Szükséges minimum - ami nélkül nem érdemes elindulni

A "terepjárás" egyik célja az, hogy picit kiszakadjunk a civilizációból. Amerre mi járunk, ott nincs bolond emberiség, forgalmi dugó, szmog, de nincs közvilágítás, aszfaltozott utca, benzinkút, autósbolt és Tesco, valamint sokszor térerő sem. Így a kellemes magány műszaki probléma esetén nyomasztó tehetetlenséggé nőheti ki magát, ha nem készülünk fel rendesen a túrára. Ez a bejegyzés azokat az eszközöket szedi össze, ami nélkül tényleg nem érdemes elindulni. Később lesz szó egyéb cuccokról is, melyek jól jöhetnek, de hiányuk nem okoz akkora problémát, maximum limitálja a választható útvonalak számát.

- Benzin/dízel:

Talán meglepő, hogy ezzel nyitok, hiszen az üzemanyag nélkül nem is jutnánk el az erdőig, de mégis érdemes róla beszélni. Nem az a lényeg, hogy legyen benzin a kocsiban, hanem az, hogy legyen elég benzin! A terepen ugyanis felborul a papírforma: az összkerékhajtás miatt megnő az autó fogyasztása, előfordul, hogy fogy a benzin és az autó egy centit sem halad előre, illetve nem egyszer esett már meg velem, hogy egy túra során többször is vissza kellett fordulnom, majd egy elágazónál másik úton folytatni a haladást, nem várt akadály (pl. kidőlt fa) miatt. Ezért van az, hogy minél inkább komolyan off-roadozik valaki, annál kevésbé gondolkodik liter/km alapon, helyette a mérce a liter/óra lesz, vagyis az 1 óra alatt elfogyasztott üzemanyag a lényeg, nem a megtett táv.

Ha tehát a tervezett útvonal hossza 50 km, akkor legalább 100-150 km-re elegendő üzemanyag legyen a kocsi tankjában, ne sajnáljuk az időt a túra előtti tankolásra! Már csak azért se, mert ha kevés az üzemanyag a tankban, akkor erős emelkedőn vagy lejtőn (terepen bizony akad mindkettőből) az átmenetileg fellépő lötyihiány miatt (a tank egyik csücskében gyűlik össze az üzemanyag többsége) bedadoghat a motor, vagy le is fulladhat. Ez pedig félúton egy meredek emelkedőn igen sok probléma forrása lehet.

Ciki, ha ilyenkor fullad le üzemanyag-hiány miatt a motor

- Autós táska:

Nem feltétlenül van rá szükség, de hasznos, ha kéznél van egy olyan táska, amibe (majdnem) az összes kellék belefér. Így nem kell az egész kocsit végigtúrni egy-egy eszközért, és indulás előtt is gyorsabban tudjuk ellenőrizni, hogy mindent beraktunk-e. Ez a táska lehet sima sporttáska, vagy direkt autós felhasználásra szánt termék, a lényeg, hogy beleférjenek a motyók. Ajánlani tudom az Aldi, Lidl és hasonló boltokban kapható plüss, tépőzáras tatyókat, viszonylag sok cucc fér beléjük, és a tépőzáras aljuknak köszönhetően odatapadnak az autó kárpitjához (csomagtartó, padló stb), így nem röpködnek, dülöngélnek, miközben terepen haladunk. 1000-1500 Ft körül kaphatók.

Autós táska a kellékek tárolására

- EÜ csomag:

Amúgy is kötelezően az autó tartozéka, így nem érdemes spórolni vele. Terepen életet menthet, ha van a szakszerű ellátáshoz legalább néhány kellék. Márpedig terepen is könnyen előfordulhatnak balesetek, például borulás, leszakadó nehéz faág, felvert kő, állattámadás (pl. kóbor kutya), mentés vagy szerelés közben elszenvedett sérülés (elszakadó kötél, emelőről lecsúszó autó, helytelen szerszámhasználatból származó vágás, szúrás, törés) stb. Néha még az országúton is sokat kell várni a mentőkre (nem az ő hibájuk), az erdőbe nagyságrenddel több ideig tart a kiérkezésük. Ezért nem árt, ha nem csak az ellátáshoz szükséges eszközöknek, hanem a használatukhoz szükséges tudásnak is birtokában vagyunk! Nem szégyen átlapozni az egészségügyi ellátás tananyagát (meg néha a KRESZ könyvet sem...), sok múlhat rajta!

