leengedjük az egészet. Aztán újból feltöltjük, megint megjáratjuk, leeresztjük stb, és ezt addig csináljuk, amíg tiszta víz nem jön ki leeresztéskor. Arra érdemes figyelni, hogy az utolsó 1-2 feltöltést már célszerű ioncserélt vízzel csinálni, hogy amikor azt is leengedjük, és jön a fagyálló, akkor már ne legyen csapvíz a hűtőkörben.
Profi módszer - vegyi mosás és a hűtőfolyadék cseréje:
A haladó módszerrel ugyan megszabadulunk a hűtőben lebegő rozsdalétől és az öreg, koszos hűtőfolyadéktól (ami Magyarországon sajnos gyakran csapvíz), de sokszor nem is ez okozza a hűtési problémákat, hanem a masszív lerakódások. A csapvíz jelenléte vízkövesedéssel és rozsdásodással jár, a rosszul megválasztott (nem a hűtőhöz és motorblokkhoz, hengerfejhez való) fagyállók oxidációval. Ezek a lerakódások rontják a hőleadó képességet és a sima öblítés hatására nem jönnek ki a hűtőből. Oldószerre van tehát szükségünk. Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, mindenkinek megvan a tuti receptje a tökéletes hűtőmosó adalékra. Mivel már túl vagyok a Subaru hűtőrendszerének teljes átmosásán, így az ott szerzett tapasztalatokról számolok be.
 |
| A leghatékonyabb hűtőmosó adalék |
A szivárgó hűtőrendszereknél van a legnagyobb esélye annak, hogy fagyálló helyett desztvízzel/csapvízzel lesznek feltöltve. Nem csoda, hiszen az állandóan fogyó fagyállót pótolni drága mulatság, helyette inkább a filléres víz kerül a hűtőbe - Magyarországon sajnos ez a szokásos gondolkodás, ahelyett, hogy a szivárgást számolnák fel, és akkor nem kéne rendszeresen pótolni a hűtőfolyadékot. A Subaru Libero is ilyen múlttal került ide, a hűtőkör fuldoklott a rozsdától és egyéb lerakódásoktól. Első körben tehát vettem egy kommersz hűtőtisztító adalékot (Wynn's Radiator Flush), 1500 Ft körül kapható minden hipermarketben és autósboltban. A hűtőfolyadékhoz öntöttem és jártam vele kicsit.
 |
| Ha a leeresztőcsavar nem enged, akkor az alsó hűtőcsövet kell lehúzni |
A leengedéskor sötétbarna (rozsdás) lötyi jött ki a hűtőből, majd két kör öblítés után szépen kezdett víztisztává válni a hűtőbordából kilépő folyadék. Ennél viszont biztos több kosz volt a hűtőben, így kénytelen voltam elkönyvelni, hogy a Wynn's hűtőmosó adalék igazából nem jó semmire, hatástalan. A legjobb módszereket már őseink kitalálták, vízkő és egyéb makacs lerakódások feloldására nincs is jobb az ecetnél (vízforralót már biztos mindenki "kezelt" ezzel a módszerrel). Az UAZ-osoknál bevett szokás a hűtőrendszer ecetezése, így én is tettem egy próbát (ismerek olyan autószerelőt, aki a Cillitre esküszik). Tömény megoldásban gondolkodtam, picit több, mint 3 liter 20%-os ecetet öntöttem a 6 literes hűtőkörbe. Megjárattam, majd hagytam dolgozni. A Wynn's adalék után már két feltölt-leenged ciklus után tiszta víz jött a hűtőből, az ecet viszont rendesen megdolgozta a rendszert: rögtön az első leengedésre masszív, sötét barna löttyöt eredményezett. Ezután még 8 feltöltés-leengedés körön keresztül rozsdás, vízköves levet eresztett a hűtő.
 |
| Az ecet hatásosabbnak bizonyult a hűtőmosó adaléknál |
 |
| Az ecet kihozza a rozsdát és a vízkövet is a hűtőből |
- A fagyálló veszélyes hulladék. Felelőtlen és környezetszennyező dolog az utcára, földre engedni.
- Az öblítésnek csak akkor van értelme, ha a víz eljut a hűtőrendszer összes pontjára. Ez csak akkor történik meg, ha a termosztát kinyit és a teljes hűtőkörben megindul a cirkuláció. Tehát üzemi hőfokra kell melegíteni a motort, megjáratni, és csak eztán leengedni a lötyit. A meleg hűtővízzel óvatosan, legalább kesztyű legyen rajtunk, nehogy leforrázzuk magunkat!
- Ha öblítésnél leengedtük a meleg hűtőfolyadékot, tölthetjük be a friss vizet. Érdemes azonban arra figyelni, hogy a forró motorba nem szerencsés hideg vizet tölteni! Vagy meleg vizet töltsünk, vagy hagyjuk a motort hűlni.
- A hűtőborda leeresztő csavarja sokszor be van rohadva, vagy a "gondos" előző tulajdonosok elnyalták a fejét, kicsavarhatatlanná tették. Ilyenkor az alsó gumi hűtőcsövet célszerű lehúzni a hűtő csonkjáról, és ezen keresztül lehet leengedni a folyadékot. Ne felejtsük a mosás után bilinccsel újból rögzíteni a csövet, nehogy valahol terepen leugorjon a hűtőről és egyből elfolyjon a hűtőlötyi.
- Autótípusonként változó a légtelenítés menete, de feltöltés után erre nagy figyelmet kell fordítani, mert a levegős hűtőrendszer hatásfoka alacsony.
- A teljes pucolás és fagyállóval feltöltés után pár napig érdemes figyelni a kocsi alatti tócsákat, illetve szaglászni a motorházban és az utastérben, nincs-e jellegzetes fagyállóra utaló nyom (látvány vagy szag), mert a korábban már említett szivárgás picit később is előjöhet, nem csak közvetlenül a mosás után. A legrosszabb forgatókönyv, amikor az utastérben lévő elöregedett fűtőradiátor lyukad ki, ennek kiszereléséhez általában le kell bontani a műszerfal jelentős részét, ami időigényes és macerás procedúra.