- Kesztyű:

Itt egyszerű melóskesztyűre tessék gondolni, amit 300-500 Forintért bárhol be lehet szerezni. De lehetőleg ne szövetből, hanem rendes bőrből készült darabot vegyünk, mert tartósabb, kisebb eséllyel szakad, lyukad, így (és ez a legfontosabb) nagyobb védelmet nyújt a kezünknek. Hol lehet rá szükségünk? Például szereléskor, meleg alkatrész fogdosásakor, mentéskor (csörlőzéshez kötelező jelleggel), "kertészkedéskor", vagyis olyan szituációkban, amikor pl. fával, bokorral, szúrós bozóttal kell "együttműködni". Télen pedig azért lehet jó barátunk, mert nem lesz jégcsap a kezünkből, mire feldobjuk a hóláncokat a 4 kerékre. Filléres tétel, nagyon hasznos eszköz.

Kesztyű - minél több és vastagabb bőr, annál biztonságosabb

- Pótkerék és emelő:

A gumi sérülése terepen mindig benne van a pakliban, így felelőtlen dolog pótkerék nélkül elindulni az erdőbe. Márpedig gumit csak úgy lehet cserélni, ha előtte felemeljük az autót. A probléma az, hogy az emelés nem is olyan könnyű művelet. A legtöbb autóemelő aszfalton gyönyörűen teszi a dolgát, terepen viszont könnyen besüllyednek a laza talajba, ezért vagy nagyobb, lapos követ kell alájuk rakni, vagy célszerű egy erős fémlapot is magunkkal hordani, amit alátétként tudunk használni, megakadályozva a süppedést. Ez utóbbi persze növeli a felszerelés súlyát és az esetek 99%-ában csak foglalja a helyet, de a lapos kő használata is problémákat vet fel, hiszen nem biztos, hogy találunk a közelben alkalmas követ, ha pedig találunk, nem biztos, hogy tényleg alkalmas: a kocsi súlya alatt elrepedhet, vagy lecsúszhat róla az emelő, ez pedig komoly balesetet okozhat.

Pótkerék és emelő mindig legyen nálunk!

A hagyományos mechanikus és hidraulikus emelők mellett létezik egy harmadik megoldás is, ez pedig a kipufogógázra épülő légpárnás emelő. Az elv egyszerű: fogunk egy nagy "gumimatracot", berakjuk a kocsi alá, majd a matracot felfújjuk a kipufogóból kiáramló gázzal, a matrac tágulásával pedig felemelkedik az autó. Az elv ugyan jó, de terepen azért ez sem csodafegyver, használata sokszor problémákba ütközhet. Szerintem ráadásul picit veszélyes is. Nem véletlen, hogy az igazi terepjárók felszerelései között nem ez az emelő kap helyet.

Légpárnás emelő

A komolyabb off-roadosok körében népszerű eszköz a jack, magyarul hévér, vagy teljes nevén: fogasléces emelő. Legnagyobb előnyük, hogy változatos talaj-, és terepviszonyok között is nagy magasságra tudnak biztonságosan emelni, miközben ha megfelelően elő van készítve hozzá az autó (extra emelési pontok vannak kialakítva), akkor pillanatok alatt használatra kész a rendszer (nem kell a kocsi alatt matatni). Másik előnye a megoldásnak, hogy drótkötél, lánc vagy heveder segítségével kézi csörlőként is használható, tehát kimondottan univerzális eszközről van szó. Helyigénye, súlya és ára viszont nagy, emiatt nem mindenki számára ajánlott.

Izmos emelő és kézi csörlő is lehet egyben

És ha már szó esett a pótkerékről: állítólag a statisztikák szerint az emberek többsége nem szokta ellenőrizni a pótkerék nyomását, emiatt általában csak akkor szembesülnek a lapos gumival, amikor felraknák a kocsira. Terepre tehát célszerű garantáltan jó pótkerékkel menni. És itt nem csak a guminyomásra gondolok, hanem a helyes méretre is! Bizony sokszor előfordul, hogy a pótkerék mérete nem egyezik az autón található kerék méretével, ami ugyan végszükség esetén még elfogadható, de minek nehezítsük az életünket még ezzel is?

- Pumpa vagy kompresszor:

Miért kéne pumpa, ha egyszer ellenőriztük a guminyomást indulás előtt (a pótkerékben is)? Több okból is. A legfontosabb az, hogy a guminyomást célszerű a terephez igazítani. A gyártó által aszfaltra megadott nyomás az esetek jelentős részében nem ad optimális tapadást a szilárd útburkolatról lehajtva. Például homokos talajon a kisebb guminyomás segíthet abban, hogy ne ragadjunk bele a "Szaharába". Amikor viszont újból kiérünk a civilizációba, nem hátrány, ha ismét a megfelelő nyomás uralkodik a gumiban. Ilyenkor jön jól a pumpa vagy kompresszor. Gondoljunk bele: tereptől függően az ideális nyomást pl. 0.8 bartól 3 barig bármikor változtathatjuk, ezzel biztosítva a haladást. De akkor is hasznát vesszük, ha például a pótkereket kell felfújni (mert ugye elfelejtettük ellenőrizni), vagy valamelyik gumiból lassan szivárog a levegő (tipikusan ilyen a gumira lyukat ütő és beszoruló csavar esete), és időről időre pótolni kell a veszteséget.

Jól jöhet egy kompresszor, de vigyázzunk a gagyival!

Természetesen itt is van kézi és gépi megoldás, utóbbit általában a szivargyújtóról üzemeltethető, 12 Voltos kompresszorok képviselik, melyeket csak rá kell cuppantani a szelepre, és pár perc alatt felfújják a gumit. Sajnos a tapasztalat az, hogy az olcsó, 1500-2500 Ft-os változatok nem túl tartósak, én például 2 darabot fogyasztottam el 1 év alatt, kb. 20 fújás során. Az elsőn széttört a fújófej, a második pedig kb. a 3. használat során zárlatos lett. Hiába cserélik garanciában, a terepen egy nem működő kompresszor a garancia meglététől függetlenül nem működő kompresszor marad. Szóval aki a villanyos megoldást választja, ne spóroljon vele. Persze a kézzel/lábban hajtható pumpáknál is sok esetben ipari hulladékról beszélhetünk, úgyhogy a paranoiások akár két pumpát is tarthatnak a kocsiban.

- Vontatókötél:

Bár abból indultunk ki, hogy az erdőn-mezőn úgysem találkozunk senkivel, néha előfordulhat, hogy mi magunk invitálunk másokat a helyszínre. Például ha teljesen elakadunk (pl. felül az autó valamire, vagy beleragad a sárba), szükség lesz valakire, aki kiráncigál minket a szorul helyzetből. Szokták mondani, hogy a terepjárós legjobb barátja a traktoros, de persze ha trakesz nincs, megteszi az erdész, vadász stb terepjárója is (igaz ők annyira nem fognak örülni az erdőben tartózkodásunknak). Ilyen esetben az a minimum, hogy legyen nálunk a mentéshez szükséges kötél, hiszen nem várhatjuk el egy műszakből hazafelé döcögő traktorostól, hogy legyen nála a mi mentésünkhöz szükséges felszerelése, illetve sokszor sajnos a többi terepjárósnál sem akad ilyen kellék.

De milyen kötelünk legyen? A vontatásra, mentésre hatványozottan igaz a "kétszeres szabály", miszerint minden eszközt úgy méretezzünk, hogy az autó súlyának legalább kétszeresét kezelni tudja. Igaz ez a csörlőre és a vontatókötélre is. Ha tehát van egy másfél tonnás terepjárónk, akkor ne a 2 tonnára hitelesített kötelet vegyük, hiszen ezek a kínai vackok sokszor még azt sem teljesítik, ami rá van írva, ráadásul egy másfél tonnás autó, 50 kg benzinnel, további 50 kiló mindenféle felszereléssel, újabb 20-40 kiló rátapadt sárral már egyre jobban közeledik a 2 tonnához, arról nem is beszélve, hogy általában nem gördülő vontatásról lesz szó, hanem vonszolásról, mivel az autó be van ragadva valahová, így nagyobb húzóerőt kell kifejteni, hogy kiszabaduljon fogságából. Egyből érezhető tehát, hogy a túlméretezés nem gigantománia, hanem jól felfogott érdekünk.

Szükség esetén megteszi, de érdemes kerülni a hipermarketes gagyikat

A hipermarketekben általában 3.5 tonnás a legnagyobb teherbírású, ennél gyengébbet nem érdemes választani. Kisebb autóknál (Suzuki Samurai, Subaru Libero, esetleg Lada Niva) még használhatók, de terepre ennél masszívabb holmival célszerű indulni - az elszakadó vontatókötél lehetetlenné teheti a mentést, illetve sérülést is okozhat. A keményen off-roadozók ún. rántókötelet használnak, amibe most nem mennék bele, mert túlmutat a blogban foglalt témán, a lényeg az, hogy drága és nagyon jól használható eszközről van szó, amihez azonban tudásra is szükség van (ennek hiánya okozza azt a rengeteg videót, amit a youtube-on találni snatch strap kulcsszavakra keresés után).

Jó alternatívát jelenthet a heveder (gurtni) használata: 1700 Ft-ért már 5 tonnás, 7 méteres darabot kapni, tehát hosszabb és olcsóbb, mint a hipermarketes motyó, ráadásul megbízhatóbb is. Kamionos boltokban vagy webshopokban célszerű keresni. A spaniferrel egy későbbi írásban részletesebben is foglalkozom majd, mivel a vontatáson kívül az önmentés terén is nagy segítség lehet.

Heveder (a képen racsnis feszítővel) jó alternatíva vontatáshoz

- Bikakábel:

Ismét azt kell feltételeznünk, hogy más fog rajtunk segíteni. Előfordulhat, hogy valamiért lemerül az akkumulátorunk a terepen. A legkönnyebben az önindító túlzott használatával érhetjük el ezt (például beázás miatt nem akar indulni a gép, és a hiba felkutatása helyett túl sokat köszörülve kiszívjuk a delejt az akksiból), de meghibásodott elektromos berendezés vagy vadkemping, táborozás során, álló motor mellett túl sokat működtetett fényszóró, hűtőtáska, fűtőberendezés, 220-as inverter is tud ilyet okozni.

Tipikus hipermarketes gagyi

Ismét kell egy jó traktoros vagy terepjárós, akitől tudunk villamosenergiát vételezni, és jó, ha bebiztosítjuk magunkat: legyen nálunk bikakábel! Sajnos itt is tapasztalatból tudom elmondani, hogy a hipermarketekben, autósboltokban kapható cuccok a felét sem tudják annak, ami a zacskójukra van írva, vastag gumi szigetelés alatt kimondottan vékony rézdrót fut, ami nagyobb autó (pl. 2 literes vagy nagyobb dízel) önindítójához szükséges áramerősség esetén egyszerűen elolvad. Ha biztosra akarunk menni, célszerű külön megvásárolni a csipeszeket, és villamossági boltban vastag erezetű kábelt venni, majd házilag elkészíteni a bikakábelt. Így tartós és megbízható eszközhöz jutunk, nem sokkal drágábban, mintha a hipermarketben szereztük volna be a gagyi kínai cuccot.

- Víz:

Triviálisnak tűnhet, de már én is indultam el víz nélkül terepre, meg is bántam. Az ivóvíz fontos, mert könnyen lehet, hogy a tervezett idő többszörösét vagyunk kénytelenek az erdőben tölteni, szomjasan pedig semmit sem lehet élvezni. Emellett a víz hasznos lehet mosakodáshoz, kézmosáshoz - nem kell ahhoz sár, hogy szükségünk legyen rá: néhány kő, útra hullott faág pakolása után is jól tud esni egy kézmosás, és az autót sem dzsuvázzuk össze belülről. A víz a kocsinak is jól jöhet, például elfogyó ablakmosó lötyi vagy meghibásodó spricli esetén van mivel tisztítani az ablakot, de este a lámpák mosásához is jól jöhet (a sár és por csúnyán le tudja rontani a világítás mértékét). Végszükség (vízforralás, szivárgás stb) esetén pedig a hűtőbe is tölthető, bár hosszabb távon ne hagyjuk benne (leeresztés majd feltöltés fagyállóval), mert lerakódik a "szárazanyag tartalom", ami rontja a hűtés hatásfokát - magyarul vízkövesedik tőle a hűtő. Persze tarthatunk külön desztvizet (ioncserélt víz) is ilyen célra a kocsiban.

5 liter víz általában elegendő

Én az 5 literes kannát javaslom, mint eszközt és mennyiséget. Ennyi bőven elegendő az ivóvíz biztosítására, kézmosó víznek és esetleg autópucolásra is. Nyilván ha vadkempingelni megy az ember, akkor a természetben töltött idő és a létszám függvényében több vízre is szükség lehet, ne feledjük: napi 3 liter folyadékot mindenkinek illik bevinni, főzéskor (tea, kávé, leves, bogrács) pedig a víz egy része elpárolog. Egy könnyed délutáni csapatásra bőven elég az 5 liter. Nem létfontosságú, de az sem hátrány, ha egy kis kaját is bedobunk a kesztyűtartóba. Lehetőleg száraz legyen, de ne sós (amitől jól megszomjazik az ember). A könnyen olvadó cuccok (csoki, mázas bevonatú kaják, cukorka stb) sok bosszúságot okozhatnak, mire kicsomagoljuk, ráadásul a kezünket is összekenjük. Müzli szeletek, keksz - ilyesmit érdemes éhség ellen a kocsiban tartani, mivel hosszú ideig nem romlanak meg, így nem gond, ha 1-2 hónapra a kocsiban felejtjük őket.

- Takaró, pléd, polifoam:

Ismét egy multifunkciós eszköz, ami igazából egy személyautóban is szerintem alapvető tartozék. Jól jön, ha esetleg a kocsi alá kell befeküdni, de akár egy kerékcsere is kényelmesebben levezényelhető, ha nem a földre kell térdelni. Ha pedig elhúzódik a terepjárás, a hidegben eredeti funkciójának megfelelően meleget adhat.

- Lámpa:

Én a fejlámpákat szeretem a legjobban, mert használatukkal szabad marad mindkét kéz, és a mai LED-es csodák könnyűek és kellően nagy fényerő mellett is hosszú ideig képesek egy szett akksival üzemelni. A lámpára nem csak este lehet szükség, "az autó alatt mindig sötét van", tehát ha bütykölni kell a motorházban vagy a kocsi alatt, akkor jól jön egy fényforrás. Éjszaka pedig főleg jól jöhet egy hordozható lámpa, hiszen előfordul, hogy ki kell szállni a kocsiból (pl. előzetes bejárása egy neccesebb szakasznak), a fényszórót nem vihetjük magunkkal mindenhová.

Az olcsó, noname LED-es lámpák is jól teljesítenek

Tapasztalatom szerint az 1500 Ft-os noname kínai LED-es fejlámpa is teljesen megbízhatóan teljesít hosszú éveken át. Természetesen a márkásabb holmik (pl. Petzl) általában többet tudnak, és valóban teljesen vízállóak (szemben az annak mondott, noname kínai cuccoknak), de nekem még esőben, barlangban sem volt bajom a noname cuccal, szóval ezen nem érdemes sokat gondolkodni, inkább arra érdemes ügyelni, hogy mindig ott legyen a kocsiban, és persze az akkumulátorok se legyenek benne lemerülve! Mivel a kocsiban tartott fejlámpára viszonylag ritkán van szükség, így hónapok alatt lemerülhet. Ennek elkerülése érdekében célszerű alacsony önkisülésű akksikat használni, amelyek akár 2-3 hónap után is megtartják a töltés nagy részét. Ilyen akksi például a Varta Ready2Use, Sanyo Eneloop, Panasonic Infinium, GP Recyko stb.

- Kábelkötegelő:

Olcsó és nagyon univerzális kellék, amivel sok problémát lehet orvosolni. Gyakorlatilag szinte bármit bárhová lehet rögzíteni vele, így előszeretettel használják a váratlanul lefittyedő vagy letépett alkatrészek ideiglenes fixálására. Ilyen lehet a terepen letépett lökhárító visszakendácsolása, lógó csövek, vezetékek rögzítése stb. Én például egyszer egy csavarjait elhagyó kartervédő lemezt rögzítettem az olajteknő aljára.

Sok legyen és hosszú

A legfontosabb, hogy sok legyen belőle és a lehető leghosszabb típust válasszuk - utólag lehet rövidebbre venni, de a túl rövid darab nem éri körbe a fixálandó alkatrészt. A többit már a kreativitás megoldja.

- Alapvető szerszámok:

Bár sokszor előfordult a bejegyzés során a "szerelés", ha jó autót választottunk (és megfelelően gondozzuk), akkor az esetek jelentős részében terepen csak a gázt kell nyomni. Mégis jó, ha felkészülünk a bajra, mert lehet, hogy csak egy kilazult csavart kell meghúzni, de ha nincs mivel, esetleg ott maradunk a puszta közepén (pl. kilazult hűtőcső bilincs, szivárgó adagoló vagy olaj stb). Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, akkor egy franciakulccsal és két csavarhúzóval (egyhornyú és philips) letudhatjuk a dolgot.

Franciakulcs - szükség esetén kalapácsként is jól használható

Persze a gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű, hiszen a franciakulccsal - méretéből adódóan - sok alkatrészhez nem férünk hozzá, bizonyos csavarokat pedig méretben passzoló villáskulccsal sem lehetne elérni, inkább dugókulccsal kell próbálkozni. Az sem hátrány, ha van az embernél kombinált fogó, és persze egy-két csavar, alátét, biztosíték, kés, imbuszkulcs és egyéb dolog is bekerül a táskába, a végén pedig külön szerszámos láda kell a cuccoláshoz. Viszont minden eszközzel nő az esélye annak, hogy meghibásodás esetén segítség nélkül tudjuk orvosolni a problémát.

- Egyéb cuccok:

Itt jön mindenkinek az egyéni listája, amit még feltétlenül, minden alkalommal vinni kell. Ez nyilván függ a felhasználás módjától, illetve magától a járműtől is. Az imént felsorolt arzenál soknak tűnhet, pedig jelentős része elfér az elején említett autós táskában. Igaz ez még nem a teljes felszerelés, csak a szükséges minimum, ami nélkül nem érdemes elindulni. E mellé még jönnek olyan kényelmi vagy mentési eszközök, melyekkel egyszerűbb, kényelmesebb vagy biztonságosabb a terepjárás, de ezekről a későbbi bejegyzések során még úgyis lesz szó.